Azon túl, hogy a saját naivitásunktól verjük a fejünket a falba,
állandóan ott visszhangzik az agyunkban a "Miért?! Miért?! Miééért?!!!"
őrjítő mantrája. Na így volt azon esetem után is, mikor egy nős
biszexuális vert át a palánkon. Nem kicsit. Nagyon. :)

Történt tehát úgy másfél éve, hogy hirdetésben rám talált egy kedves,
normális hangvételű levelekben kommunikáló harmincas srác. Váltottunk
egypár emilt, kezdett valami kibontakozni. Rám egy idő után leszállt a
naivitással kevert rózsaszín köd, s bár még csak fotón láttam, kezdtem
hinni benne, hogy ez a faszi itten csakis egy ideálpasi lehet. Simán
vettük a másik hülyeségeit, testalkatra se volt gondunk egymással (pedig
van még min dolgozni sztem rajtam :) ) és úgy általában véve komolynak,
megfontoltnak tűnt, akivel és akiben mondjuk érdemes gondolkozni a
későbbiekben "hűségnyilatkozatról" is :)
Eljött az az idő is, mikor meg kellett ejteni az első személyes
találkozást is, elvégre úgyis az a mérvadó, a szöveg és kép meg bármikor
lehet illúzió. Persze ez azért húzódott, mert a srác vidéken élt, s bár
napi szinten járta az országot, estére valahogy mindig haza akart érni,
s a levelezésünk időtartama alatt csak átutazóban fordult meg Pesten.
Na itt kellett volna szagot fogjak, hogy na akkor ez most WTF??!!
De nem volt sok időm gondolkodni ezen, mert találkozásunk előtt nem
sokkal egy emilben elregélte, hogy ő biza házas (nővel), ráadásul van 3
(azaz HÁROM) kisgyermeke. És hogyugye ettől még azért találkozhatunk-e?

Hát nem mondom, hogy nem állt meg bennem az ütő az emil olvasásakor, de
jó naivként azt gondoltam, hogyha már ennyi időt és energiát
belefeccöltünk egymás megismerésébe, legalább annyit kapjon a dolog,
hogy összefutunk. Hiba volt. Sajnos a rózsaszín köd szűrőjén nem jött át
az a meglévő averzióm, hogy egy melegnek, még ha biszex is (micsoda
képzavar) semmi jogalapja nincs (pláne manapság) egy ártatlan asszonyt
és ártatlan gyermekeket átb*szni a palánkon, csak mert az illető nem
tudja önmagában lerendezni a dolgot, hogy akkor ő most hova és miért húz
szexuálisan, és kitől mit akar ténylegesen.

Beszoptam a marketinghúzást, hogy előbb megkedvelteti magát, aztán mikor
már beleitta magát a személyiségével szellemi értelemben a bőröd alá is,
benyögi az apróbetűs részt.
Na, a lényeg, hogy találkoztunk. Az egész kávézó szinte izzott a
forróságtól és vibrálástól, mert akármennyire is tudtam, hogy mi a
háttere, a személyes találkozáskor csak megerősítést kaptak bennem azok
a tulajdonságai, amik alapján elképzeltem őt, s a szituációból úgy tűnt,
hogy ez nála is így történik velem kapcsolatban. (Mire nem képes ugye
egy jó PR és a rózsaszín köd?!) Persze nem akartam testileg elsietni a
dolgot, s minden erőmet összeszedve nem mentem bele, hogy "ha már úgyis
így találkoztunk, akkor talán nézzük meg a lakásomat is". Higgyétek el,
nem volt könnyű ezt mondani, miközben szinte vágytól remegett a testünk.
(Na, ez elég nyálas mondatra sikerült :) )
Megbeszéltük hát, hogy legközelebb úgy szabadul el, hogy akár egy teljes
napot, s ha jól alakul, netalántán egy teljes hétvégét tud majd velem
tölteni. Ez akkor "húúú" volt, lehiggadt fejjel utólag meg inkább
"WTF??!!". És még mindig nem láttam át a ködön.

Hosszas egyeztetés zajlott, hogy na akkor mikor és kinek jó, míg
harmadik nekifutásra sikerült egy ideális időpontot találni, hogy az
akkor már totálisan ideálpasinak tűnő fickóval újra találkozzak, akinek
meg én tűnök ideálpasinak - hittem persze naivan.
A randit megelőző délutánon és estén takarítással és rendcsinálással
vegyes izgalommal készültem a nagy második találkozásra. Eszembe nem
jutott mondjuk tévézni vagy gépezni vagy bármi, a gyomrom is görcsben
volt jó értelemben. Csak készültem és örültem, mint majom a farkának.
Reggel szem pattan ki, zuhanyba be, ruha fel és önfeledt dúdolgatásba
burkolózva húzás ki a Keletibe, ahol aztán meeting. A buszon vidáman
előkaptam a mobilom és nagy lelkesen kezdtem ilyen óvodás romantikus
f*szságokat írogatni, hogy "Már csak 18 perc és...", "Bírd ki azt a 11
percet, és..." mire érkezik a válasz: "Nem vagyok a Keletiben, nem is
leszek. Miért nem olvasol e-mailt?"

PUFFFFFFFFFFFFFFFFFFF

Ott állok a kib*szott nagy téren a Keleti előtt, zúg a fejem, szédülök,
nem tudom, mi van, mindenki idegen, mindenki rohan, az idő és az ütő
pedig megállt. Nem tudom mennyi időt töltöttem ott a forgalom kellős
közepén megmerevedve, kezemben a nyitott mobillal, ujjaim rágörcsölve a
billentyűre.
Hát senkinek nem kívánom azt a háromnegyed órát, amíg szinte kábszeres
bódultságban a nemistudom hányas buszokkal valahogy hazakeveredtem a gép
elé.
A Thunderbird lassan letöltötte az üzenetet.
"Bocsi, de a hét elején összejöttem az exemmel /(nem is a feleségével
vagy ilyesmi, hanem az előző faszijával)/, aminek úgy örülök, csak
gondoltam szólok, hogy holnap reggel nem megyek, és ne haragudj, hogy
így történt, nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Szia!"

Szerintetek??!!

Üdv,
ideálpasi - http://idealpasi.blog.hu