Kresztanfolyamon ismerkedni micsoda szép dolog!

Kedves Szakítós!

A sok történet olvasása után én is úgy döntöttem megírom az én "happy end nélküli" storym :).
Három évvel ezelőtt ismertem meg Krisztinát egy kressztanfolyamon, ő 17 volt én pedig 23 éves. Nagyon gyönyörű volt és bár a korkülönbség aggasztott mégis kinyomoztam az e-mail címét és írtam neki. A szokásos levélváltások és telefonálgatások után elkezdtünk találkozgatni, majd nagyjából 1 hónapig jártunk is. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy szakítottam vele mert a gyanúm nem volt alaptalan. Nagyon fiatal volt és még tapasztalatlan. Egy hónapig kísérgettem haza a találkák után és még csak meg sem fordult a fejében, hogy beengedjen hozzájuk. Nem ilyen nyögvenyelősen kezdődő kapcsolatra vágytam, komoy szándékaim voltak vele de nem hittem, hogy tőle ezt megkapom, egyszerűen láttam rajta.
De mivel továbbra is nagyon szímpatikus volt eldöntöttem, hogy tartom vele a kapcsolatot és úgy terveztem próbálok nem beleszeretni, reméltem egy idő után biztos befog érni a dolog és összejövünk. Találkozgattunk, beszéltünk telefonon, smsek és e-maliek oda-vissza, egyszóval ígyekeztem folyamatosan tartani vele a kapcsolatot. Közben persze próbáltam orientálódni más lányok felé. Őszintén szólva azért, mert megismerésünk után másfél évvel is az motoszkált bennem, hogy nagyon fiatal, sűrűn nem tudja, hogy mit akar. Valamint tényleg nagyon szép lány, a férfiszíveket összetörő fajtából, és ez egy picit aggasztott :-).
Időközben találkozgatott ő is más fiúkkal de nem feküdt le senkivel engem is beleértve. Teltek múltak az idők és ahogy egyre jobban megismertem szépen lassan elkezdtek az érzelmek előtörni, ő kezdett komolyodni, igazi bombázóvá érni én pedig már azt akartam, hogy végre összejöjjünk. Természetesen ezt tudattam is vele sokszor de a reakciókból ítélve néha úgy tűnt, hogy ő ezt már nem akarta. Mondott ő rám mindent, nőcsábász vagyok és jóképű ezért nem tudna bennem megbízni és hogy ő beéri egy átlagos külsejű férfival is, aki mellett biztonságban érezné magát stb...
Ezek a gyanusítgatások szerintem alaptalanok voltak és ezt mondtam is neki. Ha találkoztam is más lánnyal akkor is csak azért mert eltűnt hetekre, az smsekre nem válaszolt, én pedig próbáltam továbblépni.
Az évek során sokszor viselkedett furcsán de a lényeg, hogy nem pasizott orba-szájba ezért szinte folyamatosan próbálkoztam nála. Tetszett neki a dolog, hogy csak nem adom fel. Ő is bevallodta, hogy néha már csak hajszálon múlott, hogy összejöjjünk de mindig közbejött valami probléma.
Idén a szilvesztert nálam töltötte, így 2 év után végre valahára azt is elértem, hogy bemutathassam a családomnak. Sajnos azóta nem találkoztunk már csak egyszer. Még viszonylag gyakran telefonon beszélgettünk + sms és e-mail. Amíg nagyjából rendszeresen találkoztunk (2,5 éven át) senkivel sem feküdt le és őszintén szólva ez nagyon tetszett. Nem az a tipikus diszkómaca aki hobbyból legyűr jópár hapsit. Megakartam hódítani és vele akartam lenni. Szerelmes voltam de utólag visszanézve lehet, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy összejöjjünk.
Egy éve felvették a fővárosba egyetemre és a tavasszal megismerkedett egy szórakozóhelyen egy nála 9 évvel idősebb férfival. Telefonban bevallodta, hogy kétszer már szakított vele, mert állítólag a fiú néha furán viselkedett és nagyon féltékeny volt rám és mindenki másra is. Sajnos azóta adott a hódolójának még egy esélyt és ezúttal végleg összejöttek. A nyár során sűrűn tettem kísérletet arra, hogy találkozzak Krisztinával. Mindegyik kérésemre igent is mondott, hogy aztán az utolsó pillanatban mindig más okokra hivatkozva az összeset lemondja.
Azóta próbálok továbblépni, pár hónapja van barátnőm, aki mindent megad, amire csak egy férfi vágyhat a jó szexen át az odaadó szerelemig. A gond csak az, hogy még mindig ő jár a fejemben, próbálom végleg elfelejteni de nagyon nehéz. Küzdenék érte továbbra is, de nem tudok ha nem ad rá esélyt.