Ki vagytok éhezve már remélem, ezért egy megrázóan erős történettel indítanánk, amelyben a férfi nem adja a képet, mert koszcsík maradna a helyén. Talán még soha nem adtam ötöst sztoriea, de ez egy tökéletes magyar rögvalóba ágyazott love story, úgyhogy ezennel elindult 2009 szakításokban újra gazdag esztendeje.

Innen loptuk

Kedves Kollégák!

Gondolom nem én éltem át egyedüliként az idén sem ezt az édesbájos jelenetet, vagy hasonlót!


"Több térre van szükségem", mondta az én életem 4 évig (most
már volt) párja a nagy családi Karácsony végén, a közös vakáció előtt.
Összecsomagolt, kezembe adta a kulcsokat, meg a nála lévő cuccaimból egyetlen
könyvet, akkurátusan zacsiba rakta a kávéfőzőt, majd közölte, ne féljek,
kapcsolatban leszünk, mert az új laptopom számlája nála van, azt meg, ugye ki
kell fizetni:-)

Közben meg még jól meg akart ölelgetni, úgy sajnálta magát.
Motyogott még valamit arról, hogy be volt ő szorítva ebben a kapcsolatban.
Pedig a szabályokat ő szabta, az ő időbeosztásához kellett igazodni, az ő
bokros kötelezetségeinek, tevékenységeinek teljesítése után jöhettem csak én,
ölég ritkán. (Egyelőre nem is érzem a hiányát, hiszen nem vagyok kevesebbet
egyedül, mint szokás szerintJ) Persze, ez
is szerelemnek indult, de ez egy szakítós blog.

Ezután könnyes szemmel "értsdmegnekemezmilyennehéz" boci
tekintettel hősünk balra el.

Az ilyenkor szokásos burkoltan anyázós néhány levélváltás után
szóltam, hogy köllene legalább az a kedvenc képem, ami csak kölcsönbe’ lóg az ő
falán. Válasz: „te azt úgyse tudod hova tenni, megtartanám, esetleg
lebartereznénk (sic!).” Szóltam, nemúgy a’ kell nekem az a kép. Válasz:
„legalább addig várjak, amíg szerez a helyére valami mást, különben koszcsík
látszik a falán”.

Világos, ugye mindenkinek? Itt állok én összetört szívvel,
Karácsony végén egyedül, a féléve várt nagy wellness helyett a ködös
Budapesten, őt meg a koszcsík érdekliJ.

Érdekes módon, volt elég tere, amikor az egy évig húzódó válását
az én vállamon csinálta végig (nem én voltam a válóok, én útközben kaptam a
pasit azzal, hogy már csak egy pici adminisztráció van hátra – hát volt!). Volt
elég tere, amikor a szülei utolsó hónapjait csináltam vele végig. Volt elég
tere, amikor több mint egy évig nem volt munkája, közben az én kocsimat
használta, én meg járhattam gyalog, elvégre neki a dedeket kellett fuvaroznia
(az övéit). Amikor meg nagyon megszaladt neki, és éppen nekem nincs munkám, fontos
állásinterjúk előtt vagyok, meg beteg jó ideje, akkor meg beszűkült a pici
terecskéje, és ezt kizárólag a totál békében eltöltött Karácsonykor lehet
közölni, amikor a legutolsó pillanatig összebújva aludtunk minden éjszaka,
naponta négyszer felhívott: „ugye szeretsz?”... Ja, és ezek után megsértődött,
hogy valahonnan kitöröltem.

A kávéfőző kiverte a biztosítékot, a laptopszámla, mint
kapcsolattartási ok felemlegetése, miközben éppen rúg ki, még dühített, de a
koszcsíknál már csak röhögni tudtam kínomban, mert nem bírtam kiverni a
fejemből a jelenetet, ahogy őpedánssága lezárja a nappaliját, amíg megveszi az
új alkalmatosságotJ.

Mi ebből a tanulság? Naív ügyfél ne menjen a jégre, mert
koszcsíkot arat:-)

Naív ügyfél

Szolgálati közlemény a site operátornak: ugye a nevem nem jelenik meg sehol? Azért mégiscsak 4 évig voltunk együtt, annyira tetü nem vagyok, hogy közkinccsé tevődjön, ki is ő.