A születésnapon kapni kell, nem adni, de tényleg ne igyunk bele akárkinek az italába, mert csúnya vége lesz.

Csak azt idd meg amit előtted töltenek ki! - mondja a mondás, ami biztos nem is így hangzik de a lényeg ugyanaz. Tizenkilencedik születésnapomon a főváros egyik legkedveltebb (és biztosan) legzsúfoltabb szórakozóhelyén ünnepeltünk barátnőimmel. Akkor voltam túl életem nagybetűs szakításán így kissé labilis idegzettel a "belecsapok a lecsóba" életérzéssel fogadtam egy szakállas ifjú feltűnését. Egyáltalán nem volt az esetem, a szájába 32 fog sokszorosa elfért volna, mégis megfogott a dumájával. Éppen egy pultnál ülve beszélgettünk mikor megjelent a "van e tüzetek" dumával de közben el is kezdte nyomni a sódert majd előkapott egy gyújtót és lazán megyújtotta a cigijét. A helyzet komikuma és a jóelőre megírt csajozós terve mulattatott.. mókásnak és tudatosnak hatott a srác. Érkezésével egy gyönyörű színpompás koktélt is letett a pultra, majd a beszélgetés negyedénél amolyan "egyébként" hangvételben megkínált mert szerinte szar volt a koktél. Gyanútlan és már kissé ittas voltam hát megkóstoltam, nem volt szar.. Közösülés a Parton volt.. jó sok alkohollal - hát felajánlotta: akkor megihatod, nekem nem ízlik. A beszélgetés végére a színek fogytak a pohárból, én egyre viccesebbnek láttam a fiút aki még a vallásából is előnyt kovácsolt ( barátaim körében azóta is csak a zsidófiú névem emlegetjük). Egy szó mint száz.. elbódultan gondoltam: De klassz is ez az este. Az fel sem tűnt, hogy barátnéim ferde pillantásokkal üzennek nekem megfejthetetlen gondolatokat. Fél órával később a tánctéren voltunk. Emlékfoszlányaim szerint egy hatalmas száj tapadt az enyémre és végeláthatatlan mennyiségű nyállal borította kipirult orcámat. Kezei kényelmetlen helyeken fogdostak és dörgöltek mintha kötelező lett volna. Nem élveztem egyáltalán, az agyam a hosszas zsibbadtságból hirtelen felpörgött, nem részegség volt ez, egyébként is jól bírom a strapát - mondják - így gyanús lett a dolog. A vészharang csilingelt a fülemben, tulajdonképpen mit is keresek ennek a fiúnak a szájában mikor undorodom tőle. Hirtelen felismerésemben elléptem tőle majd felhúzott szemöldökömmel jeleztem egy gondolatban bővített mondattal: WTF? Vigyorogva félreértelmezte a gesztust és a fülembe búgta (üvöltötte) hogy nála vagy nálam. Ekkor már kettős szemöldökfelhúzással és kissé tébolyodott röhögéssel hoztam tudtára: eszem ágában sincs a társaságában maradni. Szegény bolond a fordított pszichológiával próbálkozván incselkedve közölte, hogy prűd vagyok majd látva még mindig zavart de már gúnyos arcberendezésemet dühös figurára váltva közölte: nemhogy prűd vagyok de b@szatlan is méghozzá. Na ekkor jött meg a jóanyámtól kapott eszem: Őszintén bájos fültől-fülig mosollyal az arcába búgtam: Hát akkor úgy tűnik így jártunk:) Majd eltávoztam a tömegen át. A történet vége már nem annyira mókás. Mire kiértem a mosdóhoz vezető folyosóra úgy éreztem hogy 6 lábam van és mind a 6 másfelé visz majd konkrétan beborulva a mosdóba, egy wcülőkére ájulva veszett orrvérzésben törtem ki. Negyed órás delírium és a fülkében fellelhető összes wc papír összevérzése után méltóságteljesen kivonultam a levegőre ahol a kedves delikvens a barátnőmet fűzte. Neki több esze volt. Barátunk nő nélkül maradt én pedig egy életre megtanultam: Nem iszunk bele idegenek poharába.