Az instant kávé szar.
Kedves szakítósok!
Egy cirka 5 évvel ezelőtt történt kis sztorit osztanék meg a nagyérdeművel,melynek a fiúszív,lányszív,fiúszopat,lányszopat-ot adnám.
Még hamvas ifjúleány koromban a sors - vagy mondhatjuk egy túlbuzgó barátnő kezének is - összehozott egy fiúval. Barátnőm győzködött, jóképű,aranyos,reggel ágyba hozza a kávét,stb...
Első rundra hallottam már felőle érdekes dolgokat, erre nem igazán szeretnék kitérni, de mivel naiva voltam rendesen, ezért hittem még az "emberek képesek megváltozni" című fejezetben, ezért hagytam hogy udvarolgasson,jól. Kis szolid beszélgetésnél elsőre nem is történt több, mentünk mindketten a magunk útjára. Majd egy hónappal később,- barátnőm unszolására is- újra összefutottunk egy kellemes vendéglátói ipari egységben. Na, a kedves delikvens igen erőteljesen hozzálátott ahhoz,hogy engem még aznap este megszerezzen, hát a szövege és a stílusa hallatán rögtön hogy szét nem tártam a lábaim neki, meggyőző volt na. Az nap semmi nem is történt-egy két csókon kívül-, este jött az emesen,"jó lenne holnap látni"; "Ugye te is szeretnél meg találkozni?". Persze gondoltam, ez tényleg normális, a világbéke majdhogynem létrejött, én hittem hogy az emberek jók, minden szép. Időközben persze mindenki próbált lebeszélni róla, én pedig egyre inkább rábeszéltem magamat.
Másnap egy házibuliba lettem invitálva, mondanom sem kell,hogy a felkínálkozó pálinkát kivéve sok értelmét nem láttam, hogy elmenjek. Főképp,hogy a delikvens barátai konkrétan cselédként kezeltek. "Rakd ide ezt, hozd ide azt, nem mész le boltba még sörért?" Gondoltam be vannak már állva kicsit, elnéztem. Majd jött a kisípolós rész, egy ráadásul kényelmetlen ágyon, a teljesítménnyel legalább nem volt baj. Ezek után a haverok szobába való benyitása, engem a kurva,ribanc és egyéb jelzőkkel illetése, megjegyezve még a cipőmet is telerakták vízzel-csak mert ez olyan funny, legalábbis szerintük- mindezt úgy, hogy elég rendesen télvíz idején jártunk. Kicsit rosszul esett, meg kell valljam, el is rohantam mivel nem tudtam hova tenni az eseményeket túlzottan. Ő utánam, sajnálja így meg úgy, mi lenne ha felmennék hozzá, nem lakik messze. Mondtam magamban is,hogy még mit ne, megyek inkább haza. Este újra msn, újra bizonyítgatja,hogy mennyire jó velem blabla. Másnap találka, szex, ami szegénykémnek a másnapossága miatt nem igazán sikeredett úgy, ahogy kellett volna, gyors öltözés. A reggeli ágyba hozom a kávét helyett volt egy instant poros lötyi, a kanapén. Utcára fel, egy-két kínos mondat, majd útjaink elváltak. Este én ezek után nem mellesleg, rövidesen kitettem a szűrét, tudom, telefon, nem szép dolog. De dolgozott, én meg eléggé raccsra kerültem amiatt, ami ugyebár igencsak egyértelművé vált bennem, hogy delikvensünk nem szeretne mást mint a szexet, ami még oké is lett volna, ha nem hitegeti velem, hogy ő többet akar(későbbiekben belátta az én állításom). Késő bánat híján csak ennyit tudtam tenni. Véget is vetettem nyomban ennek a fantasztikusan hosszú idejű románcnak.
Ezek után egy másik barátnőmet próbálta felszedni, ő már okulva a történtekből, leginkább szóba sem állt vele. Rá egy félév-évre találkoztam a delikvenssel, én már bölcsebben, ő viszont még mindig ugyanazzal a szöveggel próbálkozott. Rövid úton lezártam a csevejt, ezek után még írt egy-két kósza levelet wiwen, hogy mi lenne ha. Kedvem lett volna visszaírni egy kedves kis fogalmazást, melyben részleteztem volna, hogy effektíve a fél város lekurvázott miatta.
És hogy én mit tanultam ebből? Aki túlzottan erőlteti a dolgot, ott valami sántít (mellettem még volt vagy 3 kapcsolata/szeretői viszonya). A barátokra hallgatni kell, ha valakinek ilyen kétes múltja van. Nem szabad naivnak lenni. Az emberek nem változnak, főleg nem az ilyen röptében a legyet is típusok, maximum ha meg kell hogy váljanak a büszkeségüktől. Delikvensünk azóta is ugyanolyan életet él. Hogy egy tetszőleges nemi betegség mikor viszi el, arra kommentben lehet fogadni.
Az utolsó 100 komment: