Mit tegyen az olvasó, aki kétségbe esve írt nekünk? Drága barátaim, oldjuk meg az életét, hozzuk meg a felelős döntést helyette, hajrá!

A történet még nagyon friss, kíváncsi vagyok a véleményetekre, érdemes lenne-e futni még egy kört az ügyben.....mielöbb választ kéne írnom a levélre, amit most bemásolok..egyelőre nem tudom hogyan döntök....de még elöttem az éjszaka ..és egy üveg finom bor:)
Háttérinfók az alábbiak:
30-as elvált nő vagyok, ő 40-es, szintén elvált 2 éve, mert megcsalta és elhagyta a felesége egy közli ismerőssel...
3 hónapja ismerjük egymást, és mivel ő távol dolgozik ,csak hétvégente tudunk találkozni.
Attól a naptól hogy megismerkedtünk, minden szabad percünket együtt töltöttük...ezt mindketten igényeltük.
Júliusban voltunk 2,5 hetet nyaralni együtt, ami igazán stresszes volt....túl sok utazással ,túl sok programmal, gyerekekkel zsúfolva.
Attól kezdve valahogy megváltoztak a dolgok...gyakran volt velem ingerült,türelmetlen..nem akart már állandóan velem lenni.
A hétvégén azt mondtam neki, elhagyom, mert bár szeretem, úgy érzem ezt ő nem viszonozza igazán, és ez nekem nagyon fáj.
Tescoban voltunk ,rendszerint én pakoltam, katona volt, gumit nem vettünk, mert mindkettőnknek van otthon bőven..úgy emlékszem más standard nincs:)
Bocs ha néha magyartalan kicsit, angolról fordítottam:

"Igazad van, nekünk vannak most problémáink, de én azt gondolom, én vagyok a problémás, te abszolút normális vagy , te együtt akarod tölteni velem az összes lehetséges idődet és próbálsz létrehozni egy jobb jövőt.

A válásom után változtattam egy csomót…próbálok kapcsolatokat kialakítani , de ezt lehetetlen vagyok működtetni, mert minden alkalommal, amikor nagyon közel kerül hozzám valaki, akkor az én reakcióm rossz.

Nem akarok szerelemben lenni túl erősen, mert..... talán nagyot csalódtam…megtanultam az én leckémet,és nem akarok sérülni újra.

Én valóbban kedvellek téged, de nem fogom engedélyezni magamnak a szerelmet …mert a mély érzések mindig problémát okoznak, és a vége mindig sérülés…

Kedvellek téged most… és ilyenkor bűnösnek érzem magam, de én nem akarom bűnösnek érezni magam, nem akarom azt, hogy nyomást gyakorolj rám az érzéseiddel, az elvárásaiddal…tudom egoista vagyok.

Az az idő, amit mi a hétvégeken együtt voltunk, tökéletes volt. De aztán jött a szabadság, ahol túl sok időt voltunk együtt és akkor még voltak olyan helyzetek, amikor mi olyan külföldi helyeken voltunk, ahol te nem tudtál beszélni más emberekkel.

Tudom, hogy te egy nagyon jó ember vagy, és remekül bánsz a gyerekeimmel.Én igazán értékelem ezt, és ne felejtsed!... a szex veled rendkívül jó.

Az én oldalamról én nem akarok szakítani.De ha mi találkozunk újra ,és folytatjuk,nekünk azt a kevés szabad időnket ami van ,a lehető legjobban kéne eltölteni egymással…nem nagy elvárásokkal , nem nagy érzésekkel…mi el tudjuk fogadni és tisztelni egymást.

De az biztos, : ha te többet vársz, csalódni fogsz, mint most ,és akkor talán valóban jobb lenne szakítani ,…te tudsz találni egy nálam jobb pasit."