Egyre jobban érik a társkereső- és tanácsadó oldalunk megvalósítása, mert ez egy lekoptatás kísérlet. Van, amikor a semmilyen jelzést is képesek vagyunk pozitív üzenetként értelmezni. Szegény fiú csak szeretetre vágyott, és minden mosolyba belekapaszkodott. Vannak mosolyok, amikbe érdemes kapaszkodni.


Innen loptam a mosolyot: gabooo.blog.hu
Sziasztok!

Nos, az én sztorim nem szomorú(részemről), nem is igazán szakítás, inkább egy történet, amin először megdöbbentem, aztán nevettem. Rólam annyit, hogy 20 éves lány vagyok. Ha kicsit hosszú, bocsánat érte :)

Két éves kapcsolatomnak fél éve lett vége, azóta szerelemről hallani sem akarok. Kicsit próbáltam élni és bulizni. Bulin megismertem egy srácot, nem volt nagy szám, egyedül állt, olyan tipikus elesett, mindenki által szívatott pasas.(Mint kiderült később, tényleg mindenki bántotta. 28 évesen az anyjával élt, neki sírt mindenért, szó szerint.)

Beszélgettünk, meghívott egy italra. Én még ott a bulin mondtam, hogy nincs senkim, és nem is szeretnék senkit magam mellé. Ennek ellenére elkérte a számom, megadtam. Másnap írt smst, hogy mennyire örül annak, hogy ennyire kedves lányt talál. Válaszomban benne volt, hogy egyáltalán nem vagyok kedves, tőlem ne akarjon semmit.(Tényleg nem vagyok az a kedveskedős fajta. Ekkor már elegem lett belőle.) Ennek ellenére egyre több sms-sel bombázott és folyton hívogatott. Telefon némítás, sms olvasatlanul törölve.

Egy hétre rá ismét buli, ismét ott volt. Csillogó szemmel jött oda, mennyire örül, hogy ismét láthat és én vagyok a nagy szerelme. Lefagytam. Semmilyen pozitív visszajelzést nem kapott tőlem, ő mégis "belém szeretett". Gyorsan próbáltam távozni, közben tervezgettem, hogy számot változtatok és soha többé nem járok ilyen bulikba, mikor észrevettem, hogy a kijáratnál áll. Nem akart elengedni a buliból, kitaláltam valami borzalmas hazugságot, hogy miért kell hazamennem és otthagytam mindent.
Még a buszon voltam, mikor csörgött a telefonom. A srác hívott, én nem vettem fel. 10 hívás után kaptam, egy sms-t: "Te is olyan vagy, mint a többi lány. Most boldog vagy? Összetörtél."
Erre felhúztam az agyam és a következő hívásánál felvettem.
A következő dolgokat osztottam meg vele:
1. Ő életképtelen. Változtasson az életén és talán talál magának nőt.
2. Soha, de soha nem mondtam, hogy valaha is járnék vele.
3. És ne zaklasson tovább, mert amilyen stílusom van, neki jobban fájna a "kapcsolat".

Azóta nem hív és nem küld sms-eket. :)

Érdekelne a véleményetek, hogy szerintetek én voltam kegyetlen, vagy a srác tényleg beteges?