A nyitó mondat mindig fontos, kedves fiúk, de utána valamit mutatni is kell.

SZAKÍTÁS JÁRÁS NÉLKÜL

Bevallom néha elcsábulok. Tudom, hogy úrilány utcán nem ismerkedik, de ha valakinek jó a nyitó mondata, és ez elég ritka, mondjuk húszból egy, azzal hajlandó vagyok találkozni. Nem adok telefonszámot, se címet csak keresztnév és egy randi.

Nyitó mondat: „Szia! Hová mégy? Bárhová mégy el szeretnélek kísérni.”

Nos, nem ez volt a legfrappánsabb, amit valaha hallottam, de éppen megfelelő pillanatban talált, hogy egy futó mosolynál többre méltassam. Két nap múlva a megbeszélt helyen találkoztunk. Nem tetszett, a nyitó mondaton kívül semmi sem stimmelt, se a stílusa, se a megjelenése. Szerencsém volt azonban, mert kiderült, aznap mégsem ér rá, igazából így is késik, de nem adtam telefonszámot, így megvárta a megbeszélt időpontot, de most siet. Meggyőződéses materialista vagyok, de ez nincs a homlokomra írva. Mondtam, hogy szerintem ez ómen, sorsszerű, hogy közbejött valami. Fogadjuk el.

És most elhordhat mindenki, aminek csak akar.