Legalább tisztességes volt a fiú, még időben szólt, hogy nincs meg a szikra. De miért maradt a lány a lakótárssal, ha azóta is a másikkal álmodik?

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Kedves Szakítósok,

Nemrég történt az eset, engem így koptattak le:)
Vagyok 30 éves nő, aki kapcsolatban él egy ideje pasi 1-el, akivel minden jó, egy szépséghibával: nincs szex, mert az én homlokomon ott villog a "gyereket szeretnék már" felirat, pasi1 meg még fél, és anyukája különben sem adta még ki az ez irányú napiparancsot. Szóval az én szemszögemből ez nem több lakótársi kapcsolatnál. Én boldogtalan e téren, fél éve regisztráltam egy társkeresőre, mert naívan úgy gondoltam, ha találok egy szimpatikus férfiembert, könnyebben tudok ebből a szánalmas helyzetből dobbantani. Levelezgettem is 3-4 jelölttel, akiket aztán sikítva hagytam faképnél, részben, mert a levelekből nem jött le jellemük átfogó vetülete, részben, mert magam sem hittem volna, de akadt, aki rögtön az első randin felajánlotta, hogy akár lakhatnék is nála, ha ennyire rossz a helyzetem. Hozzátenném ez utóbbi nem strici volt, hanem egyetemi tanár... És nem tudom miért bennem van a hiba, mindegyikkel 20-30 levélváltás történt a találkozókat megelőzően.
Aztán, kábé 2 hónapja írtam egy 35 éves egyedülálló, komoly kapcsolatra vágyó férfinak, aki visszaírt és másfél hónapig az esélytelenek nyugalmával írkáltunk egymásnak, egyre viccesebb és kedvesebb leveleket. Mivel ő eléggé el volt foglalva, hát nem sürgettem a találkozást. Aztán 2 hete realizálódott az első randi. Engem a férfi teljesen megbabonázott, az első mosolya után én bizony éreztem, hogy Ő az igazi. Kellemes estét töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, majd én nagyon hirtelen felszálltam a buszra. Hazaérve felhívtam, hogy elnézést kérjek a gyors lelépés miatt, és hogy nagyon jól éreztem magam vele. Nemsokára email várt, hogy ő is örült, kedves vagyok, csinos vagyok, jól érezte magát velem. Itt kezdtem azt hiszem elbaltázni az ügyet. Írtam neki, hogy szeretném, ha megkímélne a csalódásoktól, mert nekem már kevés az időm megtalálni az igazit, úgy ha beleszerelmesedek valakibe, aki hosszútávon nem képzel semmit velem, én meg mégis vele maradok, mert nem bírom elhagyni. Válaszolt, megígérte. A munkámból adódóan állandóan netközelben voltam, így hát elég sokat, naponta 2-3 levelet is írtam neki, Ő viszont egyre kevesebbszer válaszolt és egyre szűkszavúbban. Alig vártam a következő találkozást, ami 2 lemondott randi után egy héttel az első találkozó után realizálódott. Újból szép estét töltöttünk együtt, nekem nagyon-nagyon bejött a fiú, kedves volt, ajándékot hozott, beszélgettünk, én meséltem a "lakótársról", ő mesélt az előző szerelméről. És én hülye, búcsúzáskor elmondtam neki, hogy van egy fura érzésem vele kapcsolatban, de nem szeretném, ha megszűnne a kapcsolatunk, nekem ő bizony nagyon szimpatikus. Másnap kaptam az alábbi sorokat:

"Nagyon sokat gondolkoztam, mit csináljak.
Kérted, hogy azonnal szóljak, ha úgy gondolom, raboljuk egymás idejét (illetve főként a te idődet). Én ezt őszintén megígértem, és úgy érzem, most van itt az idő, hogy szólnom kell.
Nem könnyű ezt beismerni, mert a leveleidből is és a találkozásunkból is nagyon kedves és normális lánynak ismertelek meg (mármint normális értékrendszerrel bírónak). Ráadásul kellemes beszélgetőpartner vagy (ami egy kapcsolatban nem elhanyagolandó szempont), nagyon jó humorod van, és csinos is vagy, szóval igazán semmi bajom sem kellene hogy legyen, de mégsem folytatnám az ismerkedést jó szívvel.
Tegnap említetted, hogy amikor találkoztál az előző barátoddal ("szobatárs"), akkor beütött nálatok a szikra.
Én is hiszek abban, hogy kell az a szikra, ami lángra lobbant az ember szívében valamit, hogy ennek így kell történnie, éppen ezért szerintem az nem is működhet igazán, ha csak abban hiszünk, hátha egyszer "felmelegszik", abból nem lesz igazi láng.. Láng nélkül pedig nincs értelme semmi komolyba fogni. / A komolytalanra meg már régen nem vágyom (és gondolom te sem).
Hát ezért van ez a kellemetlen érzésem.
Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni, és hidd el, nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem másként alakult! "

Én is sajnálom. Összesen 103 levelet váltottunk. A "szakítás" óta megjelenik minden álmomban, csak remélem, hogy nem mondogatom a nevét hangosan, mert akkor furcsán nézne rám a szobatárs. De még mindig csak Rá gondolok, bár levelet azóta egy bitet sem írtam neki. Hiányzik, és kész. És szar ügy, hogy az a "szikra" csak nálam volt meg, nála nem.
Köszi, h. elolvastátok
B.