Csodás posztok napja van: a délelőtti közösséget megmozgató posztra délután érkezik ez. A kéz az fontos, az arcot megsimító kéz, az egymásba fonódó tenyerek, a bizserélő ujjbegyek - hány testen szánkáztak már végig? Nem mindegy, ha éppen akkor a miénken?

1. Készül a szakítóskönyv, ezt jópáran tudjátok már. Június 10-én, egy hét múlva zárjuk a kéziratot, úgyhogy a szakkönyvbe illő szakításokat addig küldjétek. Meg utána is, de az már csak a javított karácsonyi kiadásba kerülhet bele.

2. És mindenki csekkolja a postafiókját, hátha kapott tőlünk levelet.

3. Elindult a goldenblog nevezési szakasza. A szakítósblog a szórakozás kategóriában kíván megmérkőzni.Csak szólunk.

4. Keressük május hónap posztját.

Ezt a sztorit már rég tartogatom, nem vagyok rá büszke, de most kibeszélős kedvem van. Tudni illik rólam a sztorihoz, hogy orvosin tanulok, és hogy elég sokat praktikázunk már, az igaz, hogy motoszkáltam már belek között, terhes nőkbe, mellkasban. De én ebből sosem csináltam nagy ügyet. Viszont most nemrég volt egy fiú, akivel összejöttünk, és egyszer mozizás után felmentünk hozzá, ez meg az, de messze nem jutottunk, mert nyilvánvalóan én is simogattam őt, igaz, hogy egy párszor athúzhattam a kezem az ezelőtt 10 évvel megtörtént vakbéloprációján is, amikor egyszercsak leveszi a kezem és kifakad: Ne haragudj, de én ezt nem birom tovább, minden egyes alkalommal amikor hozzámérsz eszembejut hol járkál a kezed a kórházban, és mindig az az érzésem hogy a szerveim illetve a műtétem helyét tapogatod. Nagyokat pislogtam, mert szóhoz jutni nem birtam. szerintem kiskorában félt az orvosoktól :)