Ki volt a nagyobb szemét? Aki félrekavart? Aki elolvasta ez erről szóló emailt? Aki el akarta tussolni? Aki búcsúszexre kényszerített? (Legközelebb a szakítóverset is kérjük mellékelni.)

 

 

Sziasztok!

Reggelente jót szoktam mosolyogni a legújabb leveleken, a frappáns vagy éppen hülye történeteken. Azt, hogy ez most milyen lesz, majd Ti eldöntitek.

Ez már egy jópár éves történés, így az előzményekről csak annyit, hogy Mónival (természetesen nem ez az igazi neve :-) ) egy Internetes listán (nem, nem társkereső oldalon...hanem egy társasjáték levlistán ;-) ) ismerkedtünk meg. Először csak a listán, nagy nyilvánosság előtt, később már magánban levelezgettünk. Kiderült, hogy csomó közös témánk van, így az irodalom és a versek is. Mindketten írogattunk verseket, egy idő után már egymásnak is. Végül találkoztunk is. Hajnalig tartó beszélgetés, csókok, majd két-három randival később már jóval több is. Pár hónap felhőtlennek tűnő kapcsolat, közös programok, sok beszélgetés, jó szex.

Majd egy kora őszi hétvégén a lány lakásán éppen ebédet főztünk közösen, amikor eszünkbe jutott, hogy emailt kellene írni egy közös ismerősünknek. Be is kapcsoltuk a számítógépet, neki is álltunk a levélnek, majd - mivel kicsit lassan haladtunk - Móninak ki kellett mennie ügyködni valamit a konyhába. Én írtam tovább a levelet, amikor egyszercsak jött egy levél Móninak. Soha eszembe se jutott volna kutakodni Móni levelesládájában vagy elolvasni bármilyen emailjét, de már a levél címéből elég egyértelmű volt, hogy bizony itt egy másik férfi van a dologban, méghozzá nem csak plátói kapcsolat. Rövid habozás után, nem kis lelkiismeretfurdalással megnyitottam a levelet és hát igen, sajnos az volt belül, mint amire a cím alapján számítottam...mivel az előzmények is benne voltak, így semmi kétség sem lehetett a dologban. Nem kellett sokáig gondolkoznom azon, hogy ez a végét jelenti-e a kapcsolatunknak.

Hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy emailt Móninak a saját email címéről. Nem volt benne más, csak egy rövid négysoros vers (sajnos már nem emlékszem rá pontosan, pedig az körülményekhez képest igen jól sikerült :-) ), amelyben a sorok kezdőbetűi ezek voltak: V, É, G, E. A vers címe pedig mi más is lehetett volna, mint hogy Kezdőbetűk.

Közben hallottam, hogy Móni már jön is befele, így gyorsan elküldtem a levelet neki. Amikor beért, én kedvesen rámosolyogtam és közöltem vele, hogy levelet kapott Gábortól (persze a másik férfit sem így hívják), a címe alapján igen érdekes lehet, nem akarja-e felolvasni nekem. Erre ő elsápadt, először csak hebeget, majd mondta, hogy félreértem, meg nem az van, amire én elsőre gondolok, stb. Én csak bólogattam és mondtam, hogy rendben, akkor esetleg tényleg olvassa fel. Mire elsírta magát, hogy hát ne haragudjak, meg bocsássak meg neki, mert ez csak véletlen, meg ő nem ilyen, meg engem szeret és még sok ehhez hasonló. És persze próbált hozzámbújni, amit egy idő után hagytam is, meg elkezdett masszírozni...én belül végig ürességet éreztem, de az ösztönök persze dolgoztak...és egy idő után meg is fogalmazódott bennem: egy búcsúszexet miért ne érdemelnék meg. Így aztán szeretkeztünk még egy jót, utána megebédeltünk, majd lassanként eljött a búcsú pillanata. Ő rámnéz, rebegve megkérdezi: "Ugye akkor megbocsátasz nekem?" Mire én kedvesen: "Nem. De írtam én is neked egy levelet, olvasd el figyelmesen. " Aztán adtam egy puszit az arcára és kiléptem az ajtón. Soha többé nem láttam.

B