Mindig a Gézákkal van a baj, fel is veszek egy ilyen tag-et. A Gézáknak mindig vagy Aranka vagy Gizike a barátnőjük, akivel képtelenek szakítani. 

A héten a képeket a Yummie-ról lopjuk

 

 

Szervusztok!
 
Valamiért úgy éreztem muszáj veletek megosztanom szerelmi életem nem túl rózsásan bimbózó kezdeteit, mely 2002 nyarára nyúlik vissza,17 éves voltam akkor.
Boldog gimnazista évek, nyáron kocsmában lébecolás barátokkal a szigorúan 300 Ft napi betevővel...(Ergo nem lettünk alkoholisták az adott keretek között ;). Kiszemelt alfahím (18)  haver ismerőse, pár csocsózás és kétértelmű megjegyzések özönén kívül semmi jelentőségteljes esemény. Adjunk nevet a gyereknek, legyen Gézuka.(Utálom az ABC-s elnevezéseket). És az időtájt barátnője volt, ezt is tudni illik. Eddig nem is tűnik többnek ártatlan flörtnél, csak történetesen Gézuka lakóhelye megegyezett azzal a falucskával, ahol szüleimnek hétvégi háza van. Kis falu, egyetlen kocsma- össze is futottunk...beszélgetés hajnalig, sör, nyári éjszaka megtette magáét, sikerült beleszeretni. (Ártatlan kislány voltam még, akkor nem volt divat a köreimben az ágyról-ágyra járó szívtipró gimi:) Az egyetlen bibi természetesen a barátnő volt, de a drága sokat panaszkodott rá, meg hogy ő már nem szereti, de nehéz otthagyni bla-bla.
Aztán pár "eseménytelen" találka után egyszer áthívott hozzájuk macskázni, ugyanis rajongok a kis szőrpamacsokért. Elmentem, beszélgetés, incselkedés, majd közli: szakítottam a barátnőmmel, túlságosan vonzódom hozzád. Öröm, bódottá, puszmusz, tipitapi, ruhástul hempergés, rózsaszín szívecskék...Csak gyanús volt hogy nem találkozhatunk nyilvánosan, mert "szegény ex még nagyon érzékeny". Gondoltam nem gond, hisz nekem is szarul esne, ha a nagy lámúrom rögtön benőzne mielőtt kihűlik a helyem. Természetesen mint elsőszerelmes tizenéves a barátaimra se hallgattam, akik szerint nem épp tisztalelkű a srác, és ők biztosak benne hogy egyszer kénytelenek lesznek fizikailag inzultálni a nekem okozott lelki sérülések miatt:D
Rá két hétre hogy "összejöttünk" falunap volt,és egésznap együtt voltunk a mulatságon (az exnej városi, ott nincsenek ismerősei), együtt néztük a tűzijátékot, soha olyan boldognak nem éreztem magam, Úgy gondoltam mire várjunk, itt az ideje hogy "elmélyítsük" a kapcsolatunkat, nála aludtam...Mocskos részletek az én titkaim, de így utólag belegondolva nevetségesen rossz volt, és nem a fájdalom miatt. Hajnalban felébresztett, hogy jó lenne ha elmennék, mielőtt szülei felkelnek, mert " nem tudják hogy alszik náluk valaki, és nem szeretik a bejelentés nélküli vendégeket". Na itt kellett volna kapcsolnom, hogy valami bűzlik Dániában, de én hinni akartam benne. Mindegy, hazamentem, és nagy boldogan beszunyáltam.
Délután mikor felkeltem, persze rögtön kényszert éreztem hogy felhívjam, de ki volt kapcsolva a telefonja, gondoltam még ő is alszik. Aztán később megint hívtam, kicsöngött, de nem vette fel., kezdtem kétségbeesni, nem is alaptalanul. A hívásom után 5 percre jött az sms: " Életem könyvében csak egy név van az enyém mellett, és az Gizike (exbarátnő), bocsáss meg..."Elolvastam vagy negyvenszer,, egyfolytában az járt a fejemben hogy: miiii vaaaan???? Az én szempontomból ez volt a világvége...Napokig bőgtem, és persze egyik közös ismerősünk elkotyogta, hogy ők soha nem is szakítottak, csak balhés korszakuk volt, mert a kicsike nem volt túl aktív szekszuálisan, ami az én nagyreményű szívszerelememet érzékenyen érintette. Én voltam a balek, aki kitöltötte ezt az űrt, csodálom hogy nem jöttem rá előbb mi folyik körülöttem. Végül a harcias barátaimat is sikerült meggyőzni, hogy ne rázzák csöppet gatyába, mert hát nem így működnek ezek a dolgok, és ez a senkiházi nem is ér ennyit.
Posztludium: két év múlva megkeresett iwiwen, és felvett msnen. Furdalt a kíváncsiság, vajon mit akarhat ezek után, így szóba álltam vele:részéről tengernyi bocsánatkérés, részemről minden sérelem hozzávagdosása, majd nagylekűen megbocsátottam, mire közli (!) hogy anno nem a megfelelő nőt választotta (!). Még szerencse hogy ez a beszélgetés msnen folyt, különben szemberöhögtem volna, de így gondoltam jobb egy kicsit adni alá a lovat. (Közben már párkapcsolatban voltam egy fél éve, ami teljesen kielégítő volt minden téren, igazi  -és viszonzott, ámde táv - szerelem). Megbeszéltünk Gézukával egy randit, és én el is mentem....a párommal:D Aki persze nem sejtett semmit, de magyarázkodásra nem került sor, mert Gézuka oda se mert jönni hozzánk. Fél óra múlva elment a szórakozóhelyről, és írt egy sms-t : "Ezt megérdemeltem". Kicsinyes bosszú, de eszméletlenül dagadt a májam:)
Itt a vége, fuss el véle:) Ne kíméljetek a kommentekben, bírom az építő kritikát, a hosszért meg elnézést:)