Nagyon reggel van a tegnapi szakítósbuli után, ahol reményeim szerint többen jöttek össze, mint szakítottak. Még a kossuth rádiónak is nyilatkoznunk kellett a bloggerbarátainkkal. A mai sztoriban van szemét csávó, érzelmes lány, meg még egy srác, és ugyanaz a lány. Lássuk be, hiába tesz a lány szmájlikat a sztoriba, nincs utálatosabb anál, mint amikor az új csávóval érkezik a lány a szerencsétlen régi csávóhoz. Majdnem MNK, de reggel van, az oroszok kiestek.

Sziasztok!

Régóta olvasom a blogot, bár nem szoktam kommentelni, de gondoltam azért mégiscsak el tudlak untatni titeket én is egy sztorival:)

Körülmények:ezredforduló környéke, én, a boldog kis ártatlan 17 éves kislány felhőtlenül múlatom az időt nyáron a barátocskáimmal a helyi kisvárosi kedvenc krimónkban.(Nem éppen italozás céljából, napi 300 Ft-ból ez nehezen jönne ki:)

És persze hogy eközben megtetszett valaki. Egy barát haverja, futó ismerős, nevezzük Gábornak. Ám neki van barátnéja (mondjuk Gizike), így flörtölődésünk csupán pár kétértelmű cinkos mondatocskára korlátozódik a csocsóasztal felett.Nem is tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, max néha hagymázas álmaimban. (Utólag visszagondolva, fogalmam sincs mi vonzott benne, nem volt se különösebben szép, eszes meg még annyira sem.) Azonban a drága épp abban a faluban lakott, ahol szüleimnek hétvégi háza van. Így véletlenül csak sikerült összefutnunk az egyszem "szórakozóhelyen" a faluban. Kedvesen beszélgettünk, szó szót követett, elkezdett panaszkodni a barátnőjére, meg szakítani kéne, stb. Lelkesen hallgattam, hajnalig csevegtünk, majd hazakísért. Testi kontaktus kimerült az arcrapusziban.

Másnap jött az sms, hogy bátor volt, szakított a lánnyal. Mondom gratula, de ezt miért is kell nekem tudnom?:)Hát, ő szeretne látni, ha gondolom találkozhatnánk, nagyon szimpatikus vagyok neki.Szív repes, rózsaszín szívecskék, találkozgatni kezdtünk, hamar "összejöttünk" (de utálom ezt a szót, de jobb nem jut most az eszembe). Majd mindennap találkoztunk.

Egy fura azért volt a dologban, tudniillik a városi programokat valamilyen ürüggyel mindig lefújta, csak a faluban randiztunk. De nem agyaltam én ezen, elvégre mindenszép, szerelmes vagyok, etc. Az, hogy a barátaim is figyelmeztettek hogy valami nem kóser, szintén még csak el sem gondolkoztatott.Körülbelül 3-4 hétig tartott ez az idilli állapot. Oszt' gyütt a falunap....:D Vattacukor, körhinta, kiskoncertek, andalgás. Este kisebb tüzijáték, szorosan összefonódva... Úgy éreztem, itt az idő, uccu neki, nála alszom, azt történjen meg aminek kell.

Abban nem is volt hiba, terveim szerint alakultak a dolgok:)Hajnalban azért mégis hazamentem, mert a szüleim meglehetősen szigorúak voltak, engem még nem abból a 14 évesek-szívtiprógimi-ágybólágybaugráló korosztályából szalajtottak. Reggel hívom a drágát, ki van kapcsolva. Sebaj, gondolom alszik.Délután hívom, nem veszi fel, többszöri próbálkozásra sem.

És utolsó hívásomra rá öt percre sms-t kapok, tőle: "Szia,bocsáss meg, de rájöttem, hogy az én életem könyvében csak egy név van beírva az enyém mellett, és az Gizike". Kész, padló....napokig bőgés, pillanatok alatt meggyűlöltem.

Nagy nehezen összeszedtem magam, találkoztam a barátaimmal, akkor jött a kegyelemdöfés: kiderült hogy soha nem is szakított azzal a lánnyal, csak ritkábban találkoztak, mosolyszünet volt, és ő sem tudott rólam. Azt hiszem, sikerült kinőnöm pár nap alatt a romantikus álmodozásból.Jelenetet nem csináltam, nem szokásom, sőt, még csak számon se kértem, lelke rajta, tudja mit tett, főjön a levében.

Sikerült lezárnom, találkoztam egy másik fiúval, vele szerencsésebb voltam, egy évig voltunk együtt mindenféle gubancok nélkül. Körülbelül fél éve lehettünk együtt, mikor elterjedt nálam is az msnmánia. Gábor megtudta valahogy a címem, és felvett msnen. Irtó kíváncsi voltam mi a csudát akarhat tőlem, így nem tiltotttam le. Köszönés, pár sablonkérdés után rátért a lényegre: hát ő most úgy gondolja, nagy balfasz volt, és én vagyok a tökéletes, és oltári módon restelli amit tett velem....Gizikével szakított (mint kiderült ,tényleg, mégsem az ő neve volt beleírva a nagykönyvbe :)

Kérte, hogy találkozzunk, szerinte van mit megbeszélnünk. Belementem, Valentin-napra beszéltük meg a találkát:D Kicsinyes dolgon törtem a fejem, a bosszúvágy nagy úr, szörnyen szégyellem de ez van. Gábor ott várt a kocsma előtt, ahogy illik, virággal. De én a barátommal mentem oda, kézenfogva, és egy laza szián kívül nem kapott mást, elmentünk mellette:) Volt benne annyi büszkeség, hogy vegye a lapot, és eloldalogjon...Remélem fájt neki, ha csak egy kicsit is....Barátom nem tudott semmiről, később elmondtam neki, jót nevetett rajta, és közölte hogy jogos volt...

Azóta sajnos vele is vége lett, de több csúny szakításom nem volt hálisten, megtaláltam azt akit kerestem. Elnézést, ha túl terjengős lett a történet, és ha netán mondatszerkesztési vagy helyesírási hibás....Ebben a hőségben a szemem is jojózik a monitort bámulva:) Ne kíméljetek a kommentekben, ha netán hülyepicsa lennék:) Az MNK kissé túlzás lenne, de ki tudja, ez elengedhetetlen :)