Minden a társkereső oldal szerkesztésével kezdődött, mint egy pornófilmben.

Igaz, hogy csak 2 napja olvasgatom ezt az oldalt…de nagyon tetszenek ezek a történetek. Szeretnék én is hozzá járulni egy történettel!

Körülbelül 2- 2,5 éve történt. Az egyik internetes oldalon szerkesztettem a saját a „profilomat”. A félreértések elkerülése érdekében ez nem egy társkereső oldal. Sokan nézték meg…sokan szavaztak…mégis volt egy fiú, aki nagyon belopta magát a „nagy szájával” a szívembe. Először csak kommentárokat írt, később minden közösségi oldalon megkeresett és bejelölt. Beszélgettünk msn-en, de semmilyen komolyabb témát nem hoztunk fel, mivel nagyon jól tudta, hogy akkor már 3 hónapja kapcsolatban voltam. Mikor megtudta, hogy vége lett…előjöttek a férfiösztönei és próbálkozni kezdett. Akkor nem voltam olyan hangulatba, hogy egy újabb kapcsolatba belevágjak, ezért próbálkozásai reménytelennek bizonyultak. A beszélgetések lassan…fokozatosan abbamaradtak. Egy pár hónap elteltével, mikor már sikerült túltennem magam a szakításon, az egyik legjobb barátnőm elhívott bulizni. Mivel már rég találkoztam vele, gondoltam miért ne, hisz így legalább tudunk beszélgetni, megoszthatjuk egymással, hogy azóta mi is történt velünk. Így elmentünk hát Magyarország talán egyik legszebb kisvárosába szórakozni. Barátnőm természetesen „bepasizott”, így egyedül maradtam. Nem is gondoltam, hogy pont akkor, pont ott Ő is ott lesz. A srác, akit fentebb említettem. Nagyon aranyos volt…bár nem ismert meg elsőre (más hajszín, hosszabb haj). Nem kellett több fél óránál és rájött, hogy ki is vagyok. Akkor úgy vettem észre, hogy komolyabban is felkeltettem az érdeklődését. És mint minden történet, hosszas beszélgetés után körülbelül hajnal 4 óra fele elmentünk sétálni. A séta alatt sok mindent mesélt magáról és Én is magamról. Éreztem legbelül, hogy komolyabban megkedveltem. Lassan eljött a búcsúzás ideje. Kicsit zavart voltam és a szokásos három puszival próbáltam elköszönni, de szerencsére Ő ezt nem engedte – megcsókolt. Úgy éreztem akkor, hogy ez volt az eddigi legszebb pillanat az életemben. Ezelőtt sohase gondoltam arra, hogy egy fiú ilyen hatást tud gyakorolni rajtam. Azóta is életem legszebb pillanata volt az a pár perc, amit a búcsúzásnak szántunk. Elkérte a telefonszámomat, másnapra ugyanott megbeszéltünk egy randit. Nagyon élveztem a vele töltött pillanatokat. Egyre csak teltek a hónapok, éreztem, hogy teljesen magával ragad. Életem legszebb és legvarázslatosabb napjait töltöttem vele. Nem is kell mondanom... teljesen beleszerettem. A nagyszájú fiú életem legnagyobb Szerelmévé lépett elő. Boldog voltam mellette… egy ideig. Nekem eljött az érettségi ideje, Neki az OKJ-s vizsgák. Továbbtanulás…ez a szó sok mindenkit elrettenthet. Sajnos két különböző városba adtuk be a jelentkezési lapot, hisz még amikor kitöltöttük nem ismertük egymást. Ő egy dunántúli város főiskoláját választotta, Én Debrecent. A távolság vagy megerősíti vagy szétszed egy kapcsolatot. A mi esetünkben a második lépett előtérbe. Külön váltak útjaink. Egyre jobban éreztem, hogy elfelejt, hogy talált egy másik lányt, akit abban a pillanatban jobbnak talál. Hisz mindig lesznek jobbak. Egyre kevesebbet beszélgettünk. Msn-ről lelépett különböző indokokkal (focizni mennek, tanul, játszik stb…), amikor beszélgetést indítványoztam. Telefonáltam…de akkor is lerázott. Egyre kellemetlenebben éreztem magam ebben a kapcsolatban. Úgy éreztem most Én lettem a felesleges harmadik, bár Ő ezt így nem mondta ki. Az egyik dunántúli ismerősöm elmondta, hogy nem veti meg az életet. Sok lány barátja van, vannak olyanok is, akikkel „közelebbről” is megismerték egymást, hisz ahogy idézzem az ex szerelmemet „amit nem lát az nem fáj”. Nagyon fájt ezt hallanom. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Nem találtam a helyem! Szerettem…még akkor is, amikor bevallotta, hogy igen…megcsalt. Fájt, de buta módon megbocsátottam neki. De ez nem változtatott a helyzeten. Gondolom láthatta rajtam, hogy rettenetesen szerelmes vagyok így újra megtehetné, talán megbocsátanék neki újra…persze, csak ha elmondaná. Tévedett…. Nem tudtam már elviselni a megcsalt szerepét. Tájékoztattak az összes lányügyeiről. Magamba zuhantam, de sikerült kimondanom a vége szót. Tartottuk a kapcsolatot ez után is. Megpróbáltunk egy baráti viszonyt kialakítani. De nem sikerült. Amikor végre észhez tért, hogy neki mégis csak én kellek, eltaszítottam magamtól. Féltem, hogy talán megint újra megteszi ezt velem. Egy ideig még nagyon szerettem, majd egy kisebb időre elfelejtettem. Nekem lett egy új szerelmem, de ezt a fiút sose feledtem. Elmúlt ez a szerelem is és bennem megerősödtek a régi érzelmek – Még mindig Őt akarom – hallottam magamban egy titokzatos belső hangot. Rohantam hozzá, de ekkor már késő volt. A fiút egy másik lány karjaiban találtam…forrón csókolták egymást. Ezt a fájdalmat már nem tudtam elviselni. Úgy döntöttem megpróbálom végleg elfelejteni. Így találtam meg a jelenlegi párom, aki megadta mindazt a szeretet, amit az első szerelmemtől nem tudtam. De mégis teljesen más az egész. Hiányzik a fiú! Beszélgetek vele azóta is msn-en…veszekedek csak vele. Barátságot azóta se tudtunk kialakítani… Véleményem szerint nem tudjuk elviselni egymás boldogságát úgy, hogy nem mi ketten vagyunk a kapcsolatba. A mostani barátom egy kincs… de Ő is tudja nagyon jól, hogy mit éreztem aziránt a fiú iránt, akivel az ország egyik legszebb kisvárosában futottam össze. Elfogadja azt, hogy a szívemből egy kis darab még mindig a fiúé. A félreértések elkerülése végett….ez már nem szerelem, amit iránta érzek, de rettenetesen fontos számomra. Most mindketten boldog párkapcsolatban élünk. De egyikünk se a régi…..