Az első részben sok minden történt, nehezen tudnám összefoglalni, tessék elolvasni. Kedves gyerekek, ez a szerelem. Ez, az örökké tartó, apró dolgokban jelenlévő fura valami, amit nem tudunk megmagyarázni, csak van. Már írtuk korábban, blogot, naplót ne mutogassuk a párunknak, mert az illetőben egy rólunk kialakított kép él, és ő nem a teljes élet ismeretében alakította azt ki. A széthullás ezért várható, mert persze, hogy ilyenkor a párunk azt hiszi, hogy még mindig bármikor, bárkit képesek vagyunk megcsalni. De van ez a szerelem, amiről beszéltem az előbb, tessék gondolkodni és szeretni és bízni és hinni.

Folytatódik ugye a történet, de mivel ez nem egy teleregény,  vagy kívánságmműsor, hogy a kedves kommentelők kedvében járva folytatódjon a történet, nincsen 06-90-12-34-567-es telefonszámon hívható szavazatleadás, hogy mi legyen a vége, komédia, vagy tragédia, hanem ez a nagybetűs ÉLET, az ÉN életem, az új borostás pasival.
És bocs, ha múlthéten nem voltam mindenki számára egyértelmű, az azért van, mert ha részletesen leírom a történetet, akkor
nem lett volna aki elolvassa annyira hosszúra sikerült volna.
Próbáltam, csak a lényegre koncentrálni, de ígérem most kicsit bőszavúbb leszek, és talán érthetőbb, de mindenki kedvében az írást tekintve nem járhatok, hiszen mindenki máshogy fogalmaz, és értelmez. Kérlek elégedjetek meg azzal ami van. :)
Borostás pasimmal megbeszéltünk egy találkát.
Féltem a találkozástól, az újdonságtól, a mástól, és egyáltalán ilyen hamar egy másik hímnemű, mikor még
a régit ki sem hevertem igazán?
De próba cseresznye...:)
Egy randi még nem jelent elkötelezettséget, nem veszíthetek semmit.
Találkozunk, sétáltunk, beszélgetünk.
Számomra azonnal lejött, hogy iszonyatosan kulturált,  figyelmes, okos, bármihez hozzá tud szólni, intelligens, kivételes.
Az eső randin, csak egy pár csók csattant el.
De elég nyilvánvaló volt számomra, hogy nem közömbös és rövid időn belül  belehabarodtam. Feledve a régi vőlegényemmel, együtt töltött éveket, kalandokat, élményeket, a megszokást.
A sok veszekedés, megfásított, és örültem egy jó szónak, ölelésnek, törődésnek.
Amit persze sokszorosan meg is kaptam.
Eltelt vagy 1 hónap mire meg tudtuk teremteni a körülményeket, hogy szerelmeskedni tudjunk végre.
Nem kapkodtuk el, és megérte várni.
Gumit nem vett senki, mert fogamzásgátlót szedtem, lévén mégis tartós kapcsolatban voltam már egy jó ideje. :)
Ekkor tudtam meg igazán milyen az mikor egy nőnek hüvelyi orgazmusa van! Pedig mindig élveztem a sexet, és szeretem is csinálni, adni-kapni egyaránt, de vhogy vele mégis másabb volt, sokkal jobb. És ezt nem is gondoltam volna előtte, azt hittem, hogy ennél jobb már nem is lehet, mint amit a vőlegényemtől kaptam és láss csodát, megtörtént amiről sok nő csak álmodik, hogy hüvelyi orgazmusa lesz. Sajnos, én sem mertem sem bevallani a vőlegényemnek, hogy jó-jó, de nincsen igazi orgazmusom. Hiba volt részemről....
Kezdettől fogva, nagyon egy hullámhosszon voltunk, az életben minden terén.
Tombolt a mindent elsöprő szerelem közöttünk. Egyszer azt mondta nekem, hogy én vagyok az első az életében akivel
le tudná élni az életét és el tudja képzelni, hogy gyermeket szülök neki.
Ez azért nagyon hízelgő volt.
Mivel dolgozott és nem is rossz beosztásban, hamar úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk,
abba a városba ahol a multi cégünk volt. Mindez az összejövetelt követő 3 hónap után, nem érezem elhamarkodottnak, hiszen két felnőtt emberről van szó, aki nagyon jól kijön egymással, és legalább közelebb lesz a munkahelyünk.
Hátrahagyva mindent magunk mögött, szülőket barátokat, régi szerelmeket.
Albérletbe költözés, berendezkedés, együttélés. Minden happy!!
A gondolataimban olvasott, karácsonyra mondtam neki, hogy meg akarom lepni magam egy órával, és közölte, hogy na bumm,
lelőttem a poént, mert a minap vett nekem egy órát karácsonyra!
Az órát azóta is hordom,  kincsként vigyázok rá, imádom, és így mindig velem van egy picikét.
Rendben volt minden. Sokat jártunk étterembe, amit ugye a volt vőlegényemmel csak ritkán tehettem meg, mert egy keresetből két embert eltartani, étteremre már csak ritkán jutott, pedig imádom a különleges mexikói, és kínai ételeket. És ugye kinek ne esne jól, ha közölnék vele, hogy ma ne főzz ebédet, vacsorát,  csak öltözz csinibe, mert étterembe viszlek.
Mindig azt nézte nekem mi a legjobb, mit szeretnék, hogy szeretném.
Egy igazi álompasi volt!!! Bevásárolt, takarított, bármit megcsinált, és nem kérésre, hanem magától.
Az ágyban, simogatós, dorombolós, nyalogatós kiscica, amire így utólag jöttem rá, hogy mindig is ilyenre vágytam, csak amíg nem kaptam meg addig nem hiányzott, mert nem tudtam hogy van ilyen is.
Hallottam már olyanról, hogy valakinek annyira jó a szeretkezés, hogy közben elájul, de nem hittem benne
mindaddig míg ő ki nem hozta ezt belőlem.
Gyengéd, figyelmes, odaadó, imádnivaló volt!
Csak áradozni tudok róla, ennyi év után is!
Sajnos nem sokáig tudtunk együtt lakni, mert nem tudtunk spórolni és az álmainkat így nem tudtuk megvalósítani..
Azokat az álmainkat amik a hobbinkhoz tartoztak. leginkább neki voltak ezzel gondjai. Én éltem volna inkább kenyéren és vízen, csak maradjunk együtt, ketten, külön.
De 3 hónap múlva borostás barátom kezdeményezésére, mindketten hazaköltöztünk. Mindenki a saját szüleihez.
Persze, hol nálunk hol náluk de együtt aludtunk, ha munkánk engedte.
Imádtam a családját, egy kedves, közvetlen, imádnivaló anyukával és apukával, volt megáldva.
Aztán egyszer előkerült a fiókom mélyéről egy kamaszkori  naplóm, miközben a munkahelyi határidőnaplómat kerestem, amit jóképű barátom észrevett.
Könyörgött, hogy hadd olvassa el, mert nagyon érdekelné, hogy láttam 16-17 évesen az életet.
Nagyon nem akartam, de minden nap azzal fárasztott, hogy neki ezt látnia kell. Biztosan nem bízom benne, vagy hogy nagyon rossz dolgok vannak benne, meg hasonlókat mondott. Végül meggyőzött.
Én idióta, hülye odaadtam neki, pedig nagyon nem szabadott volna.
Voltak benne, egyéjszakás kalandok, megcsalások, és ezt ő többnyire elítélte.
Innentől fogva megváltozott velem szemben. Szépen lassan elhidegült tőlem. Ha náluk voltunk, csak a számítógép érdekelte, folyton csak játszott, és
nem törődött velem. /mert ugye a szétköltözés után, már megmaradt egy csomó pénzünk, és az álomszámítógépet megvehette magának./
Tudtam, éreztem, hogy egy világ omlott össze benne a napló miatt. Pedig erről sosem beszéltünk, nem kérdezte, hogy voltak-e egyéjszakás kalandjaim, csak tudtam, hogy ő ezt nem tartja helyesnek, elítéli. /Azóta volt már neki is része benne, az élet nem mindig azt produkálja amit mi szeretnénk, és írta is, hogy hiba volt részéről akkor emiatt elítélni/
Mivel nem kérdezte én nem mondtam, magamtól, hülye lettem volna áztatni magam a szemében.
Megromlott a kapcsolatunk, már nem vitt étterembe, nem hívott telefonon, nem akart nálunk aludni, és persze a szeretkezések is elmaradtak. Szakítottunk, de megvárva míg én mondom ki, hogy ez nekem nem jó, hogy csak a gép  érdekli és én le vagyok szarva. Erre azt mondta, hogy akkor szabad vagyok menjek.
Szenvedtem mint egy kutya, borzasztó volt, napokig sírtam, nem ettem, rosszul voltam.
Nem volt olyan hosszú kapcsolat, de annál tartalmasabb, és csodálatosabb.
Ez már 6 éve volt, de én mindig szeretem, és őrzöm a legkisebb dogokat is amit tőle kaptam és ami rá emlékeztet.
Persze, hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, még volt idő mikor szeretkezni még összejártunk, úgy hogy én időközben kibékültem
a volt vőlegényemmel... MNK!-vállalom! :))
Folyt köv.