A vasárnap az értelmetlen posztoké, én megmondtam. Van itt leszbikus kajakos, 40 kilós pasi, meg gyermekpszichológus nő.

Kedves Szakítósok!

Úgy látom, egy másik fórum-társnőmmel inspiráljuk egymást a sztorizgatások terén is. Tegnap elejtett egy pár szót, mit ír nektek mélben, erre nekem is bevillant egy kellemes hétvégém, ami talán posztra érdemes.
Egy kellemes ősszel megint hobbi szinten kajakozni kezdtem (mindig is vizisportokat űztem). Túl voltam egy tragikomikus nyáron, több éves jegyességgel fűszerezett kapcsolatot zártam le, ami gyönyörű volt, nagy szerelem, de sajnos nem tudtam feloldani a szorongásait a férfiúnak (gyerek kéne- oké, de előbb lakás, aztán autó, aztán tőke, mert mi van, ha beteg a gyerek, meg mi van, ha meghalunk és árva lesz a gyerek stb.).
Ennek a kapcsolatnak a végén sokat segített egy barátnőm, akivel 20 éve nyomtuk együtt az ipart, elválaszthatatlanul, mindig ott folytatva, ahol abbahagytuk. Ő gyermekpszichológusnak tanult, de kiváló párkapcsolati terápiás meglátásai voltak.
Tény, hogy a vége elég ronda volt, sikerült egy ilyen mondattal felszállnia a férfiúnak (legyen mondjuk Z.) a vonatra: "sötétebb vagy a feketelyuknál..."
Ezek után szingliként bele vetettem magamat az életbe, bulik, mozizások, barátnők, új élethelyzethez való kellemes igazodás.
Jöttek-mentek a kalandok, semmit sem ígérve, de a pillanatot élvezve. Aztán jött az ősz, elkezdtem megint evezni, mint természetközeli, kellemes időtöltés, kiváló volt a nyár után. Az egyik alkalommal párosba is belekeveredtem, én ültem mindig elöl, hátam mögött egy magas, aránylag vékony testalkatú lány, jókat dumáltunk. Egy gyönyörű, napsütéses hétköznap evezés végén közölte velem, hogy a saját neméhez vonzódik. És eztnem azért mondja, mert tetszem neki, mert éppen az albérlő társával van együtt, aki eddig nem is tudta, hogy leszbikus, de nagyon jól megvannak. Az még aranyos volt, ahogy elmondta, hogy borotválja a lábát, és megkérdezte, hogy megyünk-e együtt haza (közel laktunk egymáshoz, de annyira nem, hogy végig együtt sétálgassunk a napsütésben, kellemes 20 fokban gesztenyefák alatt). Mondtam, hogy bocs, nekem dolgom van, nem tudok menni. Rákérdezett, hogy elítélem-e, mondtam, hogy nem, tény és való, van pár homo-ismerősöm, de eddig egyik sem tartotta fontosnak, hogy számba rágja irányultságát. Ez volt az utolsó alkalom, hogy együtt eveztünk.
Még aznap este azonban még vártak rám meglepetések. Volt egy nagyon aranyos pasi, akivel néha bulikban összefutottunk, régóta ismertük egymást, jól elbeszélgettünk, mesélt a barátnőjéről, aki mivel más városban lakott, a fiú állandó szexhiányban szenvedett, és kérdezte, mit csinálnék a helyébe, mert ő már a megcsaláson gondolkozik. Mondtam, hogy forduljon a barátnőjéhez, beszéljék meg, és ha úgy gondolja, hogy megéri megtartóztatni magát, akkor max. a markát használja. Buli után haza indultunk és lovagias módon haza akart kísérni, hogy közben taktikai tanácsokat adjak. Miután célba értem, megkérdezte, hogy gondoltam-e rá már úgy, mint férfira. Na, itt kisebb röhögő görcsöt fojtottam magamba, ugyanis nálam alacsonyabb, vékonyabb, vaságyastól 40 kilós, derékig érő göndör hajú (fene egye meg, nekem sosem lesz ilyen dús és göndör hajam)  hímegyedek sosem vonzottak.
Kicsit gyorsan nemet mondtam, majd beslisszoltam a lakásba. Utána pár nappal borzalmasan kínos volt a barátnője szemébe néznem, amikor összefutottam velük.
ÉÉÉS itt még nincsen vége. Másnap találkoztam este egy olyan lovagommal, akivel már komolyabb vizekre eveztük (egy ideje), és bár kapcsolatot nem ígértem neki, úgy látszik, szép heteket éltünk át egymással. Este 10kor csipog a telefonom, sms. Megnézem. Pszichológus barátnőm ír: Ne haragudj, már rég meg akartam mondani, de nem volt merszem, egy ideje együtt vagyok Z-vel. Persze csak miután ti már nem voltatok együtt.
Visszaírtam, hogy mennyire vannak együtt, amire csak annyit írt vissza, hogy még nem szexelnek, de próbálkoznak.
Nos, innentől nem nagyon beszéltem a leányzóval, kvázi mai napig. Ők két évig bírták.
Hogy az estéhez visszatérjek, az ifjú lovag, aki egy istennőt látott bennem, kérdőn nézett rám a mellettem lévő párnáról, én pedig elnézést kértem, és hazaküldtem. Keresett még párszor, de úgy gondoltam, ez a hétvége fordulópont az életemben (ahogy az is volt, mint később kiderült) és ideje véget vetni az ilyen mértékű hedonizmusnak.