Szép a szerelem: az unalmas fiút meglepik Sopronban, bár ő jobban szeretette volna, ha erotikus képeket küldenek neki mms-ben, ehelyett azt mondja az aranydrágacsillag barátnője, hogy hello, leugrottam hozzád a VOLTra. NOTE: a meglepetéseket senki sem szereti.

A képet Hajdú Zsolt készítette az Index számára az EFOTT-on.

Sziasztok!

Nekem az idei Volt fesztivál lett a „kapcsolatom" vége.

Az úgy volt, hogy éppen 2 hónapja ismerkedtem meg a fiúval. Nem volt egészen felhőtlen a kapcsolat, legalábbis a részemről, mert kevésnek és unalmasnak éreztem a srácot. Azért persze, hiszen nőből vagyok, kicsit beleszerettem.

Először úgy terveztük, hogy kettesben sátrazunk, aztán benyögte, hogy mégis a kispajtásaival menne. Rábólintottam, bár nagyon fájt, mert az egész VOLT érdekelt volna, így viszont miatta le sem mentem, mert hát nem akartam zavarni, meg nem akartam, hogy úgy érezze, ellenőrzöm, vagy ráakaszkodok, vagy akármi…

Szerda reggel (a VOLT kezdetének napján) már elég dühös és csalódott voltam, hogy ő elmegy szórakozni, engem meg itthon ehet a penész. Egyébként is a tököm tele volt vele, legszívesebben abban a pillanatban, szerda reggel szakítottam volna vele, de valami azért mégiscsak mellette tartott. Ne kérdezzétek, hogy mi… én tudom, de az egy másik történet. :(

 

Szóval ő szerdán délután elment a kispajtásokkal Sopronba, én melóztam egész héten. Napi egy sms-váltás, semmi több. Pénteken ő írt először (meg is lepődtem), válaszoltam neki. Majd 2 óra múlva rám jött a dili és elküldtem neki annyit: „hiányzol…" erre ő válaszolt, hogy „én is sokat gondolok rád…" na, több se kellett, belelkesültem, visszaírtam, hogy szereti-e a meglepiket. Erre ő: „jöhetnek a meglepik".

Én ekkor megvásároltam neten a vonatjegyem Sopronba, mert elhatároztam, hogy szombatra lemegyek és meglepem. Azt hittem, ő is erre gondolt, és hogy tényleg hiányzom neki. Utóbb kiderült, nagyon-nagyon elbeszéltünk egymás mellett.

Na, leérek a VOLT-ra. Először az volt a terv, hogy a bejáratnál készítek magamról egy képet, hogy ott vagyok és elküldöm mms-ben neki. Az nem sikerült, így inkább felhívtam, hogy én már itt vagyok, ő merre. Teljesen ledermedt. Mondta, hogy ő is mindjárt kiér.

Nemsokára összetalálkoztunk. Így fogadott: „hát te??? Ahhoz képest, hogy nem ezt beszéltük meg…" én meg pillarebegtetve: „meglepetééééééééés…" erre ő: „na, én most megyek, iszok a pajtikkal, majd beszélünk." És otthagyott egyedül.

3 órán keresztül felém se nézett. Csak ültem egy asztalnál és dohányoztam, meg a programfüzetet olvasgattam. Aztán egyszer csak megjelent és odainvitált a pajtikhoz egy asztalhoz. Akkor már azért durcás voltam. Legszívesebben otthagytam volna a francba. De tartottam magam. Édesbogár, tündibündi voltam. Mentünk koncertekre, még csókolóztunk is talán… meg át is ölelt… látszólag olyan volt minden, mintha semmi gond nem lenne. Amikor részegen hányt, meg rosszul volt, akkor én törődtem vele, meg kísérgettem, meg etettem, meg itattam vízzel, hogy jobban legyen… áhhh… meg se érdemelte… Ámbátor én már akkor elhatároztam, hogy ennek a kapcsolatnak hamarosan véget vetek…

(Kiderült egyébként, hogy ő meglepiként azt várta, hogy majd erotikus képeket küldök mms-ben, illetve, hogy amikor azt írta: „én is sokat gondolok rád…", akkor már nem igazán volt képben… tehát részeg volt… kösszépen…)

A szállására együtt mentünk haza éjjel, egy koleszos ágyban aludtunk ketten, de egymástól a lehető legtávolabb, semmi összebújás. Másnap felkeltünk, kávé, cigi, beszélgetés. Cimbik kocsijával haza. Hátsó ülésen, egymástól legtávolabb, szinte zéró kontakt. Néha simogattam, még próbáltam valami normális viszonyt fenntartani (én magam sem tudom, hogy minek), de aztán a végén már feladtam. A Blahán tettek ki a kocsiból, ott váltunk el és már csak az arcomra adott puszit.

Én itt tudtam, hogy vége van. Hogy mikor és hogyan, már csak az volt a kérdés.

Aztán még aznap este felhívott, hogy átjönne és beszélni szeretne velem. Ekkor tudtam, hogy ez lesz a vége. Átjött, már láttam a kezében a dvd-m, meg a könyvem, amit kölcsönadtam. Hozta vissza őket. Leült a kanapéra és mondani kezdte:

Hogy akkor itt most fejezzük be. Mert bár én egy aranydrágacsillag vagyok, meg hogy nőtől ő még soha ennyit nem kapott, de ő nem szerelmes. És hogy szerinte én meg igen. Ezért legyen vége.

Kérdeztem, hogy a soproni látogatásom tette be a kaput? Mondta, hogy nem, de az is közrejátszott… mert ő már egy-másfél hete tervezte, de nem akarta megmondani ott, az „isten háta mögött"… mármint Sopronban.

Na, de jó fej… illemből táplálta bennem a hiú reményt még egy napig… különben se lett volna semmi bajom, ha ott szakítunk… felnőtt nő vagyok, túléltem volna…

Tudom-tudom, én is szakítani akartam vele, szóval ne fortyogjak. Így utólag már csak az bassza a csőröm, hogy nem én mondtam ki, nem én kezdeményeztem, hanem ő.

Lehet, hogy nem túl érdekes a sztori, de azért várom a kommenteket… :)