Sziasztok!

A múlt héten többször szóba került az abortusz és a védekezés kérdése, és többször úgy voltam, hogy beírom a véleményemet kommentnek én is, de mivel van hozzá egy történetem, gondoltam, posztnak jobb lesz.

Szóval néhány éve a Balatonnál dolgoztam a nagybátyámnál. Illetve ez afféle dolgozás-nyaralás volt. A nagybátyámnak vendéglője van, és ott segítettem. Délben az emberek jöttek vacsorázni, este ebédelni, de három és hat között gyakorlatilag nem volt forgalom, a pincérek meg a szakács elmentek sziesztázni, ha pedig mégis jött valaki, én szolgáltam ki, az unokatesóm meg összedobta a konyhán, ami kellett. Este meg, amikor hazajöttünk a mulatozásból, még felraktuk a székeket az asztalra, hogy reggel könnyebb legyen felmosni és felsöpörni. Mindezért cserébe koszt, kvártély, zsebpénz, úgyhogy nem panaszkodhatom.

Dolgozott ott egy szabadkai lány, a Panni. Ő nem volt rokon, de valaki beajánlotta a nagybátyámnak mindenesnek. Reggel takarított, délelőtt a konyhán segédkezett, aztán késő estig mosogatott. Helyes kiscsaj volt, ma is előttem van, ahogy a tányérok dörzsölgetése közben jár a feneke, ilyenkor az unokatesómmal gyakran kacsintottunk egymásra. Mondjuk nagyon dumálni nem lehetett vele, nem ismerte azokat a számokat, amiket mi szerettünk, és fogalma se volt se a fociról, se a Forma Egyről. (Ne jöjjön senki azzal, hogy a lányokkal nem a fociról meg a Forma Egyről kell beszélgetni, nekem nem egy barátnőm volt, akivel jól lehetett.) Egy idő után észrevettem, hogy én is tetszem neki, engem nézett, amikor nem láttam, elkezdtem ugratni, ő is engem, kialakult valami feszültség. Aztán egyik nap esett az eső, senki nem jött, a szokásosnál is jobban untuk magunkat, már nagyon néztük egymást, amikor az unokatesóm intett, hogy sipirc, majd tartja a frontot. Mi be Panni szobájába (az étterem hátsó részén, egy kamrába volt betéve neki egy ágy), engedtünk az ösztönöknek.

Ez még néhány alkalommal megismétlődött, de pár nap múlva kezdtem ráébredni, hogy nekem ez nem pálya. Én este elhúztam a haverokkal, ő meg maradt mosogatni. Őt úgyse vihettem, szúrtam volna el az egész nyaram miatta? Egy ideig nem értette, mi van, aztán látott azzal a csajjal, akivel utána kavartam (az nem olyan érdekes történet, habár lehet, hogy egyszer megírom, mert a szakítás azért érdekes volt), attól kezdve került (amennyire lehetett), én meg nem erőltettem a társalgást. Augusztus végén eljöttem, utána állítólag egyre hisztisebb lett, végülis elvégezte a munkáját, de nem úgy, mint előtte, az utószezon végén ő is hazament.

Később a nagybátyám tudomására jutott, hogy terhes volt, és otthon elvetette, pedig akkor talán már a harmadik hónapon is túl lehetett egy kevéssel. Természetesen a következő évben nem jött a nagybátyámhoz dolgozni, aki ezért berágott rám, mert szerinte az én felelőtlenségem miatt vesztett el egy jó munkaerőt, és ha már nekem nem volt elég az a rengeteg nő a diszkóban, és házon belül kellett valaki, akkor legalább miért nem voltam képes védekezni.

Na és itt jön a véleményem a védekezésről. Mindig azzal jönnek, hogy a védekezés férfi és nő közös felelőssége. Hát nem. Szerintem elsősorban a nőé, de nem azért, mert főleg ő viseli a következményeket, hanem azért, mert az elég látványos, hogy egy férfi védekezik-e vagy sem. Egy nő látja, ha a férfin nincs gumi, és szólhat, ha úgy érzi, hogy szükség lenne rá. Egy férfi viszont, ha a nő nem szól, gondolhatja, hogy tablettát szed, spirálja van, nincs éppen peteérése stb. Ha ezek egyike se, akkor majd szól. Ha nem, akkor az ő felelőssége.

Ha tehát egy nő teherbe esik, az ő felelőssége. (Kivéve, ha védekeztek, csak nem sikerült, az persze más ügy.)


J.