A vonaton ismerkedés is olyan fiktív és egyben zajos történet. Érdekes, hogy fél évig jártam pécsre és vissza, és kurvára nem állt velem szóba senki, ellenben egyszer nem bírtam leszállni a Piliscsabára tartó vonatról, csak Újpesten, ami akkor a világ végének tűnt (ma itt dolgozom). Sétáltam haza szentségelve éjjel. Ne ismerkedj vonaton, soha.
Tavaly november végén történt. Egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg. Vagyis ott írt nekem a fiú. 10 évvel fiatalabb nálam. Engem zavart a korkülönbség, de leveleiben, majd msn beszéletéseinkben meggyőzött arról, hogy ne foglalkozzak vele.
Az első randink egy IC-n volt, ő éppen hazautazott én meg pihenni. Pont egybeesett az útirány. Az elkövetkezendő 4 napot végig sms-eztük. Már olyan üzenet jött: "használd ki az utolsó szingli estéidet". No, mire következtet ebből az ember??? Arra. Pontosan. Hogy tervei vannak velem...
Visszajöttem Budapestre, aznap este feljött hozzám. Együtt töltöttünk egy egész éjszakát, egészen másnap délután 2-ig együtt voltunk. Együtt aludtunk, egyszerűen tökéletes volt minden.
Aztán, mielőtt elindult, bekapcsolta a mobilját. Akkor már 13 nem fogadott hívása volt, az ex-barátnőjétől, akivel találkozásunk előtt 3 hónappal szakított és egyébként kb. 1 évig voltak együtt. Hozzáteszem, mindketten 20 évesek.
Ahogy elérhető lett, a lány egyből hívta is. Üvöltött vele, hogy hol van már, miért volt elérhetetlen. Ő elmondta neki, hogy velem van. A szoba túlsó feléből is hallottam, ahogy kérdőrevonják a vonal túlsó végéről: "Lefeküdtél vele????" Minősíthetetlen hangnemben beszélt vele a lány. Ettől ő ideges is lett, bántotta a dolog és kifejtette, hogy lezárja ezt ténylegesen (mert a szakításuk óta azért barátok maradtak). Aztán hazament az albérletébe. Ott már várta az ex-nő, hogy további kérdésekkel bombázza.
Én persze úsztam a boldogságban, mit nekem a 10 év korkülönbség, ha ez a fiú egyszerűen tökéletes, és rácáfol minden "előítéletemre", amit a korabeliekkel szemben támasztottam. Úsztam a boldogságban, és abban a tudatban: VAN PASIM!!! :)
Miután elment, kb. 1 óra múlva jött a hidegzuhany. Csörgött a telefonom. Ő hívott. De az "ex-nő" szólt bele a telefonba. Azt mondta, hogy ugyan ő az ex-nő, de hogy rájöttek közös erővel, hogy ők még mindig együtt, egy pár, és hogy újrakezdik és hogy én meg felejtsem el ezt a fiút.
Reakcióm erre az volt, hogy "persze-persze, ezt most el kéne hinnem???" erre a lány átadta a telefont a srácnak.
Aki aztán megerősítette az információt, hogy igen, ő még mindig ezt a lányt szereti, és hogy úgysem működött volna a dolog a korkülönbség miatt, meg hogy mit mondott volna az anyjának, hogy ilyen idős lánnyal jár... stb. stb. stb. (megjegyzem, pont én tiltakoztam az elején a korkülönbség miatt, aztán elfogadtam, sőt, erre ő hivatkozik ilyen baromságra...)
És ezzel, ott, akkor, így "szakítottunk".
Ma már csak nevetek az egészen, de akkor fájt, mert pár napig tényleg azt hittem/reméltem, lehet valami komoly kettőnk között...
Még azt sem mondhatom, hogy minden csoda 3 napig tart, hiszen ez még addig se tartott... :)Petra Bateman
Az utolsó 100 komment: