Egy magas lánynak elég sok baja van, a ruhák és az alacsony fiúk mellett, utóbbiak értetlensége is. Egy őskommentelő mutatja meg nekünk, hogy miért kell szakítósbulin ismerkedni a Parázsban, és itt jegyezzük meg, hogy október 10-én pénteken mindenki megteheti ugyanezt a könyvbemutatón a Táp színház előadása után.
Kedves Szakítósok!
Régóta tartoztam egy történettel a szakítós kalendáriumba, hát most túl leszek rajta én is.
A story úgy kezdődött, hogy nemrég voltam túl egy elég fájdalmas, hosszú kapcsolaton. Magányos voltam, nem nagyon voltak itt Pesten barátaim. Valahogy ideszoktam a Szakítós blogra. 7 éve nem kellett megtapasztalnom a társkeresésnek nevezett húspiac vastörvényeit. Kicsit be is voltam rozsdásodva. Így akkoriban lettem általatok felvilágosítva, hogy első randin nem csókolózunk, mert akkor mnk és hogyha harmadik randi előtt van szex, akkor szintén egy máglyára vetni való ribi vagyok. Fejemben káosz, mit szabad, mint nem szabad, mikor mnk, mikor nem…
Történetünk kezdete (és vége is), egybeesik az első nagy Szakítós buli estéjével. Ültem este a gép előtt, olyan nyolc óra lehetett, mikor az egyik kommentelő csajszival elkezdtük egymást froclizni, hogy ki miért nem megy a buliba. Mind a ketten nagyon elmés kifogásokat találtunk ki, de lényegében az volt az indok, hogy mind a kettőnk szeme előtt 15 kockás inges, szarukeretes szemüveges informatikus képe lebegett, akik majd ott akarják a szüzességüket elveszíteni. Aztán végül is meggyőzött, hogy mi veszteni valóm van? Gondoltam, tényleg semmi. Szépen felöltöztem és lementem a Parázsba. A hangulat nagyon jó volt, az emberek kedvesek és közvetlenek, keine kockás ing és szarukeret és a hapsik között és volt egynéhány egész szemrevaló példány. Nagyon jól éreztem magam, megismertem egy rakás kedves és közvetlen embert, köztük a bloggazdákat is, de végül egyik szakítós lovag sem akart megerőszakolni a bárpulton, úgyhogy hajnali egy óra táján elindultam hazafelé az éjszakai busszal.
A 906-os buszon üldögélt magányosan egy helyes srác. Leültem és kis idő múlva elkezdett velem szemezgetni. Pár megálló után valami mondvacsinált indokkal odajött és beszélgetni kezdtünk. Kezdődő kapcsolatunk alapja akkor roppant meg először, mikor az én buszmegállómhoz közeledve felálltam. Szegény delikvens itt realizálta, hogy barátok között is 10 cm magasság különbség van közöttünk plusz a tűsarkú (180 cm körül vagyok). Kicsit azért megfagyott a mosoly az arcán. Leszállt velem és folytattuk a diskurzust. Olyan negyed órája beszélgethettünk, mikor kitört belőle, hogy én olyan aranyos, kedves és csodaszép lány vagyok, hogy rögtön izibe megkérné a kezem, csak ne lennék már ilyen magas. Most erre mit mondjon az ember? Mosolyogtam, somolyogtam, témát eltereltem. Beszélgettünk tovább...
Egyszer csak mély szemkontaktus, pipiskedés és megcsókolt (igen, mnk). Nagyon kedves, figyelmes volt. Meghívott egy italra. Olyan fél négy környékén én jeleztem neki, hogy nekem lassan leragad a szemem, én elindulok haza. Na itt újra fel lett rakva a lemez, hogy nem lehetne, hogy én egy kicsit alacsonyabb legyek? Mert akkor tényleg rögtön, most, itt megkérné a kezem, mert ilyen jót ő már régen beszélgetett, de az ő büszkeségének azért ez már egy kicsit sok. Nem biztos, hogy az ő érzékeny lelkivilága ezt meg tudná emészteni. Gondoltam magamban, hogy 28 évesen valószínű Dávidból se lesz már Góliát, tehát csilingelő harangokról, fehér ruháról és menyasszonyi csokrokról én sem kezdtem el álmodozni.
Aztán a fiatalembernek teázni támadt kedve. Hajnalban. Nálam. Mondtam neki, hogy egyrészről nem vagyok egy teázós típus, másrészről ismerem az ilyen teaszertartásokat, általában vízszintesen szoktak zajlani, meglehetősen kevés ruhában. Jelentem, én ezt inkább kihagyom. De akkor csak aludjunk együtt. Ő esküszik az élő Istenre, hogy nem fog történni semmi. Szokott ő ilyesmit csinálni más lányokkal is. Hát velem nem lett teaszertartásos csakegyüttalvás.
Elkérte a számom. Én butuska megadtam, pedig akkor már tudtam, hogy nem ő az én teaszertartás mesterem. Két nap múlva írt egy sms-t, hogy találkozhatnánk és hogy régen érezte ennyire jól magát valakivel és reméli, hogy azóta egy pár centit azért összementem.
Nem akartam megbántani, így visszaírtam neki, hogy nem, sajnos azóta is ekkora vagyok. Ráadásul azóta találkoztam valakivel, aki kezd nekem fontos lenni, úgyhogy a találkozót inkább ne erőltessük...
Hogy megelőzzek bizonyos további kérdéseket. Gumit nem kellett venni (mert se velkam se búcsúszex nem volt) és szatyrot sem pakolt senki. Katona, pedig ha jól emlékszem volt a fiatalember.:)
Az utolsó 100 komment: