Sziasztok!

Megírom nektek az én történetem, ami egy tündérmesének indult és egy pokollá változott.
Belevágok.
A történet valahol 2005-ben kezdődik a nyári közepén történő felvételizős korszakban. Friss érettségivel
elkerültem egy felsőfokú szakképzésre egy isten háta mögötti helyre. Először jó bulinak tűnt a dolog. Új hely, új emberek. A suli szeptemberben elég jól indult. Tényleg elég szimpatikus volt minden. Női többség volt a csoportunkban, úgyhogy nekünk annak a 10 fiúnak arany élete volt. Pár hét multán összeismerkedtem egy csoportbeli lánnyal akit nevezzünk Sandy-nek. Kettő évvel volt idősebb nállam. Elég sok dolgot megtudtunk egymásról. Mindig sztorigattunk egymásnak. Nem csináltunk abból titkot egymásnak abból hogy szimpatikusak vagyunk a másiknak. Én tudtam hogy esélyem nincs, ugyanis Sandynek van egy komoly kapcsolata. A kapcsolatunk nagyon sokáig meg is maradt egy bizonyos szinten. Ám történt valami 2007 kora tavaszán. Megromlott a lány kapcsolata fiúval. Én mint az ügyeletes jófiú lelki segélyszolgálattá váltam a lány számára. Csak az átmsn-ezett esték egy más irányba fordították kettőnk dolgát. Amíg ő távolodott a barátjától, egyre közelebb került hozzám, amit ő is észrevett. 2007 áprilisában szakitott is a barátjával Johnnal, és a szakítás után pár nappal össze is jött velem. Itt kell megjegyeznem a szakítás okait, ugyanis ennek a későbbiekben szerepe lesz: a szakításra azért került sor mert John nem volt biztos az érzéseiben, nem akart családot, és gyereket, amit Sandy nnagyon is. John egyébként 25 éves. Nagyon boldog voltam, 2 éve volt előtte barátnőm. Következett egy felhőtlen 3 hónap. Azt hittem hogy Sandy az a lány akivel hosszú távon elképzelhetem az életemet. Megértettük egymást a fontosabb kérdésekben, és kivállóan kiegészítettük egymást. Azt hittem hogy minden rendben van. De így utólat nézve voltak intő jelek amiket észre kellett volna vennem, de a rózsaszín köd miatt elkerülte a figyelmem. A szüleivel úgy érzem elég jól kijöttünk. Voltak-vannak hosszútávó terveim. Bejöttem nekik mert magabiztos voltam.
2007 kora nyarán véget ért a sulink, ami azt jelentette hogy munkát kellett keresnünk. Én belevetettem magam a munkapiaci dzsungelbe, ami egy csomó eredménytelenséget hozott. Végigjártam a sokak által már ismert "önéletrajzot írok, küldözgetek mint állat" mozdulatsort. Közben megvoltunk mi is. Beszélgettünk olyanokról hogy milyen jó lenne összeköltözni, milyen jó lenne minden nap egymás mellett ébredni. A probléma ott kezdődött hogy a leényzó nem nagyon akart munkát keresni, vagyis akart ő csak éppen az igényei voltak túlságosan nagyok. Ezzel a munkakeresgetéssel szépen el is ment az idő, én pedig egyre idegesebb voltam hogy nem haladok semerre sem, pedig jelzem alig telt el idő a suli vége óta. A próbálkozások után rá kellett jöjjek hogy egy másfajta irányba kell indulnom munkát keresni, ezért kellett egy komoly döntést hoznom ami az elkövetkező pár évre picit ellehetetleníti a családalapítást, viszont egy kiválló alapozást lehet vele véghezvinni. Az utolsó meetingünkkor amikor nálluk voltam a lánynak a telefonjában benne volt John pár új üzenete, amiben semmi nem volt, csak az egyikben annyi hogy IGEN a másikban meg annyi hogy OK. Ez még annyira nem nagy valami, de én kérdőre vontam a lányt, hogy mégis mi a franc ez a két üzenet. Ekkor következett egy sírós rész amiben én voltam a hibás azért mert nem bízok meg benne.
Na a történet innentől kurva egyszerű. A következő hét szerdáján, 4 hónapra rá hogy összejöttünk, szétmentünk.
Az indok az az volt hogy én nem akarok gyereket, és az hogy ő visszatart engem (hogy a faszba is akarnák 21 évesen)
Az utolós beszélgetésünkkor sírtam mint egy kisgyerek. Egy világ dőlt össze bennem. Az előző barátnőmmel eltöltött 2 év nem volt olyan mint a vele eltöltött 4 hónap. Érzelmileg komolyabbnak éltem ezt a kapcsolatot.
Először még azt hittem hogy nincsen köze Johnnak a szakításunkhoz. AHA, PERSZE... ÁLMODIK A NYOMOR...:-(
Miután szétmentünk, kb 1 hét múlva (vagy lehet annyi sem) már az ó karjaiban landolt. Ugyanis John meggondolta megát. Jöhetett a családalapítás stb, stb. Mihelyst szétmentük Sandyvel én bekerültem egy mindenki által ismert szórakozóelektronikát gyártó céghez. Munka mellet elkezdtem előkészíteni a következő munkahelyemhez szükséges dolgokat. Ők is élték az életüket, én is elkezdtem viszzarázódni.
Egy pár hete tudtam meg egy volt csoporttársamtól hogy Sandy terhes Johntól. Teljesen letaglózódtam.
Egy pillanat alatt olyan lett minden, mint ha az egész világ esküdött volna össze ellenem. Nem szeretem már Sandyt de ezt kurva szar látni, hogy azt amit én nem akartam, és amin én elcsúsztam már "kijavította" más.
Figyeljetek. Fiatal vagyok, de bizonyos témákban mint amilyen a gyerevállalás és a családalapítás már vannak bizonyos irányvonalaim.
Én nem szeretnék a leendő párom szüleinek és az én szüleimnek terhet azzal hogy gyereket vállalok. Se most sem később. Engem tisztességgel felneveltek,
minden megkaptam amit szerettem volna. Én akkor akarok családot ha annak meg tudom a feltételeit teremteni. Hogy ne az legyen hogy a szülészorvosnak a pénzét anyámtól vagy a párom anyjától keljen kölcsönkérni. Ezekre a téziseimre azt mondta még Sandy annak idején hogy én "tulságosan is agyalok" mindenen.
Normális munkahelyem van (nem vagyok diplomás), elég jó fizetéssel, ahol többet keresek mint az Sandy apja egy másik helyen 10 éves munkaviszony után.
A munkahelyváltásom, amit most készítek elő, még jobb lehetőségekkel kecsegtet mint a mostani. Johnnak, még ahogy régebben is hallottam Sandytól nem nagyon volt még igazán normális munkahelye. Pedig neki mostmár keresnie kell egy lányra, aki valószínűleg a felesége lesz, és egy gyerekre. Sandy pedig egy hónapos munkaviszonyt tud felmutatni ami egy nyári diámnuka volt. De ez az ő bajuk. Sajnálom ezt az egészet.
A véleményem az hogy ilyen gyenge háttérre felelőtlenség ygereket válalni, mert az is egy dolog amikor "becsuszik" egy baba, de más az amikor tervezett.
Mindenki azzal és vígasztal hogy örüljek annak hogy vége lett Sandyvel a dolognak, és hogy nem engem hozott ilyen helyzetbe. Ebben igazuk van. De akkor is fájó ez az egész.

Örülök hogy leírhattam az érzéseimet!
Légyszives írjátok le a kommentekben KÖNYÖRTELENÜL a véleményeteket!