Ez milyen undorító szakítósduma már? Pedig egy ideig mindenki járt volna a sráccal, az biztos. Jeleznénk, hogy ez nem egy rovat, de örülünk, hogy terápiás céllal megírtad a történeted, és erre bíztatnánk mindenkit, mert segít. Ha az utcán egy vidám embert látsz, ő tuti olvassa a szakítóst.

Helló Kedves Szakítós!

A téma talán lehetne valami ilyesmi: Kurvára nem értékellek mint embert, különbenis ki voltam bukva, ezt megérthetted volna...

Az irományom terápiás céllal készült elsősorban magamnak, hogy ne dühöngjek és pityeregjek felváltva.

Nem olyan rég véletlenül észrevettem a szakítós rovatot a napi sajtózás közben és egy-egy morbid hangulatomban bele-bele olvastam. Természetesen sok már jól ismert frázis köszönt vissza, amiken jókat mulattam, némelyiken jól eltátottam a szám. Felbuzdulva új szórakozásomon, megláttam, hogy lesz szakítós parti gondoltam ott a helyem, biztosan jó lesz. Főleg, hogy az egyik barátnőm épp szakítófélben, gondoltam feldobja a dolog. Mit sem sejtve elmentem, holott én magam is egy csúnya szakítás áldozata voltam már akkor, csak nekem elfelejtettek szólni! Ha tudtam volna, biztosan jobban szétcsapom magam aznap este...

Na de bogozzuk ki a szálakat, hogy lehet, hogy saját szakításomról lemaradtam.
A történet még nyáron indul, adott egy internetes társkereső, akkoriban még éppen 29 voltam, de menet közben átléptem már a bűvös 30-ast. Valamiért özönlöttek a 20 és 25 éves fiúk levelei, amelyekre nem is válaszoltam egy kivételével és itt rontottam el a dolgot. Külföldről írt, már másodszorra, hogy miért nem válaszolok, tette mindezt stílusosan, gondoltam megírom, hogy én túlkoros vagyok, ő meg pubi (25) és így is lett. Megegyeztünk, hogy csak levelezgetünk, mivel ő unatkozik én meg néha leírom, hogy mi történt velem.
A nyár végén haza jött, kért, hogy találkozzunk. Néhány héttel a hazaérkezése után össze is jött a dolog. Kellemes srác volt, éjszakai biciklizés volt a program a szigeten, amiből holdfényes Duna nézés és maratoni beszélgetés lett. Majd múzeumi randi, teaházzal, sétával. Ha nem is első látásra, de előbb utóbb romantikusra fordult a hangulat, némi huncutságot véltem felfedezni a máz alatt. A fiú nagyon határozottan azt sugallta, hogy szándékai komolyak, kiforrott értékrendje van, fontos a család, akar gyerekeket stb. Ezt nem is tudtam hová tenni, mondtam neki, hogy fiatal még ehhez. De egy apró pillanatban megláttam a hétköznapi énjét, ami rámenősnek és viccesnek tűnt és hát kinek ne lenne gyengéje a rosszfiús imidzs. Néhány randi után, meghívtam vacsorázni, főztem, majd beszélgettünk, sokat nevettünk végül nálam aludt. Reggel kapott tőlem szájra puszit és talán itt fordultak komolyra a dolgok, elkezdett engem is érdekelni az ügy. Majd nem sokára első szex és első közös buli. Sőt egyszer spiccesen előadta a haverjainak, hogy a menyasszonya vagyok, sajnos a lánykérésről is lemaradtam. Eddig idillikus...

Menet közben apróbb dolgok derültek ki, nincs még 25, ősszel lesz a szülinapja. Folyton tanult, úgy hogy közben dolgozott is és össze-vissza kavarta, hogy mikor milyen vizsgára készül. Utóbb kiderült, hogy nincs meg egyik diplomája sem, amiről azt állította, hogy van és épp államvizsgázik... Sebaj gondoltam, majd meglesz. Vizsga sikertelenségének oka: én nem voltam bekalkulálva a szoros napirendjébe és nem támogattam eléggé (idézet tőle) A munka és a három egyetem mellett, küzdősportokkal is foglalkozott, így edzések is be voltak tervezve, sőt verseny is. Az első komolyabb vészcsengő akkor szólalt meg, amikor eltűnt egy hétre vagy kettőre, csak telefonon kommunikált, de ott is csak írásos formában. Nem vette fel ha hívtam és ritkán válaszolt, az indok, hogy beteg és ilyenkor senkivel sem akar beszélni. Utólag kiderült, hogy izomszakadása volt, miközben egy versenyre készült.
Persze miután ismét találkoztunk hosszas szünet után türelmesen, szeretettel elmagyaráztam neki, hogy az ember kedvesével nem lehet így bánni, a telefont fel kell venni, némi magyarázatot adni kell az aggódó másik félnek. Megegyeztünk több ilyen nem lesz.
Következő ilyen felszívódás a versenyre való felkészülés hete és hétvégéje. Egy gond volt ezzel, hogy mondott egy időpontot és helyszínt, hogy hová megy. Én lelkesen elkezdtem keresni a neten az eseményt, arra gondolván, hogy titokban megnézem a versenyt. Mondanom se kell a megjelölt helyen és időben semmilyen verseny nem volt...pedig alaposan utána néztem. Így 100%-ig biztos voltam benne, hogy nem mond igazat, de egyszerűen nem tudtam mit tegyek. Több barátnői konzultáció után úgy döntöttem szembesíteni kell a tényekkel, ez megtörtént épp a szülinapja után. Ebből nagyon rosszul jöttem ki, hiszen ő megsértődött és átment támadásba, hogy inkább hagyjuk az egészet hiszen ez még biztosan nem szerelem, csak ragaszkodás és kémia. Némi megfontolás után végül azt mondta hibázott és nem fordul elő többet. Az nem derült ki hol járt és mit csinált... a többi füllentését vallotta csak be. Sajnos megvolt az a rossz szokásai is, hogy jó néhány előre megtervezett dolgot az utolsó pillanatban mondott le, így gyakorlatilag egy barátomnak se tudtam őt bemutatni, egyedül az apukám találkozott vele véletlenül. Visszanézve, gyakorlatilag minden második hétvégét lemondta valamilyen ürüggyel, mire a barátaim már halkan megjegyezték, hogy talán hagynom kellene a fiút, de ahogy ez lenni szokott, akartam hinni a dologban, ki tudja miért.

Jött még néhány kellemesebb hét, majd az említett szakítós bulis hét. Melynek során felmerült, hogy adományozok neki egy kulcsot a lakásomhoz, hogy ne kelljen rám az utcán várnia, sokszor ő előbb ért a lakáshoz, mint én. Meg ugye ez egy bizalom, szimbólum stb. Tettem mindezt úgy, hogy ő többször azt kérdezte, hogy ha február-márciusban meglesz a lakása, akkor akarok-e majd nála lakni! Elmennék-e vele kínába élni és szeretnék-e két kislányt szülni... (persze eleinte tiltakoztam, de idővel szépen benyaltam mindent, ahogy kell)

Vissza a bulihoz, szóval előtte még együtt, szeretkezés, beszélgetés stb. Majd látjuk egymást, pénteken gondoltam meglepem egy romantikus hiányzol típusú üzenettel, amit ritkán szoktam alkalmazni. A válasz durva elutasítás a legbunkóbb fajtából. "vegyél be két aszpirint és igyál rá". Értetlenül néztem, megbántódtam. Másnap újabb üzenet, "kibuktam, ne számíts rám, magamnak kell rendbe jönnöm" Telefonhívásra nem válaszol. Másnap szemrehányó üzenet, "miért nem vagyok képes megérteni, hogy kibukott és magához kellett térnie. Majd hív másnap." Másnap nem hívott, hanem megint írogatott, hogy éjjel még dolgozik, nem ér rá és nem jön hozzám aludni sem. Másnap hív, éppen fürdök nem tudom felvenni. Visszahívom.

Kiböki meghalt valakije, de nem akar beszélni róla. Megérthettem volna. Kérdem mit? Hogy nem akar beszélni róla és kibukott. Mondom nem kell beszélni róla, de velem miért nem beszél? Mert senkivel sem, egyedül akar lenni... hosszú hallgatás néhány kínos kérdés majd kiböki. Nem akarlak szívatni, inkább hagyjuk az egészet a francba, sajnálom.
És részéről ennyi. Kábultságomban a telefont kinyomom...

Persze a fent vázolt előzmények után nem lepett meg, de attól még fájt, elég sok minden fájt. Leginkább az, hogy ezt is nekem kellett kikényszerítenem, hogy arra sem vette a fáradtságot, hogy elmondja mi volt ez az egész és így döntött és ezen gondolkozott és úgy egyáltalán. Annyira sem vesz emberszámba, hogy mondjon BÁRMIT. Még a cuccait is ott hagyta, köztük az ajándékát...
Mindezt karácsony előtt egy héttel, a szeretet jegyében. Majd szenteste talán véletlenül, talán szándékosan küld egy karácsonyi kör-smst nekem, akit arra sem méltatott, hogy elbúcsúzzon tisztességesen, de azért kívánt nekem boldogságot és lelki békét. Ír a szeretet ünnepéről, amit sikerült nagyon keserűvé tennie a számomra.
Közben a magáról alkotott kép szerint, vele minden ok, blogot írogat, melyben ő az okos megmondó, a hős megmentő és láthatáron az újabb szerelem... by the way sosem mondta, hogy szeret, mondta is, hogy ez nem szokása. Csupán annyit mondott kezd megkedvelni és fontos vagyok, nos ha így van, akkor milyen lehet azokkal, akiket kevésbé kedvel?

Én mondtam neki, hogy ezért, meg azért szeretem, de nem volt időm megismerni és eldönteni beléje szerettem-e úgy istenigazából. Viszont mint embert sikerült nagyon-nagyon kiábrándulttá tennie. Persze ráfoghatjuk értelen, meg netes pszichopata , meg különbenis MNK és miért vagyok ilyen hülye, naiv stb, de akkoris értékek még vannak azért, nem?