jaj, ne mondj ilyet, kedves levélíró! 

Igaz nem voltunk együtt sok ideig a barátnőmmel,de egyik napról a másikra mintha a föld nyelte volna el.

Végül sikerült elérnem és megbeszéltem vele egy találkozót.

A szakításunk „indoka” a következő volt…idézem szó szerint.

„Én nem szoktam meg,hogy ennyire törődnek velem”

Érdekes,hogy egyik alkalommal miután felfázott,az apja azt kérdezte tőle…”kivel keféltél és hol?”

Miután pedig összejöttünk ezzel a szöveggel koptatott le.

Sokszor teszem fel magamnak a kérdést…’A nők tényleg a szemeteket szeretik?”v