Megint szomorkodás jut hétvégére, pedig a kakós borral olyan jó indult minden. Nehéz a világ, ahol az új srác megismeréséhez elsősorban a régivel való rossz világ miatt vezetett az út.

Volt egy fiú, és volt egy lány. Egy szép őszi este egymásra találtak, megrészegülve a kakaóval bolondított bortól (szörnyen hangzik, de nagyon finom). Mindkettőjüknek ez volt az első szerelem, az egyetem kezdetén. Az első naptól kezdve együtt éltek, hála a kollégium laza szabályainak. A szerelem pedig kitartott, pedig a lány családja egy idő után elkezdte ellenezni a dolgot. A lány sokat töltött a fiú családjával, a fiú anyja sajátjaként kezelte a lányt. A fiú és a lány el sem tudták képzelni egymás nélkül az életet. A kollégium után albérlet, majd ismét kollégium következett, majd beütött a baj. A fiút kirúgták az egyetemről, gyorsan kellett dönteni. Fiú felköltözött Pestre, lány követte, mert tudták, a távkapcsolat örökre elválasztja őket. Az albérlet magas költségét a fiú fizette februártól májusig, mivel a lánynak nem volt állása, elvégre egyetemre járt (elvileg). Megélni nehezen tudtak, csak a fiú családja támogatta őket (illetve az egyetem szociális osztálya). Fiúnál egy nap betelt a pohár, és a nagy veszekedés után a lány döntött: otthagyja az egyetemet és munkát vállalt. Onnantól kezdve ő tartotta el mindkettőjüket, a fiú ugyanis felmondott. A lány gyűlölte a munkáját, mert hullafáradtan ért haza, végezte a házimunkát, mert a fiú nem csinált semmit. Szépen lassan eltávolodtak egymástól, de nem vették észre. Néha a lány kiharcolta, hogy menjenek el valami ingyenes dologra (koncert vagy kiállítás), mivel egy fizetésből nem nagyon lehetett ugrálni. Ez a mókuskerék ment hónapokon keresztül, aztán egy decemberi estén a lány céges vacsorára ment a munkatársakkal. A lányt ismeretlen érzés kerítette hatalmába, mikor megjelent a Másik. Az a munkatárs, akivel azelőtt 2 szót sem váltottak. A lány még sosem érzett hasonlót, még a fiúval sem. 3 és fél évig soha nem gondolt arra a lány, hogy a fiún kívül bárki is hozzá érhetne, de aznap este elcsattant egy csók. Onnantól kezdve a lány nem aludt, nem evett, bűntudat gyötörte, nem tudta, mit tegyen. Ha elmondja a fiúnak, tönkremegy a karácsony, ha magában tartja, meghülyül. Végül nem mondta el, hazament a családjához karácsonyra, és azon gondolkodott, mit tegyen. Nehéz döntést hozott, mert eldobott egy 3 és fél éves kapcsolatot egy lángolásért. A fiú úgy érezte, tőrt szúrt a szívébe. A szakítás fájdalmas és nagyon csúnya volt. A lány nem fizette tovább az albérletet, mivel a fiú pont akkor kapott állást, így a lány úgy gondolta, nem tartja el tovább (májustól januárig a lány fizette). A fiú szerint ez nem volt korrekt, ezért kidobta a lakásból a lányt. A lány hazudott a fiúnak, nem volt korrekt vele. A fiú feltörte a lány gépét és kibányászta a törölt msn beszélgetéseket, kinyomtatta, és a lány kezébe nyomta. Néhány hét mosolyszünet után ismét beszélni kezdtek egymással, de végül fiú és lány útjai elváltak. A fiú hónapokkal később szerelmes lett egy másik lányba, azóta is boldogan élnek. A lány pedig azóta is a lángolással van, bár nem szerelmes, csak kapaszkodik belé, hogy ne maradjon egyedül. A lány már régen megbánta, hogy elhagyta a fiút, és bánatában és szégyenében külföldre menekült, hátha megleli a békéjét. Lány tudja, hogy mit rontott el. Tudja, hogy el kellett volna mondania, hogy meg kellett volna beszélniük együtt. Tudja, hogy nem volt korrekt, és a fiú bűneit is megbocsájtotta. Már tudja, hogy mit keressen egy férfiban. A lány már nem a szerelmét várja vissza, hanem a barátját, aki a társa volt éveken keresztül jóban-rosszban. A lány egyszer talán majd tud örülni a fiú boldogságának, amit végül nem a lány talált meg. A lány levonta a tanulságokat, és reméli, hogy ő is megtalálja az igaz szerelmet.