A csaj kifogta a világ legnagyobb balekját, és szabadulni is alig tudott tőle. 

Kedves Szakítós!
Nem lesz egyszerű a sztori, remélem, hogy lehet majd követni, és nem sikerül túl hosszúra.

Én a lány, most 21, a fiú vagyis az ex most 28.

Volt minden ami kell, nagy lamúr, családdal harcban állás, közös albérletbe költözés, végül megállapodás az anyai nagymamám lakásában, ahol nekem is tulajdon részem van. (Ennek később jelentősége lesz)

Nem kezdem el leírni, hogy milyen durva a rózsaszín szemüveg, ami aztán a megszokástól és a menekülési út hiányától szürkére vált, ezt szerintem minden blog olvasó tudja.

Alapvetően nem azt mondom, hogy hibátlan vagyok, sőt…

De pasi… Na az kritikán aluli volt a korához képest. Alapvető hibái: ő az az ember ebben az országban, aki mindig csak azutáni hétfőn vagy pénteken kap fizetést, miután már számlákat kell fizetni… Ő az az ember, aki egy évben minimum 8 alkalommal hagyja el a tárcáját, pont azon a szent napon, amikor fizut kapott… Link stílusa, és munkakerülése miatt még a saját nevelő apja sem hagyta neki, hogy visszaköltözzön a közös családi házba Budapestről 60 kilométerre… Ha ő együtt van egy nővel, akkor nő véletlenül se legyen kapcsolatban a havi mikulással, és hetente minimum 12 alkalommal kapjon a csaj nimfomán szex rabszolga rohamot… Képes volt 45.000 forintos telefonszámlát csinálni, az én nevemen lévő előfizetésre…

Viszont én reggel 7-től dolgoztam 4 órában, 11-ig, utána rohantam az iskolába, szakmát szerezni, este 7-ig, ez volt hétfőtől péntekig, és néha szombat reggelente is dolgoztam délután 1-ig… E mellett édesanyám után kaptam nem kevés árvaellátást is, úgyhogy kettőnk közül nekem volt rendszeres jövedelmem, nem is kevés, egy ember önállóan kiskirályként élhetett volna belőle… Csakhogy mi ketten voltunk, erre az egy embernek bőséges jövedelemre, és akkor az én nénikémet, ha magamra akartam költeni… Miért kell nekem egyébként a „köcsög apámmal” találkozni (nem szerették egymást, bár soha nem találkoztak face to face)? És miért sminkelem magam, kinek akarok tetszeni? Ha akartam volna, sem tudtam volna megcsalni. Mivel ő állandóan ráért, így reggelente velem kelt, elkísért dolgozni, 11-re értem jött, elkísért iskolába, suli után értem jött, irány haza… 24/7 rajtam lógott, azt hittem megfulladok… Nem jártunk sehova, csak az ő családjához, én sem mehettem el csaj bulizni, mert biztos ribancoskodni fogok, és „becsávózóm”.

Ha munka és iskola után haza estem, akkor mi az, hogy alszom, miért nem szexelünk? Választ is adott rá: „Mert biztos van más f.sz, amin ugrálsz…!” Hozzáteszem, soha nem csaltam meg, pedig kellett volna, de nem hogy vele nem volt sem energiám, sem gusztusom lefeküdni, más pasira sem voltam kíváncsi, pedig az lehetett volna az igazi mélyütés… Féltékenységével kirángatott az új év alakmából étteremben!!! Tartott céges vacsiról (mi az, hogy ő oda nem jöhet, és biztos, hogy a pasimmal megyek és egész este szexelni fogok valakivel), oda telefonált az étterembe, a főnököm neve alapján az asztalhoz küldte a recepciós lányt, hogy XY nevű hölgyet keresik telefonon –persze, hogy kerestek, mert a mobilt direkt kikapcsoltam, egy-két nyugodt óra reményében- mire a pulthoz értem, addigra már letette, ez még egyszer megismétlődött, harmadszorra személyesen várt, majd követelte, hogy lépjek ki, majd ő eltart… Kiröhögtem és megkérdeztem tőle, hogy klassz, akkor idáig tesztelt, hogy én eltudom-e tartani kettőnket, most hogy bizonyítottam, már ő is lép a pénzkeresés érdekében? De kedves…

Egyébként, ha otthon vagyok, akkor miért nem takarítok. Mert én dolgozom, viszont a kisbarát háztartásbeli lett, nem dolgozott, akkor takarítson legalább. Számtalanszor mondtam neki, hogyha olyan bikának hiszi magát, akkor legyen férfi, legyen „család” fenntartó, tartson el, vagy legalább tegyen valamit a f.szán kívül a közösbe.

A sokadszori fizetés meg nem kapás után közöltem vele, hogy tűnjön el, mert nem tűröm, hogy kiéljen, főleg nem úgy, hogy emberileg is nagy kalap trágyát nem ér, amit tesz, és egyébként is, ha a családja nem tűri a léhűtő formáját, én miért lennék köteles???. Ő mondta, hogy jó, ha hétfőig nem kap fizut, akkor lelép. (Éljen-éljen, pezsgő durran, petárda szikrázik a kisagyamban, mert már láttam a boldog csend és magány időszakát az életemben)

Hát persze, hogy nem kapott fizut, de nem volt hajlandó elköltözni. Pedig a lakás a nagymamám, a nagybátyám és az én tulajdonomban volt, de ő nem megy el. Ő öngyilkos lesz, nem veszíhett el, szeret, stb… Öngyilkos hajlami voltak, 3 alkalommal akart egy hatodik emeleti lakásból, kiugrani, ivott Domestost, az ereit vagdosta, hasba szúrta magát, busz elé ugrott, vita során tehetetlen dühébe ököllel púposra verte a saját!!! Arcát..

A hatodik emeleti lakás egy olyan hímnemű barátomé volt, aki 5 éve barátom volt, és nem barátom, hanem barát-barátom, soha semmi nem történt köztünk. Ki segített minket anyagilag, leginkább miattam, mert már a kezdetekkor megmondta, hogy nem örül az exemnek, de ezt a srác arcába is belemondta. Exem, akárhányszor ennél a jó barátnál jártunk, aki túl volt egy szakításon, amíg én a lelkével törődtem, addig ő lelkesen itta a sörét, ő csak azért jött. Állandóan féltékeny volt A.ra, hogy mert én kefélek vele, mert biztos ezért volt jó fej hozzám/hozzánk és biztos mindent „ledolgozok” neki. Ez addig fokozódott, hogy ahányszor elindultunk haza egy lélekápolásból, ő részegen, én józanul, mindig veszekedett velem, hogy megcsalom, és ez haza érkezésünk után verekedésbe fordult, heti rendszerességgel, a szomszéd szobában lakó nagyanyám tudta nélkül. Voltak kék-zöld foltjaim a hátam közepén, felszakad a szám, minden fincsi, ami ilyenkor megtörténhet az elő is fordult.

Véget akartam venni a kapcsolatnak mindenképpen, már 2007 nyara óta, ez 2008 január végén valósult meg. Az utolsó csepp az volt, hogy egy este, egy átlagos munka-iskola-haza nap után kidőltem, ő meg le akart velem feküdni. Én nem akartam, a már fentebb említett okokból. Ekkor ő úgy döntött, hogy én már pedig igenis, tetszik – nem tetszik alapon lefekszem vele, itt és most. Nem ragozom tovább lightos kísérlet egy laza nemi erőszakra, a lényeg az, hogy én volt az erősebb és a pamut francia bugyi szerencsére nem szakad könnyen…

Másnap elkísért melózni, szokás szerint, közben szánta-bánta bűnét, és szeret, és bocsássak meg, meg az ilyenkor szokásos sablon dumák… Munka után hazamentem, aznap csak délután 2-re kellett mennem suliba. Otthon mondtam nagyimnak, hogy ha haza jön a drága ember, mondja meg neki, hogy a lakáskulcsát, az előfizetéses telefonkártyáját tegye le, és vegye a kezébe azt az egy szatyrot, amit én összekészítettem neki, a többi mocskáért akkor jöjjön, ha én is itthon vagyok, és keressen magának egy szimpatikus hidat, ami alatt élhet… Ezt persze megspékeltem egy nem túl szép búcsú levéllel. Én is összepakoltam magamnak egy éjszakára, mert a kolleganőmnél aludtam aznap, hogy elkerüljem a konfrontációkat, még elmenekültem egy kerülettel arrébb. Közben hívtam a jó barátot, A.-t, aki tőlünk egyébként 5 sarokra lakott, bruttó 10 perc séta, és figyelmezettem, hogy az ex nála lesz, és keresni fogja, mert én kidobtam, és nincs hova mennie, és ex volt annyira hülye, hogy azt higgye, hogy A. majd az ő pártáját fogja… A. mondta, hogy ezt nem tehetem meg vele, nem varrhatom a nyakába ezt a szemetet, azok után, hogy utálja, és hogy tőle akart kiugrani már háromszor. A.-t nagyon sajnáltam, de tudtam, hogy nincs más esélyem szabadulni, ezért röviden csak annyit mondtam, hogy bocsi, már megtettem. A.-nak még annyi ideje volt, hogy azt mondja, hogy ez nekem még k.rva sokba fog kerülni, a következő pillanatban már le is tette a telefont.

Elmentem suliba, utána be a melóhelyre, megvártam a kolleganőmet, elindultunk hozzájuk. Közben A. haza ért, ex már a kapuban várta. Felmentek, és ex megpróbálta, hogy hagy maradjon pár napot A.-nál, mert nincs hova mennie, egy fillér nélkül az utcára tettem (rohadjak meg, hogy az addig is kitartottnak nem adtam búcsúzóul sörpénzt…). A. mondta exnek, hogy nem, mert neki is vannak gondjai, ő igazán nem hiányzik az életébe. Erre felhív az ex, hogy A. sem engedi, hogy ott maradjon, hagy menjen vissza nagyimhoz erre az éjszakára, nem tud hova menni… Nagyim nem kért belőle, de végül A.nál maradhatott egy éjszakára. Ex rohamot kapott, elájult a fürdőben, beverte a fejét a kádba (helyes…) A.nál, mentőt kellett hívni hozzá, mert eszméletét vesztette… A mentők elvitték, de aztán saját felelősségére visszament A.hoz, aki egész este attól tartott, hogy ez a barom, kiugrik az ablakon. Reggel kapott a bunkó kávét, aztán lelépett. Én még az éjszaka folyamán kaptam az ex anyjától smst, hogy „A gyereket most viszi a mentő a kórházba, légy átkozott”, visszaírtam, hogy „Oké, majd ha lesz rá időm, puszi, Sz.”

Én nagyon jól aludtam a kolleganőmnél, A. remegett, hogy hajnalban csöngetnek hozzá a rendőrök, hogy „Bocsi, magától esett ki ez a sz.r?”, ex meg… hát ki nem sz.rja le, hogy ő hogy aludt???

Azóta voltak még utózöngéi a dolognak, egyszer-kétszer még bele akart sz.rni az életembe, de esélyt sem kapott rá. Végül egy rokonnál megtudta húzni magát, ami egy hónapnak indult, de csak 3-4 hónap elteltével lépett le albérletbe.

Én helyre jöttem, megismertem sok új embert, élek, kivirultam, híztam pár kilót, főiskolára járok (amit ex nem akart, mert biztos „csávózni” akarok csak, és ő még három évig nem fog engem eltartani… hehe). Ex összejött valami kondérfejű mucival, egészségére, van, aki lekösse, így nem én vagyok a főszempont. A. és én 2008 júniusa óta együtt vagyunk, tavaly augusztus óta együtt élünk, abban a sokat emlegetett hatodik emeleti lakásban, és én mindig elmosolyodok, ha a nagyszoba ablakához lépek… J

Tescoban voltunk, gumit ő vett anno, katona nem volt, mert nem csak agyilag selejtes, fizikálisan is gyári hibás, búcsú szex is lett volna, ha ő az erősebb…

Lehet mondani, hogy MNK, az ő véleménye is az, hogy pénzéhes f.sz szopó ribanc vagyok, csak mert szólni mertem, hogy dolgozzon… De ha MNK, akkor tudjátok, hogy ennek minden percét élvezem!!!