Az internet nemcsak a társkeresést könnyíti meg, hanem a lekoptatást is. Mert bár személytelenebb és szarabb, de sokkal egyszerűbb, mint valakivel azért találkozni egy kávézóban az Andrássyn, hogy elmondd neki, te nem úgy gondolod. Mert igen, félreérthető voltam, de te még hülyébb. És akkor van nekünk e-mailünk, mobilunk, msn-enünk, g-talkunk, irc-nk. Mi kell még?



Nekem is van egy történetem, bár ez igazából nem egy kapcsolat
lezárásáról szól, mivel el sem kezdődött, viszont kőkeményen le lettem
koptatva, tehát végül is beleférhet az oldal profiljába.

Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik helybéli iskola (én akkor már
főiskolára jártam Bp-en) osztályképeit böngészve a neten, megtetszett
rajta egy lány. De nagyon, és meg akartam vele ismerkedni. Aztán csak
egy embert találtam, aki ismerte őt, de tőle sok segítségre amúgy sem
számítottam, úgyhogy nem jutottam előbbre. Teltek a hónapok, aztán
valahogy találtam egy leányzót IRC-en, aki osztálytársa volt, és
meglett a telefonszáma. Időközben a hölgy (nevezzük Áginak) is
tudomást szerzett a dologról, tehát már tudott a szándékaimról, amikor
megírtam neki az első SMS-t.

El is kezdtünk üzeneteket váltogatni, majd pár nap múlva találkoztunk
chat.hu-n is. Egész jót beszélgettünk, de nagyon furcsának tűnt.
Ida-oda ugrált a témák között. Általában az volt, hogy beszélgetünk
valamiről, aztán valahogy teljesen oda nem illő kérdést tett fel. Nem
folyamatosan mentünk át egyik témából a másikba, hanem ugrásszerűen.
Ez persze nem zavart különösebben, de azért egy idő után feltűnt. A
chat-elés mellett email-eket is írkáltunk egymásnak rendszeresen.

Persze haladni akartam a dologgal, nem egyhelyben toporogni, tehát
gondoltam, most már személyes találkozóra is sort kellene keríteni,
tehát elhívtam pizzázni. Azt mondta, hogy rendben van. Meg is
beszéltük, hogy egyik nap délután 6-kor találkozunk az egyik helyi
pizzériában.

Épp a haverokkal voltam a zenekari próbahelyükön, 2 óra volt hátra a
találkozóig. Egyszer csak jön egy sms, hogy ő bizony a
rajzfelszereléseit a nagyanyjánál hagyta, és el kell érte mennie.
Vagyis ma már nem tudunk találkozni sajnos. Ez már alapból igen
gyanús, de én hülye, a rózsaszín köd miatt valamiért hittem neki...
Mondom csak nem mond már valaki ilyet ok nélkül, ha egyszer elfogadja
a meghívást. A dologhoz még hozzátartozik, hogy egyáltalán nem egy
nagy városról van szó (kevesebb, mint 20 ezer lakos), 2 óra alatt a
két legtávolabbi pont közötti utat is meg lehet tenni oda-vissza.

Aznap nem beszéltünk chat-en, de másnap már igen. Tudni kell még, hogy
korábban egyik srác, akit szintén IRC-ről ismerek, szintén hajtott rá,
de végül nem történt semmi. Ezért is kezdtem neki a dolognak, hiszen
alapból más "bizniszét" nyílván nem akartam elrontani. Tehát fel
chat.hu-ra (fontos megjegyeznem, sosem ismerkedtem chat.hu-n és nem is
jártam oda soha, csak a lánnyal ebben állapodtunk meg, mint rendszeres
hely), beszéljük már meg, hogy akkor most mi van. Mire Ági: háát hogy
ő tegnap találkozott ismét Zolival, jót beszélgettek, tisztáztak
néhány dolgot, és most együtt vannak. Na puff, ez az én formám. Ez
megint baromira érdekes volt, hogy pont ekkor jönnek össze, milyen
érdekes. Eléggé elszomorodtam, emiatt igazából ebbe bele sem
gondoltam. Az is eszembe jutott, hogy mintha Zolinak azóta már rég
lenne másik barátnője, dehát akkor biztos ő is szakított vele -
gondoltam én. Annyira el voltam keseredve, hogy nem is akartam tovább
foglalkozni ezzel, nem gondolkodtam tovább a dolgom.

Közben egyik lány ismerősönek elmondtam a sztorit IRC-en, ő
együttérzett velem, ez jól esett :) Aztán 2 nap múlva megint
beszélgettünk. Hát kiderült, hogy az egészből egy szó sem igaz - az
említett Zoli azóta is együtt volt az akkori barátnőjével, ugyanis
volt lent az egyik szórakozóhelyen, ahol ők szépen együtt voltak
összeölelkezve.

Vagyis, Ági még arra sem vette a fáradságot (ha már nem merte a
szemembe mondani, hogy nem akar semmit tőlem), hogy értelmes és
nehezen ellenőrizhető hazugságot találjon ki. Ne pedig egy olyat, ami
2 nap alatt úgy kiderül, hogy igazából senki nem akar utánajárni...