Sziasztok!

 

Szakitshabirsz-addict barátnőm nógatására szeretném veletek megosztani az alábbi történetet. :)

 

Zsolti volt az első igazi pasim. Két felejthetetlen évet töltöttünk együtt.
Az örökkévalóságot nem annyira a romantikus pillanatok, mint inkább az állandó, alaptalan féltékenységi drámák, gyanúsítgatások, pszichikai terrorok magas száma biztosította ennek a kapcsolatnak. A szülei utáltak, és Zsolti szépen lassan feladta a kilátástalan küzdelmet, hogy az anyja ellenében ragaszkodjon hozzám. Meg amúgyis folyamatosan csaltam őt az osztálytársaimmal, a mostohabátyáimmal (!), és a sarki kajálda pultosával.
Szerinte. Valamint tudja, hogy minden kamaszlány kipróbálja a szexet a barátnőjével, ne mondjam, hogy én soha...Ilyen történetekkel Dunát lehetne rekeszteni, de most maradjunk a történet fő szálánál, miszerint Zsolti kezdte úgy érezni, egyszerűbb lenne az élete nélkülem.

Ennek megfelelően a második év vége felé egyszercsak elkezdte ritkítani a találkozásainkat. Hamarosan eljutottunk odáig, hogy már csak hetente egyszer láttam pár órára. Szakítani persze nem volt bátorsága, most már tudom, arra várt, hogy én unjam meg előbb. Ez hamarosan be is következett, és elhatároztam, hogy egy alkalmas pillanatban véget vetek ennek az egésznek.

És akkor egy szépemlékű péntek délutánon megismerkedtem valakivel, aki randevúra hívott szombat estére. Vettem egy mély levegőt, és szombat délutánra megbeszéltem egy találkozót Zsoltival, ahol elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de a kapcsolatunknak sok értelmét már nem látom, hagyjuk inkább abba. Volt kis meghatódás, miegymás, csak nem egyszerű két évet lezárni, és hát az ő bicskanyitogató módján tényleg szeretett engem... Majd mindketten mentünk a magunk dolgára.

Tiszta lelkiismerettel és nyitott szívvel érkeztem az esti randevúra, és pár órával később már tudtam: fülig szerelembe estem... :)

Pár nappal később kézenfogva róttam Budapest furcsán rózsaszínűre színeződött utcáit az új párommal, mikoris megszólalt a mobilom. Reflexből felvettem, és Zsolti szólt bele. A következő, azóta legendássá vált beszélgetés játszódott le közöttünk:

-Nem vagy otthon?
-Nem. (Nem mindegy?)
-Egy másik pasival vagy?
-Igen. (De mi közöd hozzá?)
-És lefeküdtél vele?!?
-Igen. (Aki hülyeségeket kérdez, az meg is érdemli a választ. >:)~ )

Még hallottam, ahogy hápog párat a vonal túlsó végén, majd egy szó nélkül letette.

Pár nappal később újra felhívott, és a lehető legkomolyabb hangon közölte, hogy tulajdonképpen mennyire örül a dolgok ilyetén fordulatának. Ugyanis eddig nem merte elmondani, de most, hogy már én is megcsaltam (!!!) végre bevallhatja, hogy már több, mint egy hónapja van valakije mellettem...

Aznap óta tudom, hogy a "mindenki magából indul ki" szólás mennyire igaz...