A válasza egy "persze" volt, na meg  egy akkora, de akkora pofon, hogy a falnak estem, nem láttam semmit másodpercekig és meg is állt minden körülöttem.

A kép innen

 

Kedves Olvasok, és egymást megértők!

Nos, a történetem nem bonyolult. De érdemesnek tartom leírni, hisz a végeredmény olyan szinten befolyásol, hogy a mai napig emlékezek és ez alapján ítélkezem.

Még hhhuuu de jaj de régen, az első komoly kapcsolatom volt. 16 évesen botlottam belé, kiforratlanul, abban a korban, amikor még semmit nem tudunk a világról, és még nem volt kialakulva a megfelelő értékrendünk, ítélőképességünk. Na így estem én szerelembe. Szerintem nem volt az, csak akkor azt hittem. Nem volt benne semmi extra, és végül rossz se volt. 18 évesen, az érettségim előtt kezdem rájönni, hogy ha én már most így elkötelezem magam, akkor nem fog kinyílni nekem a világ. Korábban sose volt célom tanulni, másfelé menni,kipróbálni dolgokat (nem pasizásra gondolok) és nem fogalmazódott meg bennem az igény a kultúra és ilyesmi iránt. Két dolgot szeretett: horgászat és TV. Eleinte nem is zavart, de később jöttem rá, hogy nekem ez nem volt elég. Nos, így döntöttem, véget szakítok. Fogalma se volt, hogy tegyem. Így hát fogtam magam, elballagtam hozzá. (Tömbházban lakott a családjával, és volt egy kulcsom a lenti, bejárati kapuhoz, hogy ne csöngessek mindig.) Beléptem, se puszi, se pá, csak letettem a kulcsot a TV asztalra,és ennyit mondtam:

"nem akarok többet veled lenni".

Ledöbbenés a fején, szóhoz se jutott, sarkon fordultam és haza sétáltam. Marha nagy megkönnyebbülést éreztem. Hazaértem, anya otthon volt, tudta mi van, nem szólt bele, nem akart befolyásolni semerre.....de persze a boci visszanyal....félóra múlva kopognak. Kinyitom az ajtót.Ott állt a srác. Feldúltan, ledöbbenve még, és ennyit kérdezett: Megcsaltál? Totál ledöbbentem, hisz semmi ilyemi nem történt, még csak kilátásban se volt egy pasi se és eszembe nem jutott bepasizni ekkor.....így őszintén mondhattam: nem. A válasza egy "persze" volt, na meg  egy akkora, de akkora pofon, hogy a falnak estem, nem láttam semmit másodpercekig és meg is állt minden körülöttem. Na ez a pofonja akkora lett, hogy anyám a belső szobába meghallotta, és mint egy anyaoroszlán rohant ki és ordította le a srác fejét........akkor jöttem rá, hogy nekem ez az ember soha nem fog kelleni (és arra is, hogy az Anyám mekkora jó fej). E naptól számítva kb. 3 hónapon át minden nap személyesen jött el, hogy bocsánatot kérjen és kibékülünk. Az első alkalommal beszéltem vele, a többi kb.  90 nap csak kinéztem, és ha ő volt ott, becsuktam az ablakot, behúztam a függönyt és nem vettem tudomást róla. Később nyitottam a világra, elkezdtem érdeklődni dolgok iránt, hobbijaim lettek, kiállításom volt,mérnök lettem, sárkányrepültem, túráztam, éltem és most pedig a kíváncsiságom elhívott egy másik országba, ahonnan ezt a bloggot is olvasom, és új ésúj dolgokat csinálok, új dolgokat szívok magamba.

Hálás vagyok utólag a pofonnak, mert ez adta meg nekem a 100%-os NEM-et. Néha eszembe jut, hogy ha esetleg visszakönyörgi magát, akkor most a Csúnyabettit nézném és pucolnám a halat? Egyszer, évekkel később odajött hozzám egy klubban. Megkérdezte, miért nem köszönök neki. Nem értettem, hogy ez miért fontos, de mondtam neki, Nőt megütni gyengeség és csak a buták tesznek ilyet............ÉLETEM LEGNAGYOBB TÉVEDÉSE LETT VOLNA AZAZ EMBER...na meg persze lecsúsztam volna pár más jó pasiról is ;-) 

Ez volt az én pozitív szakításom.......

Üdv: Szösssz