Úristen! Eddig csak olyan szakításokat kaptunk, ahol az egyház által megbolondított lelkek pattintották le tiszta szívű párjaikat. Most meg: egy lelkész töri-zúzza a lányszíveket. A Tövismadarak megelevenedik a magyar pusztában!

Az én történetem kissé szokatlan, mert hogy a pasi lelkész, persze nincs cölibátus, de azért a házasság előtti szex nálunk is tabu (lenne). Máig úgy hiszem, hogy ő volt az, akivel tényleg bármiről tudtam dumálni, mert mindenhez hozzá tudott szólni, tanácsot adni, stb., ráadásul a megjelenése is lélegzetelállító volt. Kisugárzás, mosoly, kisportolt test, minden ami ahhoz kell, hogy egy csaj gondolkodás nélkül randizzon vele. 2x kávéztunk, 1x romantikáztunk a Dunánál, onnantól kezdve csak a lakásán voltunk. Nem tudom mért értem be ennyivel. De hát 17 éves voltam...és még szűz, így nem került sor a csóknál és a simizésnél többre, amit akkoriban sajnáltam, most viszont örülök, hogy így alakult, mert hát hogy hangzana, hogy ,,tudjátok, én egy pappal vesztettem el,,(nem mintha táblát hordanék a nyakamban és hirdetném, hogy mikor kivel vagy hasonlók, de mégis na.).

Lényeg, hogy 3 hónap után letelt a kötelező gyakorlata kisvárosunkban és várható volt, hogy akár több száz kilométerre is elhelyezhetik. Így nehézkesen, de arra jutottunk, hogy nincs értelme folytatni, mert sehogy sem összeegyeztethető - annyira meg nem bolondultunk egymásért, hogy nagyon akartuk volna, hogy működjön.  Amikor végül is úgy döntöttünk, hogy be kellene fejezni, az utolsó 2 mondatán akadtam ki és azt hiszem soha az életben nem felejtem el:
,,Számítok a maximális diszkréciódra - ha nem miattam, akkor az egyház miatt.....és remélem megtalálod az igazi Mark Darcyt.,,
Így kiérdemelte, hogy ha társaságban szóba kerülnek a szakítós monológok, mindig az enyém a nyerő... :)