Most direktben üzennék a levélírónak: LAPÁT! Megértetted? Csávót elfelejteni, telefonból kitörölni, iwiwről leszedni az ismerősök közül, msn-en szintén, email kontaktlistájából is. Elárulom, miért halsz ebbe bele: mert azt a férfit üldözöd szerelmeddel, akit megálmodtál. Ebből a testből gyúrtad, de ez nem a valóság. LAPÁT. Minden kommentezőt kérek, mondjuk a levélírónak, hogy LAPÁT.

Innen loptuk.

Kedves Szakítós!

Egy ideje nagy rajongója lettem az oldalnak, és arra gondoltam, megosztom veletek egy friss csalódásomat.
Hát a történet:
Jelenleg egy éve tartó kapcsolatom van. Én 19 éves lány. A párom 12 évvel idősebb, legyen K. 1 évünk alatt leépített, tönkre mentem idegileg, példának okáért : exével együtt alvás, találkozgatások, ex ajándékai, ex név/szülinap amikre nem voltam hivatalos ugye. stb stb stb. Azt tudom, nem csalt meg, de ilyenfajta "barátságot" senki nem visel el. Ezek mellett nem törődik velem, a szex kevés, hozzám se ér, pl. 1 nap 1 szájrapuszi és heló. Hallom a felsóhajtásokat, hogy akkor minek is vagyok vele. Hát, egyrészt mindig a remény hal meg utoljára, és nagyon szerettem, másodszor szeretném visszakapni a kölcsönt, amit adtam neki. A seggét kinyaltam, / bocsi a szóhasználatért/ mindene meg volt mellettem, felmentem hozzá, minden házimunkát elvégeztem, sokszor a kaját én vettem neki, mert arra nem volt képes, hogy elmenjen dolgozni, szóval egy szava nem lehet. Ennek ellenére soha semmilyen hálát nem mutatott, semmit sem köszönt meg, nem értékelt, nem becsült meg. Most szeptemberben hajlandó volt elmenni dolgozni, iskola mellett csinálja, ezért folyamatosan afáradt. Ha felmegyek hozzá alszik, szóval minden időnket, amit együtt tölthetnék, átalussza. Nem az a bajom, mert szüksége van rá, oké, de ezek mellett annyira magányos lettem, és szinte már alig beszélgetünk.
De úgy voltam vele, elviselem. Csak hogy az utóbbi pár hónapban egyre nehezebben nyelem le, mert tele lettem fájdalommal, sérelemmel, olyan dolgokat engedett meg velem szemben magának, hogy hihetetlen, / lepicsázott, leostobázott, folyton megaláz, a közös projektünkből kifelejti mások előtt, hogy én is benne voltam az alapításában,/holott a 2 kezét összetehetné, hogy vagyok akkora barom, hogy mellette vagyok. 2-3 hónapja mondogatom neki, nem vagyok belé szerelmes. Azt hittem összekapja magát, és megmutatja, érdemes rá, de nem. Többször sírva hívtam fel, mennyire egyedül vagyok, senki nem áll mellettem, de ő lerázott azzal, hogy nem ér rá, stb., és minden veszekedésünk az én hibám. Ennyit előlegnek, most jön a lényeg.

Megismertem / általa :S / egy 25 éves srácot, legyen B, szintén kapcsolatban, de az övé sem valami fényes.. Kedves, érdeklődő, és ő ott volt nekem, 1 hét ismertség után is, mikor a drágalátos párom a fal felé fordult, mikor próbáltam vele megbeszélni valamit. Rengeteg sms, napi 10 telefonálás, aztán egyre több minden. Persze kitalálhatjátok, találkozgatások, aztán egyszer felmentem hozzá filmezni, ami nagy / CSAK!!!/ ölelkezésbe ment át. Ez volt csütörtök este.. kérte, aludjak ott, de nem tehettem, nem készültem ilyenre :D
Pénteken délelőtt bementem hozzá, d.u 3-ig ott voltam, megint csak ölelkezős-beszélgetős, ez meg az, de ennél konkrétabb itt sem volt. Következett a hétvége.
Én boldog voltam, mert elhatároztam magam, új életet kezdek...vele...Az elején okésnak is látszott. Mindenben benne volt, azt mondta, engem akar, szeret, meg hasonló szokásos dolgok.
Tök boldog voltam, hogy valaki még találhat bennem valamit, és talán nem is vagyok annyira szétcsúszva. Éreztem, hogy fel tudok épülni. Fogalmazgattam is a szakítós dumát K-nak.

Szombaton B a barátnőjénél volt, vasárnap jött haza. Hétfőn találkoztunk, felmentem hozzá, elmesélte, beszélt a nőjével, de nem szakítottak, csak elmondta neki, hogy kevés ami most van. Nem bírtunk magunkkal, egymásnak estünk. Konkrétabb dolog felé nem mentünk el, mert hosszas ölelkezős-smárcsata után B elém állt, és közölte, hogy vegyünk vissza. Mondom ezt most nem értem. Hát ő nem akarja hülyére venni a nőjét, meg engem sem.

Akkorát talán nem is koppantam :S ... Hazavitt, pár napra rá megint beszéltünk. Aztán találkoztunk, elvoltunk 1-2 órát, és megcsókoltam. Nem tolt el magától, visszacsókolt. Azt hittem, minden rendbe jön. Aztán este még beszéltünk telefonon. Mondtam neki, töltsük együtt a hétvégét. Azt mondta, nem oké, mert jön a nője. Mondom semmi gáz, mondd meg neki, hogy velem akarsz lenni, és fejezd be vele.
Én kis naív, azt hittem ez az alap, ha egy ember szerelmes, akkor lép. Jah, itt jöttek a gondok.
Nehezen, de kiszedtem belőle, hogy ő szereti a nőjét. Nem szerelmes, de szereti, és nem tudja pikpakk elhagyni. Megintcsak kopp...meg még beszéltünk minden féléről, kibuktam, bőgtem, ahogy szokás. Francért nem tudok erősebb lenni.

Lényeg a lényeg, egyedül maradtam megint.
Írtam neki pár sms-t, aztán most pénteken megint találkoztunk, beszélgetni. Azt mondta, nem hazudott nekem, tényleg érez irántam valamit, de nem tudja mit akar, szép vagyok, nehezen tud nekem ellenállni, fél változtatni, az mégis csak biztos stb. stb. Aztán kiderült az is, hogy kedves nőjével letették az előleget a közös lakásra....azt hittem ott helyben lehidalok. Erről miért nme beszélt az elején?
Aztán még célozgatott rá, hogy ez még változni fog, de mondtam neki, nem kell hitegetni, nem vagyok hülye, és nem fogom áltatni magamat. Ő is azt mondta akkor, egyenlőre hagyjuk.
Haza értem, kibuktam, felhívtam párom, hogy egyedül vagyok, nem bírom tovább, nincs senkim. Lerázott, hogy megy dolgozni, és készülődik, meg különben is, minden az én hibám, és ő fáradt, és azért nem foglalkozik velem.
Felhívtam B-t, össze-vissza bőgtem neki, mondtam, nem azért, hogy megszánjon, vagy valami, de senkim sincs rajta kívül / ami igaz, mert tényleg nagyon antiszoc lettem K mellett és senkim sincs akivel megbeszéljem a gondjaimat. / és ami köztünk volt, arról nem akarok többet beszélni. Max ha aktuális lesz, de azt is erősen kétlem. Megvígasztalt, és azt mondta még felhív ma este, tartsak ki, ő bármikor segít nekem.
Szóval a gyerekkel nincs különösebb baj, azon kívül, hogy fél változtatni, nem mer lépni, és nem tudja mit akar.
Kegyetlenül fájt, hogy visszalépett. Ha a tavalyi korszakban kapott volna ez el, könnyen túlélem, de annyira legyengültem, kimerültem, kifáradtam, magányos lettem, hogy földhöz vágott.
Csak én gondolom úgy, hogy ha szeretek valakit, akkor azzal kezdek párkapcsolatot, hagyva a régit???Vagy ez lenne a normális?
Lehet osztani kérem szépen, hogy lehettem naív kiskirálylány, meg ilyen őrült, aki mindent eltűr.

Szóval B-vel nem teszkóztunk, amúgy meg katona :D

Zazzzzzzzy