Most mit is mondhatnék. Interneten nem ismerkedünk, bla-bla-bla, már én is unom magamat, úgyhogy beszéljünk inkább a lecsóról. Ki szokott a lecsó előtt levest enni?

...és ekkor, ebben a történelmi pillanatban, egy újabb magányos karácsony-szilveszter után, amikor már hat éve használtam a netet, de addig csak munkára, nagy elkeseredésemben beregisztráltam a legnagyobb társkeresőre 33 évesen.

A hihetetlen mennyiségű lelkes jelentkezőt egyetlen hónap alatt kettőre redukáltam. Egyikük egy korban hozzámillő, mosolygós, nagy maci volt, borzasztóan elfoglalt, telefonszámot is cseréltünk, és próbáltunk randit egyeztetni.

A másik 23 éves, a túl jóképű-túl fiatal kategória, ő mindössze azért maradt benn a rostán, mert pokoli hosszúságú és mélységű leveleket váltottunk... Én speciel az esélytelenek nyugalmával.

De ő is randit kért... az első ajánlatánál beijedtem, nem mentem el.

Nem adta fel.
És ő lett a befutó.

Az első éjszakánk utáni napon abban a boldog, megnyugtató tudatban furikáztam, hogy na, ez is megvolt, mégsincs este, köszönjük szépen, tuti nem hallok róla soha többé.

És jöttek a sértődött sms-ek, hogy mi ez a csekély lelkesedés részemről, és most akkor csak a teste kellett???!
Állj, ez a nők szövege szokott lenni... szereptévesztésben vagyunk.:D

És bizony így is maradtunk.

Ekkor mindenesetre nagy macinak küldtem egy sms-t, hogy randi sztornó, nagyon sajnálom, de találtam valakit. Sok sikert kívánt, de akkor még nem tudtuk, hogy a mi történetünk is folytatásos brazil tévésorozat lesz.:D
De ez már egy másik történet.
 
Térjünk vissza az én férfias küllemű és gondolkodású, de női lelkű trubadúromhoz.
Gyönyörű májusunk volt... Hosszú-hosszú levelek, tartalmas randevúk, a megfelelő pillanatokban a megfelelő érzéseket és gondolatokat kifejező sms-ek, új erőre kaptam.
Persze elég hamar fény derült néhány csúsztatásra. Fantasztikus karrierje felszálló ágában volt éppen, azt állította, hogy a szolgálati lakása és a csodakocsija közös egy kollégájával. Aztán az öccse véletlenül lebuktatta...
Merthogy az övé volt minden, a kolléga nem létezett, mindezt azért találta ki, hogy ne a pénzéért szeressék, valamint a szolgálati lakásban az exmenyasszonyával lakott addig.
(Itt jegyzem meg, hogy soha semmit nem kaptam tőle, nem is kértem, nem is vártam, pont nem érdekeltek a letagadott anyagi lehetőségei.)
És vagy három órámba telt megértetni vele, hogy egy normális kapcsolatban a félelmekből származó hazugság is hazugság, valamint csúnya dolog hazugságokkal őszinteséget kicsikarni...
Mert érdekes volt a módszere: lehengerelt, mint a gyorsvonat.
Sokat beszélt magáról, s ezzel engem is arra késztetett, hogy viszonozzam.
Mindössze az volt a különbség, hogy én igazat mondtam, ő meg nem.J

Közben rengeteg munkám volt, a zenekar is nagyon jól ment, végre lecseréltem a 20 éves autómat egy újra, megtalált álmaim háza, és intéztem a cserét, valamint leszerveztem a boltom megnyitását. Iszonyú tempóban éltem, alig aludtam, a két gyerekem, meló, zenélés, ügyvédek, bankok, rohangálás... De volt energiám, rá is.

Aztán, amikor már megvolt a költözés és a boltnyitás napja, leültem vele, és elmondtam, hogy két lehetőséget látok. Számomra most még hajszásabb időszak következik, tehát választania kell. Az első verzió, hogy teszem a dolgom, amibe ő semmilyen szinten nem folyik bele, ahogyan eddig sem, s én igyekszem néha-néha nyugalmas napokat beszuszakolni az életembe, amikor együtt lehetünk. De ez biztosan még kevesebb lesz, mint eddig, kérem, hogy viselje türelemmel, egy-két hónap alatt lezavarom.
A második variáció, hogy pár dologban úgymond mellémcsapódik, abban az esetben többet lehetünk együtt.
De én mindenképpen az elsőt javasolnám, saját lelki békéje érdekében....J
Á, ugyan már, hát nem lehet az olyan nehéz, mondta ő lelkes mosollyal, csináljuk, elvégre igenis felnőtt férfi ő vagy mi a szösz.
Biztos? Biztos.

Mindeközben a legnagyobb problémáját az okozta, hogy úgy ítélte meg: kapcsolatunk abba a stádiumba jutott, ahol üdvös volna az óvszer elhagyása.
Ennek viszont előfeltétele az Aids-szűrés. (A fogamzásgátlásról egyéb módon, alapból én gondoskodtam.)

Így hát két terv, ügyvéd és bank közt megejtettük a dolgot, majd egy újabb átdolgozott éjjel után elindultunk a leletért (ami mindkét részről negatív lett). Az én kocsimmal, ahogyan mindig.
És akkor borzasztóan fáradt voltam.... életemben először megkértem, hogy vezessen, mert örülök, hogy sikerült egyáltalán bejutnom a városba.
Ó, persze.

És tíz percen belül beleszállt az előttünk haladó, piros lámpánál fékező kocsiba. Én ráadásul láttam, hogy nekimegyünk, még szóltam is, de hiába.
Betétlap, a másik sofőrt meggyőztem arról, hogy délibábot látott, valójában én vezettem. (Nem akartam bonyodalmat.)
Trailer, háromhetes autóm vissza a kereskedésbe, szinte az egész motortér szarrá tört.
Nekem a nyakficamon kívül nem lett bajom, neki semmi.

Hazavitt akkor este, borzasztó lelkifurdalással küszködve, azt legalább hamar belátta, hogy nagyjából vége az életemnek autó nélkül, az iszonyú szervezkedések közepén. Egy rossz szót nem szóltam, nem hisztiztem, nem okoltam, hidegrázva ültem egy kád forró vízben és gondolkodtam a megoldáson.

És jött a korszakalkotó, tőle mindenképpen hihetetlenül nagyvonalú ajánlat, hogy járjak az ő kocsijával, amíg az enyém elkészül. (A munkahelyétől úgy 3 percre lakott gyalog.)

Ez négy napig így is történt.
Ám miután eluntam a napi tíz aggódó telefonhívást (nem miattam, a kocsi miatt aggódott...:D), a negyedik nap estéjén hálásan visszavittem neki, és kaptam egy jóbarátomtól kölcsön egy másikat.
Nem volt semmi baj, nem haragudtam, hát vannak mindenkinek érzékeny pontjai, neki speciel a kocsija volt az.

A biztosító úgy döntött, az autóm gazdasági totálkáros. Nem ecsetelném, ez mit jelentett anyagilag a bank felé, de mindenképpen elfogadhatatlan verzió volt.
Újabb küzdelem, hivatalos levelek, kocsi trailerrel haza az ismerős karosszériáshoz, alkatrészek begyűjtése, leszállítása, javíttatás megfinanszírozása, harc a bankkal, s a két hónapos kálvária végén szakértői vizsgálat, hogy hozzájussak a biztosítási díjhoz.
De végigcsináltam.

Közben megnyitottam a boltot és elköltöztünk. Az én drágám jött nagy lelkesen segíteni, s amíg mi kihordtunk mindent a két teherautóra, ő még mindig azon tipródott, mit hol is kéne megfogni, hogy ne legyen piszkos a játszóruhája. Gyakorlatilag a házból egyszer sem sikerült kitennie a lábát, csak amikor már elindultunk.:D

Az új házba érve pedig az első dolga volt, amíg mi behurcoltunk mindent, hogy a kocsibeállónál lenyírja a tujákat, nehogy összekarcolják az autóját, amikor majd beáll éjszakára, mert természetesen nem lehet a kapu előtt hagyni. (A tuják két hónappal később kipusztultak.:D)

És nekiláttunk kiglettelni, kifesteni a házat három barátnőmmel. Szólt a zene, nevettünk nagyokat és élveztük. Esténként a kupiból kimenekültünk a teraszra borozgatni, csak a dohányzás hiányzott, mert a kedves miatt leszoktam róla.

Hát, ő bizony megküzdött a hat négyzetméteres hálószobámmal, amíg mi befejeztük a negyven négyzetméteres tetőteret és a fürdőt.

Hétfőn reggel elmentem átiratni az összes közművet, akkor hagytam rá életemben először és utoljára a gyerekeket. Sportolt velük a pincében, és odaadta nekik az általam otthagyott kaját, ennyi volt az elvárás, aminek kifogástalanul megfelelt.
Amikor délután négykor hazaestem, olyan fáradt volt, hogy majdnem sírt. Megvigasztaltam, megnyugtattam, és javasoltam, hogy hagyjuk a megállapodást, menjen haza pihenni.
Így is lett.

A következő héten befejeztük a csajokkal a ház földszintjét is, berendeztük az egészet, nagyjából kialakult a belseje. Az itthoni fizetős munkámat is befejeztem közben, a bolt már működött.

S jött a kedves vasárnap látogatóba... Előző nap főztem egy fazék lecsót, hogy azzal se kelljen a drága időt tölteni.
Terítek békésen, mondom, mi az ebéd, erre a következő kérdést szegezi nekem kiváncsian:
Leves nincs?

Nos, ez volt az a pillanat, amikor igen nagy kedvvel a fejébe húztam volna a lecsósfazekat...:D
De nem tettem, nem-nem.J

Hazament este, majd pár nap tipródás után kaptam egy hosszú sms-t, miszerint ő nagyon szeret engem, de nem képes az állandó problémákkal együtt élni.

S így ért véget első interneten szövődött kapcsolatom.
Ami a legviccesebb volt egyébként mind közül.