A Zöld Pardon az a hely, ahol szerelmek szövődnek a nyári éjszakában, miközben vad, erotikus táncban hömpölyög a tömeg valamelyik tíz évvel ezelőtti alternatív slágerre. Itt mindig veszélyes ismerkedni, mivel vagy egy 16 évesbe ütközik az ember fia vagy úgy jár, mint a levélíró. Érzi a melegséget a szíve és a csípője tájékán, de amikor indulna haza, akkor.
Az egész történet csak néhány percet fog át, de lesz benne bimbózó kapcsolat, és lekoptató duma. Ha közölnétek, azt név és cím nélkül tegyétek. Köszönöm.

2001 egyik nyárvégi éjszakáján a Zöld Pardonban, mikoris csúnyán be voltam rúgva, magamhoz képest egyedülálló csajozást sikerült előadnom, hogyaszongya: előszöris pár szám erejéig egy pirosba öltözött, bőrnadrágos csajhoz dörgölőztem a tánctéren, majd odaperdültem egy ismerős elé, aki - ha jól emlékszem - nem fogadta a köszönésemet.

Neki hátat fordítva találtam szembe magamat egy szőkeséggel, akivel - bár időérzékem nem volt - kb. fél perc után már csókolóztunk. Emlékszem, ahogy közben összekoccant a fogunk, és éreztem a számmal, ahogy mosolyra húzódnak az ajkai.
Erre a pillanatra még hónapok múlva is jóérzéssel gondoltam vissza. Valami melegség volt ott és akkor, azt hiszem.
Beszéltünk is. Elmondta, hogy 19 éves (én 21 voltam), és hat hónappal azelőtt szült, az apa sehol. Valahogy kölcsönös volt a rokonszenv, vagy nem is tudom, tán ő is be volt rúgva, szóval egyszerre csak megragadja a kezem, és húz magával kifelé a tömegből: "-Gyere...!" Én lelkesen mentem vele.

A táncterről már kiértünk, és - látszólag a semmiből - előttem teremtek a "barátai". Fogalmam nincs, hányan voltak, talán hárman, de talpig susogóban, ritkás bajusszal. Megállítottak, és a következőt közölték velem: "-A csaj tizenkilenc éves, van egy féléves gyereke. Ha tényleg érdekel, mi megadjuk a számát."
A sok ital most rámnehezedett, hirtelen éreztem, milyen borzalmasan részeg vagyok: nehéz volt felfognom a helyzetet, csak álltam ott abban az egyre keserűbbé váló pillanatban. Azt hiszem okkal jutottam arra, hogy nagy bajba sodorhatom még magam ezzel, úgyhogy végül kiböktem: "-Köszönöm, akkor mégsem." - vagy valami effélét, majd sietve távolodtam. A lány addigra már kikerült az általam belátható néhány méteres körből...