A haverja kiszemelt hölgyeményéből lett barátnő, majd jött a baj, ahogy az lenni szokott.

Kedves szakítósok!

Az én történetem sem egyszerű, mint ahogy az itt jelenlévők nagy többsége. Elkezdhetném Ádámtól és Évától, de soha nem érne véget a történet. Mindíg is terveztem hogy könyvet írok ebből a kapcsolatból, mert annyira szép volt az eleje, majd utána azért akartam, mert mai napig nem tudtam talán felfogni, hogy is lehetett vége. Ehelyett rövidre fogva, nektek szeretném elmesélni ezt a talán snassz, de mégsem egyszerű story-t.

Véletlenül ismertem meg. Talán a sors hozta így. Igen az internet segítségével, de annál bonyolultabb volt, mint egy társkeresős, vagy chat-es kapcsolat. Első találkozás lehengerelő volt és másnap arra sem emlékeztem hogy hívják, mert csak arra koncentráltam, hogy ugye nem látja senki, hogy tátom a számat és elakadt a szavam :) Még a hangja is hátborzongatóan szép volt.

Fél év töprengés jött ezután. Titkolózás, mivel én a legjobb haverjának voltam az éppen kiszemelt hölgyeménye, de úgy alakult, hogy a sors másként akarta. Távkapcsolat volt, ezért nehéz volt meghozni a döntést, hogy van-e értelme, képesek vagyunk-e rá. Én 1évvel érettségi előtt álltam, ő pedig éppen érettségizett. Tudjátok van az a pillanat amikor már azt érzed hogy bármi áron, de csak ő, csak nekem, csak mi és nagyon kell. Valahogy így indult ez a 2év.

2hetente láttam és nyilván rettenetesen nehezek voltak a nélküle töltött napok, de nagyon sok erőt adott a minden napokhoz, hogy minden nappal kevesebb és újra láthatom és a karjaiban lehetek. 1év után engem felvettek az egyetemre és megszűnt a távkapcsolat, de ahogy az lenni szokott ellaposodott valami. Még mindig a világon a legboldogabb voltam ha vele voltam, soha nem veszekedtünk, igaz nézet eltérések akadtak, de mindig mindent megtudtunk beszélni. Nah és hát mit részletezzem ezt a 2évet. Én is hibáztam, nem csak ő. Részemről a törődés hiányon sokaltam be, és hogy még az autó is fontosabb lett időbeosztás szempontjából mint én. Amikor velem volt próbált mindent megadni, de egyre kevesebb időt töltöttünk együtt.

Minden ami másnak egyértelmű volt egy kapcsolatban, nekünk meg kellett harcolni érte, majd a végére talán elfogyott valami, vagy nem tudom mi múlt el. Arra emléxem, hogy nagyon sokat próbáltam elmagyarázni neki, hogy valami nem jó. Éreztem a véget, és én nagyon nem akartam. Bár ez is túlzás, mert hullámvölgyekben voltam, de egy hosszabb monológ és lelki ráhatás után is csak annyit kaptam hogy sajnálom. Meg sem próbálta védeni magát. Oké hogy én nem tudtam mit akarok, de ő tétlenül nézte ahogy tönkre megy a kapcsolatunk és mentegetett hogy ígéri bepótolunk idővel mindent.

Az utolsó nyarunkat külföldön töltöttem. Hittem hogy majd rájön, hogy szeret. Vártam hogy észbe kap, hogy oké hogy nem véglegesen de fizikailag egy időre elveszít. Nagyon bíztam benne, hogy a még nagyobb távolság talán ráébreszti dolgokra és minden olyan lesz mint régen. Naív voltam. Igen. megérkezésem első pár napján megkaptam ezt a törődést amire vágytam. Tényleg rádöbbent és éreztette is, de már nem hittem benne, hogy kitart mire haza megyek. Gyakorlatilag mielőtt haza jöttem majdhogynem 3hétig nem beszéltünk, mert életünkben először sikeresen összevesztünk. Utólag mint kiderült utóljára.

Haza jövetelem után pár napra találkozót beszéltünk meg. Van a szakításnak egy kúltúrált, mindent megbeszélünk formája, vagyis ahogy a "nagy könyvben le van írva". Nekünk sikerült békésen elválni, majd búcsú csókkal megspékelni.

Ami ez után következett, az maga volt a pokol. Kibuktam. Annyira, mint még életemben soha. Én megilyedtem magamtól. Igen, én is akartam hogy szakítsunk. Igen én is sokat panaszkodtam már a végén, hogy valami nem működik. Mégis nagyon fájt. Jobban mint eddig bármi. Próbáltuk megbeszélni. Próbáltunk barátok lenni. Nem értette a viselkedésemet. Bevallom én sem. Azon vettem magam észre, hogy rádöbbenek tényleg elveszítettem és az autójában az anyósülésen, még az én illatom nyoma is ott van, de már új préda van a láthatáron. Szakítás után 2hónappal, vele is titokban és ugyan annak a haveromnak az akkori kiszemelt leányzóját szedte össze. A sors ismétli néha önmagát?

Nem gyűlölöm az utódom, csak irígy vagyok. Leginkább azért mert egy gyönyörű nő és egyéniségileg is pont olyan amilyen én mindig is lenni akartam, hogy megfeleljek annak az embernek akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem.

Igen letöröltem iwiw-ről. Kövezzetek meg ti is. Miután összejött kedves utódommal, rádöbbentem itt már se vissza út, se válaszok a kérdéseimre. Csak egy megoldás lehet, ha elfelejteni nem tudom, hát akkor minden kapcsolatot meg szakítok, mindent ami hozzá köt elvágok, mindent amiről ő jut eszembe elpakolok, kiírom cd-re. Eleinte nyilván nem volt könnyű,de 3hónap telt el teljes elszigeteltségben. Hogy miért is most írtam meg ezt a postot? Mert 4napja jött tőle egy e-mail a nagy semmiből. Egy ügy kapcsán robbant ki közöttünk egy nem túl kellemes vita, hangsúlyoznám továbbra is e-mailben, és nem gyengén felforgatott. Muszáj voltam kiírni magamból.

Nagyon fáj. Vagy már magam sem tudom. Sok a kérdés. Egy biztos: még1x ilyet soha. soha többet. Ha egy ekkora szerelem, ekkora megértésben és hihhetetlen boldogságban, ennek is véget kellett érnie, akkor köszönöm, nincs szükségem többre. Több mint fél éve, hogy szingli vagyok. Még mindig nem lennék képes más férfit szeretni. Bizalmatlan és leginkább hitetlen lettem.

Őszinte tanácsot sem tudok adni senkinek ezek után, hiszen minden amiben ezidáig hittem, azok megdőltek és ha a naívságomat nem is nőttem ki, de szerintem azért leszek egy életen át szingli, mert jelen pillanatban egy férfi sincs aki képes lenne velem elhitetni, hogy van értelme küzdeni. Nem hiszek már a szerelem mindent elsöprő erejében. Azért olvasom tovább a blogot, hogy tanulhassak mások hibáiból és sorstársakra találjak. Hátha egyszer valaki válaszol a sok miért-re a fejemben. Igen. 21 éves vagyok. Mondhatjátok, hol vannak még a nagy dolgok, és hol vagyok én még attól hogy eleget tapasztaljak. Persze. Tök mind1 mikor éli át az ember ezt az érzést, ugyanazt gondoljuk. Ezért jár ide olyan sok ember erre a blogra, mert mások nem értik meg.

Köszönöm annak aki elolvasta és bármilyen szintű véleménye van a történetemmel kapcsolatban. Bocsi hogy hoszúra sikeredett. így is sok lényeges momentum kimaradt, de senki ne feledje, hogy az éremnek tényleg két oldala van. Jelen pillanatban mérhetetlenül haragszom az exemre, de bárki előtt megvédeném, mert én is sokat hibáztam és kettőnkön múlt, hogy vége lett. Pontosan ezért sok a miért a fejemben, és a kérdés, hogy mit rontottam el.