Túl szép volt, hogy igaz legyen: borzalmas első randi, aztán mégis reményteljes folytatás jóéjtpuszikkal és plüssállatkákkal. A Valentin-napi meglepetéshétvégére azonban a borzalmas húsvét következett, ami egy üres helyet képez a történetben, nem tudjuk mi történt ekkor, várjuk a kommentben a megfejtéseket.


Sziasztok!


A blog és a kommentek rendszeres olvasója vagyok, bár hozzászólni nem szoktam.

Ez a történet mostanában esett meg velem, és igaz, hogy már lezártam magamban, a mai napig nem jöttem rá a miértre. J

Történetem egy rövidke, 2 hónapos eseménysorozatot ír le, számomra szokatlan fordulattal.

Találkozásunk előtt nem sokkal voltam túl egy nagyon hosszú, gyerekszerelemből induló kapcsolaton, és egy barátnőm javasolta, hogy menjek el egy haverjával moziba, mivel a srácnak volt egy felesleges jegye. Ő kb. fél éve szakított. Teljesen vak randi volt, gondolhatjátok, mindkettőnk szerint katasztrofálisra sikerült J, nehezen ment a beszélgetés, stb, de ennek ellenére utána felhívott telefonon, és találkoztunk másodszor is. Elkezdtünk randizgatni egymással. Mozi, színház, kiállítás. A programokat többnyire ő szervezte, mivel nekem kötött munkaidőm van, ő pedig szabadúszó. Engem nem zavart, hogy ő választotta ki a programokat, én annak is örültem, hogy találkozhatunk. Egy napon még a munkahelyemre is küldetett virágcsokrot anélkül, hogy akkor még történt volna közöttünk bármi komolyabb. Nagyon jól éreztem magam vele, a szakításom után nem is gondoltam volna, hogy lesz még ilyen. Jó pár randi eltelt, mire a kezemet megfogta, vagy megcsókolt volna. Minden nap beszéltünk skypeon, legtöbbször ő keresett, bár néha én is felhívtam őt vagy írtam neki smst. Volt olyan alkalom, hogy este csak azért szelte át a várost, hogy jóéjt puszit és egy plüssállatkát adjon.

Egyik randink alkalmával még Valentin nap előtt azt mondta, szeretne elutazni velem vhová, tudnék-e kivenni szabadságot csütörtök-péntekre. Mondtam neki, persze, ez nem gond. Egészen indulásunk pillanatáig nem tudtam hová utazunk, csak annyit tudtam, mindent össze kell pakolnom, ami csak eszembe jut. Én wellness hétvégére tippeltem, de az utazás reggelén már az autóban kiderült, hogy külföldre fogunk utazni. Nagyon jól éreztem magam vele, az utazás alkalmával természetesen közös szobánk volt, és megvolt az első közös éjszakánk is. Mivel nekem csak egy hosszú kapcsolatom volt előtte nem voltam túl tapasztalt, azt hittem ez esetleg véget is vethet a dolognak, de őt nem zavarta, azt mondta szerinte gyorsan bele fogok jönni mindenbe. J A valentin napi hétvége után is minden nagyszerűen alakult, bemutatott a barátainak, továbbra is találkozgattunk, és néhány éjszakát nála is töltöttem. Egy alkalom kivételével mindig ő mondta, hogy aludjak nála, soha nem én kértem. Egészen húsvétig minden nagyon jól alakult.

Kezdtek neki összejönni a munkák, nem tudtunk annyit találkozni, mint előtte, de mindig beszélgettünk skypeon, esténként vagy akár munkaidőben is. Húsvétra mind a ketten hazautaztunk, de hétfőn este találkoztunk, csoki nyulat cseréltünk egymással J, együtt töltöttük az estét, bár ő nem aludt nálam. Ő soha nem aludt nálam, ha együtt aludtunk, mindig én aludtam nála. (Ezt sokáig annak tudtam be, hogy ebben a lakásban még az exemmel költöztem, és azért nem akar itt aludni, illetve mert az ő albérlete jobb állapotú lakás). Ez volt az a hétfő, ami után vmi elromlott, de nem tudom mi. Hétvégén nekem nyelvvizsgám volt, de azonkívül közös programot terveztünk. Csütörtök este mondta, hogy a hétvégi program úszott, mert dolgoznia kell, de azért aludjak nyugodtan nála. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg csak aludtam. Másnap hazamentem, gondoltam, hagyom dolgozni. Ő javasolta skypeon, menjek át, aludjak ott, onnan gyorsabban eljutok a nyelvvizsgára. Én átmentem, gondoltam több ideje lesz rám, de kicsit csalódnom kellett, mert ugyanúgy csak aludtam. Hajnalig dolgozott, aztán bezuhant mellém az ágyba. Vasárnap este elmentünk moziba, utána hazavitt, de nem jött fel hozzám egy percre sem, mondván mennie kell, korán kel holnap. Hétfőn még elmentünk egy show-előadásra négyen a barátnőmmel, aki összehozott minket, és a férjével. Ez volt az utolsó személyes találkozásunk. Egész héten nem találkoztunk, de szerdán ő hívott, hogy egyben visszaértem-e a városba (előző este haza kellett utaznom, és vissza is jönnöm). Csütörtökön éreztem, hogy valami baj van, mert egész nap nem keresett, és nem is beszéltünk. Pénteken aztán megnyugodtam, mert reggel keresett. Azt ígérte a hétvégét este megbeszéljük, de ezzel kapcsolatban nem szólt egy szót sem egész nap. Szombaton felhívtam délben, hogy mi a programja hétvégére, azt mondta dolgozik. Kértem tőle egy időpontot valamelyik estére, gondoltam hátha belevetette magát a munkába és nem tűnt fel neki, hogy nem találkoztunk. Vasárnap 22-re mehettem át hozzá. Sajnos ekkor már sejtetettem, hogy nem véletlenül nem találkoztunk… Nem tartott sokáig a beszélgetésünk. Elmondta, hogy szerinte túlságosan kötődöm hozzá, komolyan veszem a kapcsolatunkat, és hogy szünetet szeretne tartani.

Egy héttel később felhívtam, mert nem akartam megkönnyíteni a dolgát, hogy ne mondja ki, hogy vége van. Nagyon kedélyesen elbeszélgettünk mindenféléről, de nehezen mondta ki, hogy vége van, mondván miért kellene kimondania. Mikor kimondta, megmondtam neki, hogy most már felnőtt érzelmileg. J 


Várom az építő jellegű hozzászólásokat. J

Sziasztok!