Nos, itt az én sztorim is, tán segítségére szolgál valakinek. Jótanács: KOLLEGINÁVAL SOHAAAA!!!!

Épp mostanság lesz egy éves a sztori. Tavaly nyáron érkezett hozzánk egy kollegina. Nem volt különösebben érdekes számomra, nem tetszett nem is nagyon voltunk kapcsolatban egymással. Hogy-hogy nem egyszercsak azt vettem észre, hogy némi érdeklődést mutat irányomba. Kapásból egy marék okom volt ellenállni a dolognak, kezdve azzal, hogy a kolleganőm. Na jó, együtt élt egy pasival már két éve, de megbeszélték, hogy inkább nyitott kapcsolatban élnek inkább mostantól. November elejétől november végéig tulajdonképp mindent megtett, hogy elcsábítson. Napközben állandóan felém járt és ácsorgott mellettem, késöbb jöttek a telefonok, sms-ek. Minden nap felhívott keresett otthon chaten és smsezett. A beszélgetések közben jobban megismertem, megszerettem majd szerelmes lettem. December elején jött el a pillanat amikor úgy gondoltam, hogy akkor legyen az aminek lennie kell és egy futó csókot adtam neki és kértem, hogy találkozzunk négyszemközt. Másnap ez meg is történt és egy igen kellemes délutánt töltöttünk együtt tulajdonképp végig csókolózva az időt. Már az első randink végén éreztem rajta a változást… Az addigi érdeklődése elkezdett visszahúzodni és valahogy más lett. Addigra én már szerelmes voltam. December végén végül is csóközönök mellet megbeszéltük, hogy vége mert ő inkább visszamegy a pasijához, szereti őt és sajnálja, hogy ez így történt kettőnk közt. Én ezt megértettem és elfogadtam. Ekkor két hét szabira mentem és ezt a két hetet nem kívánom senkinek… Eléggé kibuktam hisz ahogy megszerettem a lányt rögtön faképnél is hagyott azok után, hogy egy hónapig mindent megtett az elcsábításomért. Minden vágyam és tervem vele kapcsolatba meghiusúlt. A szabiról visszatérve nemhogy a pasijához nem ment vissza, de két másik pasija volt párhuzamosan. Eléggé megalázva és becsapva éreztem magam. És a mai napig itt ül velem szembemn a csaj és jáccuk, hogy „barátok" vagyunk… És én nem tudok kimászni belőle. Nagyjából ennyi..