Innen loptam

Sziasztok!

Szokásos bevezetéssel kezdeném, jó a blog, olvasgatom néha, és így talán ha majd ha ismét ilyen helyzetben leszek, már lesz sok történet, amihez majd tudok viszonyítani, és könnyebb lesz elviselni... Ez a történet egész pontosan 2005ben történt, a szokásos első nagy szerelem kinyiffanásaként, a sztori lényege nem is a szakítás maga, hanem ami utána történt. A leányzóval másfél évet töltöttünk együtt, utólag (mint ilyenkor mindig) nem is értem, hogy miért, mert annyira nem volt jó, de hát ugye a szerelmes ember vak és bolond.
Maga a szakítás akkor történt, amikor kiderült, hogy engem felvettek egy másik városba egyetemre, őt meg sehova. Én persze hülye módon (fiatal voltam és tapasztalatlan) elterveztem, hogy akkor majd oda mi együtt leköltözünk, meg minden, egyszóval, dejólesznekünk. Amikor ezt épp kezdtem volna előadni, közölte, hogy szakít, mondván, nagytávolság, nemműködne, gyerekes vagyok, tehát amit az ifjonc férfiak szoktak kapni hasonló szituban. Ennek ellenére az egész nyarat együtt töltöttük, volt egy közös szűk társaságunk, akikkel elég sokat lógtunk együtt, sok közös buli volt, és én mindenkiben feltétel nélkül megbíztam. Nekem azért nem volt kellemes úgy vele lenni, hogy nem vagyunk együtt, dehát ha szeret velem lenni biztos van esélyem még, meg ugye másfél év az másfél év, közös emlékek blabla, szóval még reménykedtem, hogy menthető a dolog. Teltek múltak a napok, hetek, hónapok, vége lett a nyárnak, énmeg még mindig epedeztem utána, amit nem is titkoltam, a társaságban is mindeni tudta, hogy én még mindig szerelmes vagyok. Gondoltam, ha már a sors úgyhozta, hogy el kell hagynom édes szülővárosomat tanulmányaim miatt, rendezek egy búcsúbulit, hogy méltóképpen befejezzük a nyarat... Ez a buli végül egy barátság és egy szerelem végét jelentette. A bulit én rendeztem, készültem rá, satöbbi. Már majdnem mindenki ottvolt, kivéve egy "barátomat" és az exemet, akik a buli kezdete után kb. félórával együtt érkeztek, ám ezt én csak később tudtam meg, mivel elég elfoglalt voltam a többiekkel (amugy nem voltunk sokan, és a lakás sem túl nagy de ez nekem nem tűnt fel). Szóval telt múlt az idő őket szinte egész este nem láttam. Hajnali 2 körül az emberek egy része kezdett kidőlni és a jónép elszállingózott haza. Már csak négyen voltunk, amikor kezdett gyanus lenni, hogy az exem, aki tudja, hogy még szeretem, és egy srác mintha nagyon kezdene összemelegedni. Ekkortól kezdve már nem nagyon beszéltem velük, mert iszonyatosan szarul éreztem magam, és legszivesebben hazamentem volna, ha nem vagyok otthon. Aztán végül elment az utolsó emberke is, maradtunk tehát hárman, az ex, a "barát" és én... Ők ketten remekül érezték magukat, tudomást sem véve arról, hogy holvannak (nálam), miért van a buli (azért, mert kvázi elköltözök), és hogy én tulajdonképpen ki is vagyok nekik ("barát" ill. ex). Mondanom sem kell én összeszedtem a maradék piát, ledöntöttem a torkomon, majd kidőltem énis és bealudtam a kanapén. Aztán jött a reggel, amikoris gondoltam ideje átfeküdni a saját ágyamba... A lakás üresvolt, mint az üvegek szerteszét, senki sehol, gondoltam kialszommagam, aztán takaritok, rémlett egyésmás a tegnap estéről, de a fáradtság miatt nem nagyon folgalkoztam vele, fájt a hátamis a kanapétól, az lebegett a szemem előtt, hogy az ágyamba majd kialszom a maradék részegséget... Benyitok a szobámba, erre aszittem, hogy szívszélütést kapok... A volt csajom ott fekszik összebújva egy olyan srácról akit elég sokáig a barátomnak hittem... ÁÁÁÁÁÁ legszivesebben orditottam volna, hogy büdösg...k miaf...z ez... Megfordult a fejembe, hogy leszúrjam mindekettőt, de eszembe jutott a fényes jövő, ami majd vár rám. Ezért inkább beraktam valami irtóbeteg zenét, feltekertem maxra a hangerőt átvonultam a nappaliba, majd amikor megjelentek közöltem, hogy merre van a kijárat. Aznap a srác még felhívott, hogy milyen szemét voltam szegény lánnyal, hogy szartam a fejére egész este, erre én mondtam, hogy navajon miért, majd letettem. A lány jó két nap mulva felhivott, hogy leesett neki... Azóta néha találkozunk az utcán, de szerencsére nem túl gyakran.