Párkapcsolat, baba, szakítás, abortusz. 

Sziasztok!

A mai (2009. 06. 11.) abortuszos történetről jutott eszembe a saját, ezzel végződő szakításom.
(Én: Nő, 24, Fiú: 30)

Több év együtt járás után kiderült a pasiról, hogy a hátam mögött kavarászott. Nem jött össze neki végül, de a szándék a lényeg, nem a cél, és ez elég volt nekem ahhoz, hogy befejezzek egy olyan kapcsolatot, amiben - úgy érzem - nem becsültek meg. Igyekeztem azért szépen lezárni a dolgot, mert szerettem őt, csak láttam, hogy ez valójában egyirányú dolog.

Rá nem egész két hétre kiderült, hogy terhes vagyok. Addig úgyszólván irtóztam a gyerekektől, magam is meglepődtem, mennyire felborul a "lelki egyensúlyom" attól a gondolattól, hogy él bennem egy pici baba - akit nem szabad megtartanom. Lehet vitázni ennek az etikai hátteréről, de a történetet nem innét szeretném megközelíteni.

Eldöntöttem magamban, hogy mit fogok tenni; és még azon is sokat töprengtem, egyáltalán szóljak-e neki róla. Tudtam jól, a kifacsart gondolkozásával milyen reakciókat várhatok tőle. Nem akartam, hogy azt érezze, ezt köteléknek hiszem kettőnk között, és vissza szándékozom élni vele.
Végül nem tudtam vele személyesen találkozni, hogy elmondjam neki. Ő nem akarta. Aztán végül elég személytelen módon sikerült közölnöm vele. Annyit reagált rá, hogy amíg írásos bizonyítékkal nem szolgálok neki, ezt csak egy hisztis őrjöngésnek tartja a részemről. Mondtam neki, nem érdekel, mit hisz. Én csak tisztességes akartam lenni.
Közben találkoztunk is az egymásnál hagyott dolgaink miatt, de nem érdeklődött, én meg nem üldöztem a leleteimmel. Az abortusz utáni estén írtam neki, hogy túl vagyok rajta. Annyit írt vissza, hogy reméli, minden rendben lesz és jobbulást kíván. Nekem, a lelkemnek elég lett volna annyi, hogy bocs, nem vettelek komolyan; sajnálom, ami történt. De azóta semmi.

Nem tudom, mit kellett volna csinálnom. Ha valaki nem érzi a magáénak a felelősséget, akkor nem lehet egy nőnek mit tenni. Fordultam volna a családjához, a barátaihoz?? Vagy elég lett volna, ha az én családom tudomást szerez erről, és akkor elkapják a tökét?! Jobb esetben csak azt... Vagy ilyenkor vigyem a lepisilt terhességi tesztet, majd a leleketeket, aláírva, közjegyzővel hitelesíttetve?

Szóval nem elég, hogy teljesen megtört, hogy el kellett vetetnem a kisbabámat, meghazudtoltak, hülyének néztek, mindezt azért, mert az illető így megszabadulhatott a felelősség nyomasztó terhe alól.

...Tanulság?! Nekem volt. Neki biztos nem.

K.