Bűzlő rockersrác a panelban, csótányok, rockmaraton. Tisztára kilencvenes évek, csak hát 2005-ben járunk.
Sziasztok!
Sokat gondolkoztam, leírjam-e a történetem, de úgy döntöttem...miért ne? :) Gondolom nem sokakkal esik meg hasonló történet :)
2005-ben ismerkedtem meg a sráccal (én akkor 18, a srác 20). Volt barátom, így csak a beszélgetésig jutottunk. Megvárta, míg végzek azzal a kapcsolatommal, majd egyik nap megkeresett. Elkezdtünk találkozgatni, randizgatni, majd összejöttünk...a szokásos. Minden rendben ment, itt lakott szemben velem (50 méter), még a szobaablakból is integettünk egymásnak. Egyszer csak bejelenti, elköltöznek egy nem olyan messze lévő kis faluba. Nem nagyon tetszett, hogy meg sem említette, hisz egy költözés nem pár nap alatt derül ki. De hát mindegy volt, szerelmes voltam. Nah a költözés után kezdődtek a gondok. Egy rocker srácról van szó – itt kijelenteném, nem mindegyikről van hasonló véleményem, de többségében mégis. Szakadt cuccok, vagány, de kedves és figyelmes...megszerettem. Hozzá képest én csinos, ápolt nő vagyok, ami annyit tesz, h nem drága ruhákban flangálok, de rendszeresen mosom azokat, használok parfümöt és dezodort...szerintem ez alap minden nő esetében – nem vagyok egy cicababa, Plazaba sem járok, többnyire csak a moziba(drága jó édesanyja szerint egy „madame vagyok”, csak úri teát tudok inni – amit 100 Ft-ért vett a Lidlben, ja és persze nem kapálok fehér farmernadrágban). Még ez is tetszett...megnéztek minket az utcán, részben az is bejött, hogy felfigyeltek rám. A gyerekkel nem volt gond, ám miután elköltöztek és többet járkáltam hozzájuk, megismerkedtem az édesanyjával. Hmm...elképedtem, ami fogadott. Egy minden héten misére járó nő, aki utál minden más nemzetiségű embert. Ha a templomban étel-osztás van a hajléktalanoknak, ő elviszi a kaját magához, gyűjt mindent – hátha holnap itt a világ vége. A kb. 2-3 éves tészták gyűltek a szekrényben, sőt még a húst is képes volt elhozni, amit a panelban egy fagyasztóban tárolt. Ez nem is lenne gond, csak ő előtte mindet kiengedte, majd újra lefagyasztotta. Ki eszik meg ilyesmiket, ha még hozzá is teszem, hogy nem éppen mai húsról van szó?...pfuj....! A szemetek, amiket az előző házból hozott, szépen elhelyezve hátul, a ház mögött, kosz, bűz és miegymás. Hát itt már el kellett volna gondolkoznom, nem lesz ez így jó. De persze a fiacskája csak nem ütött rá. Hehh...én naiv. Ahogy kiköltöztek, jött a hetente csak háromszor fürdök szituáció, a zoknit nyáron is csak 3 naponta kell cserélni esetek. (Előtte nem volt szó ilyesmiről, hisz a közelében voltam). Persze szerettem, gondoltam na majd én megváltoztatom. Próbáltam többet lenni vele – mivel akkor képes volt fürdeni is :) Most már csak nevetek a dolgokon. Nah egyik este megyünk hozzájuk...meglátok valami nagy foltot a falon...hát nem csótány volt?? Jah és másnap is egy. A padláson egerek rohangáltak. Innentől kezdve nem jártam hozzájuk, nem voltam képes ilyen nagy rakás – szinte szó szerint – szarban vele lenni. Ez május vége felé volt. Terveztük, hogy elmegyünk rockmaratonra...nem éppen az én világom, de addig is vele tudok lenni...még mindig elvakított valami...nem hiszem, h szerelem, talán megszokás (20 hónapig voltunk együtt). Sokat veszekedtünk, igényes nő lévén nem nagyon bírtam, ha valaki mellettem koszos és bűzlik :S Gondolom másoknak sem tetszene a dolog...Rockmaraton előtti hétvégén eljön hozzám, kéz a kézben, egyszer csak rám néz: Nem fog menni nekünk, hagyjuk a dolgot. Túl igényes vagyok hozzá. Kérdem szeret-e...válasz: igen, de csak úgy, mint egy másik embert...puff...(megjegyzem, ebben is az anyjára ütött, utál mindenkit, aki nem olyan, mint ő...én azonban szociális területen tanulok, elítélem az ilyesmit). Elkezdtem hazafelé menni, mikor rohan utánam: A maraton-jegyed itt van! Kérdem én, ki a franccal mennék el? Egyedül? Ott hagytam...mondjuk utólag az lett volna a legjobb, ha összetépem előtte :) Na de én nem vagyok ilyen kis agresszív...sokba került a jegy, el tudta legalább vinni a csajt, aki miatt valójában szakított velem (persze ez sosem lett kimondva). Haza mentem, elmentem egy barátnőmhöz és buliztunk egy jót. Nem ejtettem érte egy könnycseppet azóta sem. Rá 1,5-2 hónapra megtaláltam a mostani párom, akivel az összeköltözést tervezgetjük, és nagyon szerelmesek vagyunk. Jah és persze rendszeresen fürdik, ápolt, kedves és a tenyerén hordoz, szeret főzni és takarítani is képes, nyugodt természetű, a legelragadóbb ember, akit valaha is ismertem...szóval kifogtam azt a ritka egyént, aki a pasik 5%-ába tartozik :D
Üdv:
Strigu
Az utolsó 100 komment: