Kivártuk a bloghu átállást, és akkor mától rákapcsolunk, és visszatér a napi két poszt. Viszont a helyzet az, hogy nyáron ti sem nyomtátok a gázpedált, és a heti posztok összeállításánál egészen tavaly karácsonyig kellett visszamennem a ropogós, szaftos történetekért. Úgyhogy vagy küldtök sztorikat, vagy feléljük az archívumot és visszavonulunk.
Már a kezdetektől fanatikus rajongója vagyok a blognak, így a vizsgaidőszak végeztével pedig megszállt az ihlet, gondoltam pötyögök nektek kedves olvasóknak egy kevésbé kedves történetet. Vagy rögtön inkább kettőt.
A törpénet főszereplője nem személyem, hanem egy közelebbi rokonom, nagybátyám, akit az anonimitás nevében hívjunk mondjuk Bélának. Béláról előzetesen annyit hogy a sodró események idején már a harmadik X felett járt, nagymamámmal egy háztartásban élve nevelték közös gyermeküket feleségével. Nagybátyám életének akkori párját nevezzük szimbólikusan Gizinek, a név csak jelzés értékű de később még szignifikáns szerepe lesz.
Az évek boldog középosztálybeli tengődésben folytak a család számára, ezzel szembesültem is közös ebédek során. Azonban a gyermek cseperedtével gondok léptek fel. Mind nagybátyám, mind a felesége valamilyen meghatározhatatlan indítékkal élve nagymamám ellen fordult. Megindultak a gyülölködő megjegyzések, trágár ócsárlások. Utólagos közösen elfogadott családi álláspont szerint Gizi buzdította nagybátyámat a mama lakásból való kiutálására, magának szerette volna az egész életteret. Végül küldetésük sikerrel járt, cukorbeteg nagymamám nem bírta tovább a gyűrődést, és hozzánk költözött.
Mindezek után az ifjú pár nem élhette sokáig független életét. A nő hisztérikus rohamokat kapott, és ezúttal a férje ellen fordult. Csodálatosan borzongató ahogy egy több éve működő, gyermekáldást(?) magában foglaló kapcsolat pillanatok alatt szétbomlik. Végül a család fölemésztette önmagát, miután egyedül maradtak, és Gizinek nem volt mást férjén kívül gyűlölnie. Nagybátyámék elváltak. A dolog érdekessége, hogy végül annyira meggyűlölték egymást hogy közös lakásukat is elkótyavetélték. Még a válás előtt felvettek egy hitelt, melyet a szétmenetel után ugye közösen kellett volna törleszteni. Egyikük aztán egy hónapban valamilyen oknál fogva nem törlesztett, a másik fél pedig dacból nem fizetett ezek után. A lakást ahol nagymamám egy évtizedig lakott végül a Bank elárverezte.
Nagybátyám válása után még viszonylag fiatalnak számított (most sem olyan öreg), sikeresen összekeveredett egy hölgyeménnyel munkahelyének keretein belül. A hölgyet a poén kedvéért ugyancsak Gizinek hívták. (és valóban, IRL is egyezett a nevük, számomra ez rossz ómen volt) Gizi a családnak való bemutatását fapofával és szótlanul tűrte, próbálta magát kivonni minden közös beszélgetésből. Kapcsolatuk nem is indult túl rózsásan. Mivel mindketten közös helyen dolgoztak, belső információkat tudtak egymással megosztani. Nagybátyám pedig az egyik ilyen belső információra hivatkozva vonta kérdőre főnökeit, az ő fizetése miért is csak annyi amennyi? (A hölgyike bérszámfejtőként operált arrafelé) Végül mindkettőjüket kirugták az adott munkahelyről, a belső szabályzatok megsértéséért. Nabgyátyám is vagy tizenöt éve dolgozott ott, sebaj. Ezidőtájt én már gyakorló egyetemista voltam, és épp új albérletet kerestem magamnak.
Szerencsémre (vagy inkább nem) Nagybátyámék úgy döntöttek fölköltöznek pestre. Be is költöztem velük egy lakásba, előszőr nem is volt sok probléma. Megvoltunk békés egymás mellett élésben. Aztán kaptak egy jobb ajánlatot egy kiadó házra, és oda költöztünk. Nagybátyám pedig úgy döntött, márpedig ő most kimegy Kanadába. Ez nem volt oly meglepő számomra, mivel kint él egy rokonunk már elég régóta. (A másik nagybátyám, Béla ikertestvére, nem vicc! : D ) Kint besegít édestestvérének az elvégzendő fizikai munkákban, s pár hónapon belül megtakarított pénzmaggal jön haza. Én egyedül maradtam az akkor már szintén feleségi státuszt élvező Gizi no.2-vel. (Titokban, minimalista anyakönyvezetői szertartás keretében keltek egybe) Kezdetben nem érzékeltem semmi furcsát. Majd pár hét múlva egy igen érdekes fickó kezdte Gizit haza hordani a munkából. Nagy volt és szőrös, és egyre többet maradt fönt a házban. Gizi eközben minden második este az én gépem előtt ült, és a csodálatos Microsoft messenger segítségével bájcsevegett Nagybátyámmal.
Azonban a pasi jelenései nem hogy csökkentek volna, jelenléte inkább frekventálódott. Sőt, már inkább Nagybátyám és Gizi közös hálószobája felé órientálódtak helyzetileg. Végül egyik este tanulás közben érdekes hangeffektekre lettem figyelmes a szomszéd szobából, és miután megtárgyaltam magammal és szofisztikált halló szerveimmel hogy ez bizony nem valami pornó csatorna a TV-ből tudtam hogy baj van. Sokáig vacilláltam hogy értesítsem e Nagybátyámat, ezzel egy azonnali hazatérésre, és anyagi veszteségre kárhoztatava őt. Felesége még mindig beszélgetett vele, és mi úgy tettünk mintha én nem tudnék az ő kis titkáról. Végül Nagybátyám megérezhetett valamit a beszélgetések során mert hírtelen hazalátogatott, felesége ekkor egyszerűen felszívódott, kiment Béla elé a reptérre majd rövidesen elviharzott a színről és vagy egy hétig nem hallottunk felőle. Én személyesen szembesítettem Nagybátyám a történtekkel, majd elköltöztem a közös lakból. Nagybátyám hamarosan már a második Gizitől vált el, de lelekesedése nem tört meg. Most stabil (és végre normális) kapcsolatban él egy kedves nőszeméllyel. Akit még véletlenül sem Gizellának hívnak.
Az utolsó 100 komment: