És költővel sem.

A kép innen

Hahó Szakítósok!

Rövid leszek. :)
Munkahely. Pasival találkozás, egy hullámhossz, beszélgetés orrba-szájba hónapokig. Aztán pasi szerelmet vall, én sokkolódok (miért is?!), nemet mondok. Közli, hogy nem érdekli, ő szerelmes belém és kész, udvarolni fog, akár tetszik nekem, akár nem. Szerelmes versek tömkelege... Wow! Hát két hét múlva azt mondom, ok, próbáljuk meg. Álom egy hónap, minden jó együtt, szex is csoda (sok-sok szex). Reggel felkel, nyom egy puszit a homlokomra és leül a laptopja elé. Én egy órával később kelek, odabújok, eltol, ő most ír. Ok. Írjon. Hazamegyek. Másnap együtt ebédelés, beszélnie kell velem: Blablabla. És az utolsó mondat:
"Most elkezdtem egy könyvet írni, és az írás mellett nem fér bele semmilyen érzelem az életembe. Nem akarok neked fájdalmat okozni, ne haragudj."
(Mi van?????????????????????????????????????????)
Reakcióm: "Nem haragszom. További szép napot." Felállok, lelépek. Nincs sírás-rívás, dráma, miegymás - női önbecsülésem megőrzése okán.

Tanulság? Munkahelyen NEM (szokásos, mindenki tudja, hogy házinyúlra nem lövünk... de nem hogy nem lövünk, még kávézni sem megyünk vele...).
Íróval NEM (ez új szabály :) ). És ha minden tökéletes, az sem garancia arra, hogy nem lehet vége bármelyik pillanatban.

(Szakítás után: a héten befejezte a könyvét. Naponta 5ször felhív - én jégkirálynő. Ő nem adja fel. Most éppen keresek egy boltot, ahol lehet szögesdrót lábtörlőt venni, hogy legyen min térdelnie. Ha eleget térdel, talán.)

u.i.: Katona volt soksok éve, Tescoban egyszer voltunk, kotont nem használtunk. :)