A szakítósblog meghódította a topmenedzsereket is végre, pedig sokáig azt hittük, ők nem is éreznek.  A sztoriban ez az éjszakai bkv-zás fura: tényleg a gazdag juppik jegyet lyukasztanak? És itt közöljük minden idők legundorítóbb szakítós szövegét, vigyázz, kész, rajt!

UPDATE: Reakció  a kommentekre:

Az én történetem nem szokványos, ámde tanulságos.

Menedzserként dolgoztam a BIG4 egyikénél Angliában, majd a kint töltött 3 év után a cég budapesti központjába kerültem vezető beosztásban. A BIG4 egyik sajátossága, hogy nagyon sokat kell dolgozni, ámde nagyon jól lehet keresni.
Aki esetleg nem tudná, a Deloitte, a Pricewaterhouse, a KPMG tartozik ebbe a négyesbe, én a negyedikben tevékenykedtem, ezért nem nevezem meg... Aki akar, utánanézhet.
2005 karácsonya előtt céges buli volt. Ott figyeltem fel rá. Magas volt (200 cm), az öltönye a legjobbak egyike, őszülő halánték, édes szemek, borzasztó jóképű. Nevezzük Andrásnak. Én akkor 34 voltam, független (szingli, ej de utálom ezt a szót), ő 42 nőtlen - független.
Egy Campari mellett kezdődött a beszélgetés. Mesélt magáról, egy finn telekommunikációs cég vezető embere volt, Budapesten élt, rengetegett dolgozott. Abban az időben gondoltam arra, hogy felszedek valakit, mert elegem lett az egyéves egyedüllétből. Éppen 2004 karácsonyán dobtam ki az előző pasimat, akivel 4 évig kavartam, az még Londonban kezdődött, ő angol volt, velem jött, de nem bírtam vele és ejtettem. (Ma már - a történtek ismeretében - sajnálom...)
András rendesen előadta magát, láttam, hogy az órája is legalább 1 milliós volt, kőgazdag, s mivel soha nem akartam és nem is tűrtem, hogy egyetlen férfi is eltartson, gondoltam, ez rendben is van. Hosszasan beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy hazakisér. Az éjszakai BKV járaton már az első csók is megvolt (Campari is dolgozott bennem, de nem is bírtam magammal), ahogy érzékeltem, ő sem, mert feltűnően dudorodott a nacija.
(Közbevetőleg jegyzem meg: én javasoltam a buszozást. Nem akartam taxival menni, sajnos, nagyon rossz tapasztalatom van. Úgy értem, ha mondjuk miniben ültem be egy taxiba, vagy egy kicsivel feszesebb felsőt vettem fel, az összes sofőr legott feleségül akart venni.)
A kapuig kisért, ott még egy csók. Másnaptól sms és email-hegyek, minden, mint a mesében.
A karácsonyt a szüleimnél töltöttem, majd december 28-án a csajokkal (barátnő) elutaztunk melegedni. Ezt én már az első találkozásomkor közöltem Andrással, aki megértette a dolgot, mondta, menjek csak. Ezt a csajos utat már szeptemberben foglaltuk magunknak.
A harmadik napon éppen a lábamat nyaldossa az Indiai-óceán, amikor megérinti valaki a vállamat. Majdnem elájultam: András volt az.
Nem volt hajlandó elárulni, hogy hogy tudta meg, hova jövök. Nem akarta elmondani, hogyan tudott idejönni 2 nap alatt, de őszintén: nem is érdekelt. A karjaiban kötöttem ki és a barátnők legnagyobb elképedésére a következő 8 napot végig szerelmeskedtem vele.
(Később megtudtam, hogy az utazásom napján kiment Ferihegyre és talált egy olyan embert, aki megszegve minden szabályt elmondta, hova is repültem aznap. Az illetőt ezért ki is rúghatták volna az állásából, gondolom, Andriska pár bankójának azonban nem tudott ellenállni.) S mivel a sziget nem volt túlságosan nagy, nem volt nehéz dolga, hogy felkutasson.)
Az utolsó napon gyűrűt vett nekem, amit elfogadtam, a szerelem vak, nem kellett volna. Együtt utaztunk haza. A csajok közben "kiközösítettek", utálkozva néztek, hiszen hármojuk közül senki sem tudott bepasizni a szigeten. Így értünk haza.
1 hónap együttjárás után megkérte a kezem. Gondoltam, bemutatom a szüleimnek. Amikor az ő szüleiről kérdeztem, elborult arccal közölte, hogy azok autóbalesetben elhaláloztak.
Apukám félrehívott az istállóba annak a hétvégének a második napján, amikor otthon voltunk nálunk. (Andriska éppen az erdőben lovagolt a bátyámmal.) Apa ezt mondta:
- Kislányom, ennek a fickónak a szeme sem áll jól. Látom, hogy szerelmes vagy, légy óvatos, nehogy csalódás érjen.
- De apa...
- Ezt érzem - mondta apukám.
Hazafelé hallgattam az úton és gondolkodtam. Miből gondolhatja apukám, hogy igaza van.
Még néhány nap és rájöttem. A dologok furcsa irányt vettek.
Kapcsolatunk 77. napján (utálom a hetes számot) Andriska SMS-üzenetet küld.
"Szívem drága gyémántja, kellene 1 misi. (1 millió forint, ha nem értenétek.)
Azonnal hívom. Mondja, a befektetett pénze 2 nap múlva szabadul (lejár a lekötés), addig kellene csak a pénz.
Együtt mentünk be az OTP-be. Kivettem a számláról a pénzt és a kezébe nyomtam, nem kérdeztem, mire kell, mert vakon bíztam benne.
Ez volt délben.
Majd bementem melózni. Délután 4-kor hívom: a száma nem kapcsolható.
Fura volt. Ő, aki éjjel-nappal nem tudott szabadulni a telefonjától. Na mindegy. Este megint hívom, ugyanaz.
Rossz érzés fogott el. Odamentem a lakására. Senki sem nyit ajtót. Majd egyszer csak a szembeszomszéd jön ki, s kérdi:
"A Bélát keresi?"
"Nem, az Andrást, aki itt lakott"
"Itt a Béla lakott. Ma 3 nagy börönddel ült be egy taxiba, meg egy magas szőke nővel."
Leizzadtam. Most mit tegyek. Hamarjában kiderült, hogy Andriska 77 napon át hazudott nekem. Még a neve sem volt igaz. Semmi sem. Egy merő hazugság volt.
Kimentem Ferihegyre. De csak tébláboltam. Azt mégsem tehettem meg, hogy a közös fotóink egyikét mutogatom az ottaniaknak, hátha valaki felismeri. Nem beszélve a pénzemről, amivel meglógott és amiből az új nőcivel elutazott.
Apukám nem balhézott, csak a fejét ingatta. Ő ugye megmondta. Hazavánszorogtam, nézetm a telefonom, hátha. Semmi hátha.
Úgy aludtam el ruhástul. Mintha csipogott volna a laptop - erre ébredtem, hajnali 3 volt.
És tényleg, jött egy mail. A feladó Kiss Gábor. Ki a fene ez?
A szöveg: "Hello baby. Kösz a kölcsönt, nyugi, megadom. Az az igazság, hogy párhuzamosan veled a Verát is "futtattam, és ő nyert. Mellben nem tudsz vele versenyre kelni, az eszed miatt választhattalak volna téged, de inkább őt... Remélem nem vagy ideges. Már messze járok attól a szarfészektől, amit Magyarországnak hívnak, nem is megyek oda. A Vera kapott egy jó állást a nagy vízen túl. Hogy melyik nagy vízen, azt nem mondom meg. Jó voltál az ágyban. Ciao, baby"
Ps: a pénz miatt ne aggódj. Két nap múlva megkapod.
S valóban, 48 óra múlva megjött 999.999 forint a számlámra. Kisérőszövegnek meg ennyi: 1 forintot megtartottam a szép közös emlékekre. Lecseréltelek baby. Pá, a te Andriskád, aki Béla és nem Gábor"
A pénz nem érdekelt. Ellenben belebetegedtem a történtekbe és másfél évig nem is volt senkim. Ma már van és apu azt mondja, ő az igazi. Nincs kocsija, műanyag Swatch órát és farmert hord, nincs arany bankkártyája de nem is érdekel.
Őt szeretem.
Hogy Andrissal (Bélával, Gáborral?) mi van már nem izgat. Ha esetleg magára ismer, üzenem neki, nem haragszom.