Nem is mertem Ő vele kapcsolatba kezdeni mert féltem a szüleimtől, apukám rendőr volt, a széltől is óvnak még ma is és volt már külföldi udvarlóm (Egyiptomi) akit "nem igazán" kedveltek mert "összetörte" a szívem.

A kép innen

95-ben kezdődött minden. Én most 28, Ő 33éves. Egy kollégiumban ismerkedtünk meg. Nagyon tetszett, de egy kisebb félreértés miatt Ő másnak kezdett udvarolni, nekem pedig más udvarolt.
Csak 1 hónapos kurzus volt, és hazautaztam. Nem tartottuk a kapcsolatot, de 2 év múlva nyáron felkeresett. Én ekkor párkapcsolatban voltam, de találkoztam Vele. Fantasztikus élmény volt..
Ő olyan akiről minden Nő álmodik.. Nem teljesen magyar (félvér) nagyon jó képű, művelt és
intelligens. Szerelmes lettem, nagyon.. De nem hagytam el a párom miatta, nem is mertem Ő
vele kapcsolatba kezdeni mert féltem a szüleimtől, apukám rendőr volt, a széltől is óvnak még ma  is és volt már külföldi udvarlóm(Egyiptomi) akit "nem igazán" kedveltek mert "összetörte" a szívem.
Ezek után biztos lett volna hozzáfűzni valójuk..
Nagyon nagy kínszenvedés volt átélni, hogy titokban szenvedek és persze nem mondhattam el
senkinek. Az akkori párom sem tudta, hogy végül miért is lett vége a kapcsolatunknak. Nem tudtam tovább így a szemébe nézni..
De a Nagy Ő szemébe sem. Nem történt köztünk semmi, csak a hatalmas érzések voltak bennünk.
Nem értett  engem ,de nem mertem elmondani Neki, hogy a szüleim miatt nem "lehetek"
Vele.
Elváltak útjaink ,ismét kb. 2 évre, majd megkeresett egy ismeretlen, hogy Ő-nek nagy szüksége lenne
rám.. Börtönben van. Lecsukták 3 évre. (tévedésből,a kártérítési pert megnyerte)
Azalatt a 3 év alatt szerelmesebbnél szerelmesebb leveleket küldtem és kaptam..úgy éreztem
nem lehet másképp, csak úgy, hogy örökké együtt leszünk..
Aztán kiengedték..megbeszéltünk egy találkozót. Csodálatos volt. Egyszerűen nem tudom leírni
mennyire..csak néztünk egymás szemébe..(ilyen érzésekért érdemes élni). A találkozó rövid
volt mert Ő az ország egyik felén én meg a másik felén laktam,és amikor hazafelé utaztam a vonaton ismét előjöttek a kétségek, hogy mi lesz most, hogy tálalom a szüleimnek?
Telefonon tartottuk a kapcsolatot, mert minden héten nem tudtam megszökni hozzá, és
közben elkezdett udvarolni nekem egy srác.. Mivel megint hülye voltam elfordultam Tőle ISMÉT
vagyis a nagy magányában szenvedéseiben magára hagytam és az új fiúval összejöttem..
Nem éreztem rajta haragot, de a telefonok e-mailek elmaradoztak. Sokszor kérdezte hogy miért,
mi az oka hogy éles helyzetekben nem merek lépni? Nem mertem elmondani neki..
Teltek a hónapok, persze azzal a fiúval sem volt jó..1 évig tartott..
2005-ben megismertem egy fiút, akivel fél év után összeköltöztem. Már 1 éve voltunk együtt
amikor is ismét elkezdtek sűrűbben jönni az e-mailek,sms-ek az Ő-től. Ismét találkoztunk.
Akkor megint kérdőre vont, hogy miért hagytam magára? De talált vkit magának,aki mellette volt
mindig és ez a vki segített Neki "elfelejteni" engem..
Akkor azon a napon azt gondoltam, hogy soha többé nem fogunk már találkozni, de nem így
lett. Találkozgattunk, sokszor..Szerető lettem..Az "eset" csak 1x történt meg de csodálatos délutánokat töltöttünk együtt, perszer övidek voltak, de mégis nagyon szép..Másfél évig
"tartott" és jött a törés, mert külföldre kellett utaznia hosszabb ídőre a családi vállalkozása miatt.
E-mailek tömkelege érkezett, Imádtam Őt...A legkedvesebb férfi akit valaha ismertem. Hatalmas érzelmi világa van..
Aztán hazutazott, és kértem hogy maradjon velem örökké..De a válasz az volt, hogy a mi kapcsolatunk soha nem lehet olyan amilyet én szeretnék.. Az a vki aki azóta is Vele él, nem hagyja el soha. Nem szerelmes belé(Ő mondta nekem), de nagyon hálás neki, amiért mellette állt
és átsegítette Őt azon a nagyon rossz időszakon.. Tudja és érzi hogy nem jó így, de a lelkiismerete
nem engedi..a lány mellett marad..
Tavaly ősszel mondta ezt, és azt is hogy nekünk csak ez jutott..

Tudom hogy nagyon nagyot hibáztam, és tanuljatok a hibáimból, csak az a lényeg amit éreztek
és ne befolyásoljon senki..
Mostmár nem is nagyon akarok Vele találkozni,mert nem akarok örökké másodhegedűsként élni.
És félek is mert ha találkozunk minden kezdődik előlrőr..
Az sms-ek , e-mail-ek maradtak, de hogy mit hoz a jövő azt nem tudom..A régi dolgokról sokszor
bészülünk még és vmelyik nap megkérdeztem, hogy tényleg annyira szüksége lett volna rám amikor elutazott? Végezetül lássátok a választ, talán ebből kiderül számotokra is, hogy milyen férfit
veszítettem el..

Valóban nagy szükségem volt Rád, de hát ezt jól tudod. Akkora űrt érzek a lelkemben amióta elfordultál tőlem. Azt hittem, hogy az idő soha sem fogja kikezdeni ezt a hatalmas összefonódást... Bár mindig is tudtam, hogy kapcsolatunk egy hajszálon függ, olyan jellegű, hogy bármelyik pillanatban megszakadhat. Csak a hold fény alatt volt egyensúly, csak alatta egyesülhettünk. Tudom, hogy ha most találkoznánk, akkor ugyanúgy néznénk egymás szemébe, mert csak kettőnket köt össze az, ami által mindig ott tudnánk folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk... De közben azt is tudom, hogy Te nem kérsz belőle, mert tudod, hogy a varázslatos pillanatok csak villanások a napsugárban. Fájdalmasan édes teher, amit birtokolni nem tudunk, de eldobni sem lehet... 

Gyönyörű álmokat!

Csókollak