Az egymondatos szakítások egyértelműek - az egyik fél számára. A másik fél meg mormolja csak az elhangzottakat, hátha feltárul valami örök igazság, esetleg egy végső értelmezés.


Sziasztok!

A történetem rövid lesz, mindössze egy lekoptatós mondat.

Előzménynek hozzáfűzöm, hogy neten ismerkedtem meg egy sráccal, pár hét levelezés után találkára hívott, ami elég jól sikerült, de utána eltűnt jó időre. Nem csináltam belőle ügyet, nem is kerestem. Majd pár hónap múlva felbukkant, írogatni kezdett nekem. Enyhén utaltam rá, hogy mégis mi van?! Nyilván félreértette, lehet azt hitte, én ez idő alatt a körmöm rágva vártam rá...lényeg, hogy ezt a választ adta: „ szerintem odázzuk el azt a második randit, most nem igazán alkalmas, meg aztán... addig legalább megnő a hajad!“ :))))))))

Eredeti kifogás :D