Kár, hogy az egyikről kiderült később, hogy a csajom húga - összegezhetnénk a történetet, ami így lesz igazán kerek és remek.

Kedves Szakítósblog! Kezdeném én is azzal, hogy elég régóta satöbbi satöbbi, szerintem ezt mindenki leszarja, jöjjön a szaftos rész egyből. Négy évvel ezelőtt volt egy szakításom, nagyon kikészített érzelmileg, kapcsolatról hallani sem akartam, azonban férfiú szükségleteim továbbra is akadtak, így aztán eljárogattam "olyan" nőkhöz. (Végre egy poszt, ahol szó szerint lehet MNKzni.) Két lánynál is törzsvendég lettem, és bár ezek a lányok a hirdetéseiknél álnevet használnak, én mégis másikat adnék nekik. Az egyik csaj művészneve legyen Alexa, a másik Trixi. Havi szinten egyszer-kétszer látogattam el egyikükhöz-másikukhoz, eleinte csak általános témákról beszélgettünk, később egyre több személyes dolgot osztottam meg velük. Aztán Alexa egyszercsak bejelentette, hogy már nem sokáig marad a szakmában, nemsokára abbahagyja. Mivel aranyos, jófej csaj volt, megadtam neki az elérhetőségeimet, hogyha dumálni vagy mozizni támadna kedve, nyugodtan felhivhat. (Nem hivott.) Pár hétre rá Trixi is bejelentette, hogy ő is abbafejezi, mondom ilyen nincs. (Alexánál még próbáltam haver lenni, Trixinél nem, gondoltam ez csak amolyan szolgáltatói kedvesség. Nos, ebben az esetben viszont ő maga ajánlotta fel, hogy majd menjünk el párszor színházba, amit mindketten imádunk. Vele azóta is jóban vagyok.)

Alexa tehát kilőve, Trixi kilőve, elkezdtem új lányt keresni, ahova visszajárhatok. De hiába mentem el jópár csajhoz, valahogy egyik se jött be annyira, hogy azt mondhassam, ez igen, itt törzsvendég leszek. Úgyhogy szép lassan ismét a nem szakmabeli lányok felé forditottam a figyelmemet, meg kezdtem úgy érezni, hogy ha nem is tartós kapcsolatra, de valami laza dologra már be lehetne próbálkozni. Úgyhogy többet eljártam szórakozni haverokkal hátha összejön valami, de mindegyik jelöltben volt valami, ami nem tetszett. Aztán egyszer egy bevásárlásnál (Tescóban!) valaki majdnem fellökött, hátrafordulok, egy tündéri csajszi, pont a tipusom, tágra nyílt, rémült szemekkel. Hebeg-habog, hogy elnézést, de épp most tört ki a sarka a csizmájának, ne haragudjak. Nem haragudtam, beszélgetni kezdtünk, Mónikának hívják, mindig történik vele ilyen baleset, szóval a további bajok kerülendő, még a kosarát is toltam, és kikísértem a kocsijáig, be is pakoltam. Ha már ennyit segítettem, elkértem a telefonszámát, amit készségesen megadott.

Másnap felhivtam, mozi, vacsi, majd egyből nálam is aludt. Jó volt végre valakihez megint odabújni, gondoltam, hátha vele valami komolyabb is összejöhet. A rózsaszín köd még nem szállt le, elég óvatos voltam, de éreztem, hogy még itt nagy dolgok lehetnek. Amikor viszont szóba kerültek az exeink, valahogy mindig sikerült a témát elterelni. Persze a komolyabb kapcsolataimról tudott, meg arról is, hogy volt egy csajozósabb időszakom, de hogy ez konkrétan mit jelentett, azt már nem kötöttem az orrára. (A haverjaim nagyon sokszor és melegen tanácsolták, hogy a prostis múltam ne kerüljön napvilágra, mert emiatt simán vége lehet a kapcsolatnak.) Szóval jól alakultak a dolgok, meghívott a szüleihez, bemutatni a családnak. Kicsit ideges voltam, mert az ilyesmi sose szokott jól sikerülni részemről, bár azt még nem sejtettem, mennyire nem. Szóval elmentem hozzájuk, be lettem mutatva mindenkinek, apunak, anyunak, öcsinek, és amikor a hugi lépett elő, hogy szia, én meg én vagyok, mindketten ledöbbentünk, de iszonyatosan, ugyanis Alexa állt előttem! Szerintem ő jobban lesápadt, mint én, de tuti én is szépen nézhettem ki. Ő kapcsolt hamarabb, szia, Timi vagyok, szia, én meg Peti, puszipuszi, ültünk le enni.

Utána már Timivel/Alexával nemigen mertünk egymásra nézni, csak ültünk csendben az asztalnál, és falatoztunk, a család próbált engem beszéltetni, én meg tőszavakban válaszoltam, alig vártam már, hogy vége legyen a pofavizitnek. Szerencsére (?) mindenki érezte, hogy valami nem stimmel, így amikor udvariasan elköszöntem bokros teendőimre hivatkozva, csöppet sem marasztaltak. Én egyből haza. Másnap este eljött hozzám Mónika, kérdőre vont, hogy mi volt ez az egész, én viszont válaszadás helyett egyszerűen megmondtam neki, hogy vele nem tudom elképzelni a közös jövőt, legyen vége. Nagyon kiakadt, nem értette, sírt és magyarázatot követelt, amit persze nem adhattam meg neki, csak azt ismételgettem, hogy nem vagyunk összeillők. Én felajánlottam, hogy aludjon nálam, késő van, ne vezessen ilyen állapotban, de inkább hazament. Azóta nem hallottam felőle. Végülis a haveroknak igazuk lett, tényleg a szakmabeli lányok jelentették a kapcsolatom végét, bár korántsem úgy, ahogy ők azt gondolták. Összefoglalás: Tescóban voltunk párszor, én fizettem, ő pakolt, a gumit én vettem (de azt is ő pakolta), katona nem voltam, a vascső jöhet bele a pofámba.