Csúnya megcsalós történet következik, telefonon kihallgatni ahogyan megcsalnak, az a telefonszexnek valami egészen furcsa formája is lehetne, ha nem szakadna meg közben a szívünk. Kérdés, hogy vajon szándékosan csinálta a fiú, vagy tényleg ennyire balek volt, hogy rossz gombot nyomott meg?

Sziasztok!

Olvasván itt a viccesebbnél viccesebb történeteket én is kedvet kaptam, hogy elmeséljem életem egyik legborzasztóbb szakítását.
Tehát 6 évvel ezelőtt, Gimi 4.ben elkezdtem járni az egyik osztálytársammal G-vel. Már érettségi szünetben kezdődött a románcunk, így nem lett házinyulas téma..:)
Nagyon egymásba habarodtunk, 3,5 évig voltunk együtt, aztán igazából közös megegyezéssel szétmentünk. 1 éves szünet következett. Ő is csajozott, én meg összeálltam egy édes fiúval, de kiderült hogy ő sem az "igazi". Aztán 1 év után G írt egy smst.. valami érzelmeset.. és megérintett.. és találkoztunk.. és újrakezdtük. Tényleg beleszerettem újra, mert nagyon megváltozott, egy új ember lett belőle, aki talán jobban hasonlított rám, mint az előző énje. Ismét körülötte forgott a világom. Imádtam. Aztán 1 év után kezdődtek a gondok. Főleg szexuális eredetűek. Egész egyszerűen mást akartunk. Nekem kellett volna engednem, de nem ment.. Csúnya viták stb, stb. Elkezdtem nézelődni másfelé, de ssemmi komoly dologba nem mentem bele,flörtölgettem, ennyi. Bennem olyan kép élt róla, hogy ő soha nem csalna meg. Flörtölni flörtöl, az biztos, de nem csal meg, ahogy én sem tettem.
Aztán egyszer, egyik este, felhívtam, hogy jó éjt kívánjak neki. Háát, valószínüleg vibrálásra volt állítva a telefonja és érezte hogy hívja valaki.. és gondolom le akarta nyomni. Csak sajnos felvette, és én az első éjszakát egy másik lánnyal (kb 1órán át) végighallgattam.. életem legrosszabb élménye volt. Jött a bókolás, a "szép a szemed" história, aztána cuppogások..amiket ilyenkor szoktak a pasik. Komolyan csipkedtem magam, hogy csak álmodom, vagy ez a valóság?! A vérnyomásom úgy 240körül mozoghatott, nem bírtam beszélni. Lerohantam, felébresztettem Anyukámat, akinek elfuldokoltam hogy elviszem az autóját. Ott álltam egy csini pöttyös pizsiben, egy sportcipőben és egy farmerkabátban. Anyu nem is kérdezett semmit, ( val.szeg örült is neki, soha nem bírta az én drágámat..), odaadta a kulcsot. Kiálltam, aztán rájöttem hogy nem látok az idegtől ( szó szerint) és hogy bármennyire is fáj, meghalni nem halnék meg még érte sem..Felhívtam az egyik barátnőmet, kibőgtem magam és megindultam hozzá. Mindenesetre ha megállított volna egy rendőr, mikor 180-nal húztam át a városon, valószínűleg elmegyógyintézetbe vittek volna. Mikor odaértem eszembe jutott, na és most? Hogyan tovább? Menjek fel és csináljak botrányt? Nem egyedül lakott, 2 barátjával, nem akartam hogy ők is végighallgassák, így felhívtam telefonon ismét. Felvette. Próbáltam nyugodt maradni. Mondta: -Szia Édesem mi a helyzet? Erre én: - Szia Szívem! Te merre? Ő: - Motorozgatok a városban. Én: - Várlak a házad előtt, beszélnünk kell!
Kb 10 perc múlva megérkezett. Mire odaért elszállt az a mérhetetlen dühöm ,csak csalódottságot éreztem és szánalmat. Csak annyit tudtam mondani hogy ez a nagybetűs PECH, így lebukni. És hogy soha, de soha többé nem tudok megbízni benne és nem is akarok. Persze ő bizonygatta, h ez volt az első alkalom, soha nem csinált ilyet... Lehet..Már nem érdekelt. Szakítottunk. Azóta is szeretem, mindig az marad aki volt, de fel kellett fognom, hogy együtt nincs út előttünk.
Igazából, utólag megértem hogy miért nézelődött másfelé, meg nem is nagyon hiszek a holtomiglan-holtodiglan- ban, főleg nem hűségben, de legalább ha ilyen előfordul, tiszteljük meg egymást azzal hogy okosan csináljuk, mert ha a másik fél rájön, nincs visszaút..