Kétrészes sztori, és kívánságműsor is van, ha akarjátok lesz folytatása is.

A kép innen

1 rész. Szakítás az első csók után:

Fiú vagyok, mert a pasi szót van aki nem szereti én meg szeretek mindenkit így engem is tessék szeretni...a történet ahova visszanyúlok, olyan régen volt, hogy talán még a lány arcára sem emlékszem. Talán szőke? Az első csók, a nyelves és a hozzá kapcsolódó szakítás története a kályha. Melegedjünk fel a feltörő emlékek kellemesen bizsergető áradatában. Nekem Május 1 volt a nap, Éljen! Majális volt a kis városunkban. A zöld füvön fetrengett a város apraja nagyja. Mi akkor már nagyok voltunk, készültünk a középiskolába persze, hogy ittunk sört. Ez többnyire hagyományos módon zajlott, a 2. után már tudtuk, hogy ennek folytatása lesz.

A lány már nem tudom honnan került oda, az emlékeim csak azt a képet őrzik, hogy esteledik mi (több ifjú hős és dolgos leány) fekszünk a fűben és nézzük a csillagokat. Én is ott fekszem  a lánnyal és tudom, ez nap más lesz. A hajunk ér csak össze és néha félénken a kezünk. A lányt még soha nem láttam ezelőtt és szentül meg voltam győződve róla, hogy miután a nagy szerelem T. alsó 4. ben elköltözött, én már senkit sem fogok szeretni többet. Vele álmodtam csak olyat, hogy összeölelkezve hemperegünk a fekete semmiben...talán mert mindig a szülők franciaágyán tanultunk suli után. Most mégis ott volt ez a lány, aki idősebb volt nálam és teljesen megbabonázott.

Eljött az idő, menni kell haza. Lovag voltam, elkísértem egy darabig. Kézenfogva sétáltunk szótlanul egymás mellett. Az utcán kellemes félhomály volt a hiányosan égő és néha pislákoló közvilágításnak hála. Én már akkor tudtam, hogy az eseményeket kötni kell valahova, nem lóghatnak csak úgy a levegőben. Így történt, hogy az 5. villanyoszlopra esett a választásom. Majd ha odaérünk megcsókolom. Tudtam, hogy ezt kell tenni, mert ezt várja el. Persze az oszlophoz gyorsabban odaértünk és a következőhöz és következőhöz is. Talán 3 alkalommal is módosítottam a terven, mire a lány megállított és lekapott. Éreztem a nyelvét a számban és egy gondolat töltötte be az agyamat...ez nem is olyan nagy szám, plána nem jó. Persze ekkor még az nem volt szempont, hogy jó is legyen, azért szerelmes lettem. Megtudtam hol lakik és megbeszéltük, hogy 1 hét múlva az ő falujukban találkozunk, főleg mert diszkó lesz!

Sokat edzettem arra a napra, olvastam és kitartóan gyakoroltam...aztán eljött a nap és én biciklire ültem. Letekertem a faluba, megtaláltam a helyet. Ismertem a dj srácot így megengedte, hogy a raktárba letegyem a biciklimet. Mivel a lány még nem volt sehol, ezért elkezdtünk inni. Mire odaért én már úgy éreztem felkészültem bármire. Aznap én voltam a kezdeményező, mégis úgy éreztem, hogy nem a kívánt hatást értem el nála. Ahelyett, hogy a karomba omlott volna, fintorokat vágott, ami akár a számban tomboló érett ízeknek is tulajdonítható....Az este további részében, próbáltam oldani az ő hangulatát is némi tömény alkohollal. Csak hogy mindenki lássa, régen sem voltak jobbak a fiatalok :) Az este lényegében több kevesebb sikerrel végződő smárolások féltucatja volt. Valamiért mégis lelépett korán. Hazakísértem, akkor még csak udvariasságból, mert lovag voltam. Majd vissza a buliba. Mivel szívem hölgye már nem árasztotta el ragyogásával a bulit,  ezért jobbnak láttam hazamenni. A mai napig vicces belegondolni, amint részegen a biciklimre támaszkodva, próbálok átjutni a táncoló emberek tömegén...persze, hogy a raktár a tánctér túloldalán volt. Bár..., az is lehet, hogy csak most vicces a kép, mert nem emlékszem, hogy valaki fennakadt volna ezen.

Mire hazaértem meggyőztem maga, hogy semmi kétség, jó pasi vagyok. Lehengereltem a lányt, ahogy azt kellett. Mit számít a kor én érett vagyok! Ezekkel a gondolatokkal ringattam magam álomba.

A kijózanodás keserű pillanatai akkor jöttek el, amikor sokadik élőláncon keresztül, levelet kaptam tőle. Ha lett volna e-mail, akkor biztos abban írta volna le, hogy én túl jó vagyok hozzá. Nagyon szurkol, hogy találjak magamnak egy helyes és aranyos lányt, akivel boldog lehetek. Én sikeresen rádöbbentettem arra, hogy ő a volt pasiját szereti és visszament hozzá. Talán csak egy klisét hagyott ki a levélből, hogy azért barátok lehetünk...
Szeretném hinni, hogy tényleg nem akart megbántani, mégis sikerült neki. Ennyire rossz lettem volna, hogy azonnal visszamenekült a volt pasihoz? Bennem csak ez a kérdés maradt meg. Ő volt az első, aki miatt a többiek már nem kaptak feltétlen bizalmat. Ő volt az, aki rádöbbentett arra, hogy nem mindig kölcsönösek az érzések. Ő volt az, aki elsőként elárulta az érzéseimet, így őrzöm az emlékeimben és nem az első csókról, amit csalárd módon ellopott tőlem, amikor nem is neki járt volna. Másnak kellett volna kapnia.

Pár év múlva újra láttam őt egy discóban, egy fiúval a terasz helységben. A fiú elmélyülten próbálta szeretni őt, a nyakát harapdálta, falta szívta gyengéden. A lány pedig unott fejjel nézett körbe-körbe, amíg csak nem találkozott a tekintetünk. Talán megismert. Lényegtelen, mert megadta a pillanat a szükséges érzéseket. Megvolt a káröröm, hogy ez a pasi is úgy jár, mint én. Megvolt a szánalom a lány iránt, akit már tényleg olyannak láttam, amilyen igazából volt. A levelét is akkor értettem meg, pedig nagyon sokszor olvastam azóta, valóban egy nála jobbat érdemeltem és sokkal jobbakat is kaptam.

2. rész

Az első szexuális élmény és a hozzá köthető szakítás.

Középiskolások voltunk a felelőtlen 16 évesek. Miénk volt a világ és vadul rúgtuk le magunkról a társadalmi, szülői béklyókat. Elég idősek voltunk, hogy bármit megtegyünk és elég fiatalok, hogy azok következményeivel ne számoljunk.
Jött az osztálykirándulás és ahogy annak lennie kell a vonat útra már készültünk jó kis hazaival, aminek persze a pécsi sörfőzde folyosója látta a kárát, de erről majd egy másik blogban. Az osztálykirándulás kellemes hangulatban és titokban elfogyasztott alkohol izgalmában telt. Este persze átszöktünk lányokhoz, akik hatosával aludtak szobánként. Ment az esti beszélgetés a kínálgatás, helyezkedés, amíg ki-ki megtalálta a maga párját. Sose derül már ki mi lehetett volna, ha nem tépi fel a tanár az ajtót és nem ordít ki minden fiút a szobából. Engem a reflexem mentett meg, amivel az asztal alá ugrottam az ajtónyitásra.

Így történt, hogy egyedül maradtam bűntársak nélkül. Kiszökni esélyem se volt, biztos kutyákkal kezdték őriztetni az ajtót, ezért maradt a lányszoba kényelme és a kedves lány ölelő karja, aki megosztotta velem az ágyát. Nem ez még nem az az élmény. Nem miattam, ő volt félénk vagy inkább józan, hogy rajtunk kívül még 5 éber lány van a szobában és a sötétség sem rejthet el mindent.
Ami történt az nem itt történt. A kirándulás után megbeszéltük felnőttek módjára, hogy akkor most járunk. Kiderült 3 évvel idősebb nálam, hogy mi ki nem derülnek osztálytársakról....ennek csak később lesz jelentősége.

Szóval elkezdődött bimbózni a szerelem. Már akkor is tudtam, hogy amit iránta érzek nem az erős érzelmeken alapul, hanem a testi vágyon. Úgy tudott simogatni, hogy beleborzongtam, pontosan tudta, mikor és hol kell hozzámérnie. Úgy csókolt, hogy elolvadtam tőle. Tökéletes szerető lehetett és feltűnően tapasztalt. Az első aktus egy fesztiválon történt, amire ő késve érkezett. Az utolsó pillanatban mondta le, de nem árulta el miért nem jön velünk. Ennek később szintén jelentősége lesz. 2-3 nap múlva jött csak utánunk a fesztiválra. Este a sátorban én már készen voltam, hogy átéljem azt, amire mindenki vágyik, az első szexuális élményt. Hiba volt minden praktika a lány nem engedte, megvolt neki éppen. Csalódottan feküdtem a hátamra, mondván akkor ez sem jön össze. Persze a lány nem akarta annyiban hagyni a dolgot, csak akkor én még nem tudtam, hogy széles és színes a szexuális paletta. A száját kezdte használni és nem beszédre. Igen tudom, de akkor még nem néztünk pornó filmeket, nem tudtam, hogy ilyet is lehet. Mit mondjak, jól csinálta, hiába volt bennem elegendő alkohol szerintem percek alatt elintézett, egy csepp és egy szál papírzsepi nélkül. Na, hát tudod...nagyot nyelt.

Jöttek a romantikus és túlfűtött napok, hetek Megvoltak az első bénázások, gumi szakadások stb. A vihar felhők fél év múlva jöttek el. Az iskolai buliba igyekeztünk az egyik kocsmából. Mindenki előrement és csak mi andalogtunk, vagy Ő támogatott? Egészen addig, amíg számomra érthetetlen okokból, Úr Isten itt van G.  felkiáltással meg nem álltunk. És tényleg ott volt G. Nagyra nőtt, bokszoló hentes, hogy vegyítsem a szakmáját a hobbijával és érzékeltessem az erőviszonyokat. Odaállt és nem is próbálta felvezetni az eseményeket, egyből a lényegre tért. Most hogy itt vagyunk mindannyian válasszon a lány kettőnk közül. Kivel akar lenni....

Még józanul is sok lett volna ez az információ, de részegen pláne nehéz volt feldolgozni. Most akkor ki kit csal és ki kivel is van? Mire megértettem már ment is a belső mantra, hogy válaszd G.-t...válaszd G.-t....semmi sikerrel, mert az én nevemet hallottam a kis szájából. Persze a hegyomlásnak ez nem tetszett és rajtam kívánta megtorolni a hiúságán esett sérelmeket. Még szerencse, hogy jártam kung-fuzni és a részeges stílust is elsajátítottam, így könnyű szerel vertem le őt és bokrokból, háztetőkről előugráló barátait az igazság ligáját.
A valóság azonban az, hogy tőle kaptam életem első verését. Tényleg alapos volt :) Ha nem szednek szét minket szétfejelem az öklét. A lányt mint hadizsákmányt elcipelte magával én meg ott maradtam a túl sok új információval és az ismeretlen érzésekkel az arccsontomban.

A következő, mint minden új iskola hét, ez is meglepetésekkel volt tele. Felhívott G. is, hogy bocsánatot kérjen. Szégyellte magát vagy azt, hogy egy suhancot vert? A lány is közölte, hogy megbeszélték, engem választ és szerelmünk örök fényként ragyoghat az égbolton utat mutatva az eltévedt lelkeknek. Hittem is meg nem is. Akartam is meg nem is. Megkaptam a magyarázatot, miszerint ő már 16 éves kora óta együtt van G.-val 3 éve, de már nem szereti. El kellett volna mondania, de nem akart elveszíteni. Sose merte elhagyni, mert a szülei is hozzá tuszkolják és Gábor is komolyan gondolja a házasságot. Rámnézett bánatos kiskutya szemeivel, megnedvesítette őket és úgy monda a végső érvet, hogy félt! De már nem...velem biztonságban érzi magát. Muhaha...

Újabb hónapok teltek el így aztán egy újabb izgalmas iskola napon magnó kazetta (figyelem!) fogadott tőle. Futárral küldte, hogy hallgassam meg. Kíváncsivá tett. Szereztem egy walkmant, meghallgattam. Már nem emlékszem mi volt, de egy könnyen felejthető szám, aminek a szövege sem volt túl értelmes. Nem értettem a dolgot, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a rossz oldalát hallgattam meg :D
Na mindegy gondoltam, majd elmondja ha akar valamit, ne küldözgessen nekem kazettákat. Aznap nem is találkoztunk többet, a küldöttel visszaküldtem a kazettát az üzenettel, hogy köszi, de más az ízlésem zeneileg. Aznap már nem is találkoztunk.

A másnap is érdekes volt. Érdekesebb mint, bármelyik addig nap az életemben. Egy levél fogadott. Elég hosszú több mint 6 A4 oldal. Tele rengeteg információval, félelemmel és sajnálkozással. Egy elkeseredett ember Önvallomása. Nem bírta tovább és kitálalt. Szóban nem bírta elmondani, ezért írta inkább le. A lényegét mondanám csak el röviden: Terhes!
Na nem kell megijedni, nem tőlem. G.-tól. Két vasat tartott a tűzben, ha élhetek ilyen képi hasonlattal. Megtartja, mert nem tehet mást. Az a bizonyos fesztivál azért nem jött össze, mert előtte abortuszon volt, szintén G. miatt. Azonban nem lehet neki több gyereke, ha lesz még egy abortusza, így ezt meg kell tartania. Már csak azt nem tudja velünk mi legyen.
Én pontosan tudtam mi lesz velünk. Csak a fájdalmat kellett megemészteni valahogy. Aznap suli helyett kocsmázás, este pedig azon izgultak a kollégiumban, hogy élek e még. Tudod, torokfájás miatt szedett gyógyszerek és alkohol nem egészséges kombináció fiatal korban.

Vége lett. Ő pedig őrlődött napról napra. Minden nap láttuk egymást, mert osztálytársak voltunk. Nem bírta, inkább lebukott egy évfolyamot. A gyereket végül elvetette. Nem miattam, önmaga miatt. Nem akarta összekötni az életét Gáborral.A lány azóta anya. Boldogan él a férjével és iwiw ismerősöm :) Nem érzek semmi haragot iránta, életem egy érdekes története. Igazából hálás vagyok neki mindenért amit adott és amit tanított. Szakításunk után pár hónappal összejöttem egy másik lánnyal, akinek sokat köszönhetek és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, de ez egy másik sztori.