Egy nem kispályázó nemkislány, aki nem érti, miért nem rakják meg az első randin és egy menőkocsis pasi, akinek baj van a gatyájában. Nem szeretnénk ítélkezni.

Szilveszter éjszaka történt, hogy a barátaim leléptek fél kettőkor, de az év első napján nem akartam visszafogni magam, így elindultam vadászni. Egy velencei álarc volt rajtam, fűző, szatén rövidnadrág, neccharisnya és csizma, elég dögösen néztem ki... Ahogy beléptem a terembe, észrevettem, hogy néznek, a két srác közül az egyik tetszett is, így az alkoholtól és félinkognitómtól fölbátorodván, egyből odaléptem hozzájuk és rövid időn belül felhőtlen csevegésbe kezdtünk. Már az első öt percben kiderült, hogy Halak a csillagjegye, így elkezdtem őket szapulni, amire teljesen kiakadt, és valószínűleg az volt a rögeszméje, hogy majd ő lesz, aki bebizonyítja, hogy ez nincs így... Ennek ellenére tetszett, főleg, az hogy szokatlanul kedves volt és egész éjszaka hűségesen kitartott mellettem, így telt el az este, aztán a végén elkérte a telefonszámomat és búcsúzóul az ajkamra hintett egy apró puszit, amit bár furcsállottam, de nem tiltakoztam.
 
Másnap már egyből jelentkezett, sms-ek hada, de mivel 1-én is buliztam, így nem érdekelt túlságosan. Válaszoltam rájuk, telefonon is hívott, de valahogy az Élet úgy hozta, hogy sohasem értem rá beszélni vele, folyton leráztam, aztán már nem is jelentkezett, eltelt két hét, én is mással voltam elfoglalva...
Aztán 18-a körül éppen üresjáratú hetem volt, a telefonomat nézegettem, és gondoltam írok egy sms-t neki, hogy ráér-e valamikor. Ő persze nagyon készséges volt, már másnap találkozni akart velem, a helyszín a közeli bevásárlóközpont Xcaféja. Már nem nagyon emlékeztem rá, de nagyon pozitív volt az összkép, mégis kimért voltam, csak akkor lelkesültem föl jobban, amikor megtudtam, hogy Győző (nevezzük így) abból a városból származik, amihez nekem is kötődésem van, és a viselkedéséből is az rítt le, hogy kedves vidéki gyerek, nem egy utolsó szemétláda sunyi vigyorral... Megint jól elbeszélgettünk, felszabadult hangulat, fejünk fölött rózsaszín felhők gyülekeznek, legalábbis én így gondoltam...

És mivel úriember, hazavitt, hiába 5 percre lakok gyalog (valószínűleg a kocsijával akart menőzni, mindenki gyanús, aki túl nagy kocsival jár, ezt azért ne feledjük!). Aztán búcsú, másnap sms-ek hada, ami már lassacskán kezdett általános lenni, először még csak Széplány voltam, majd egy idő után Kicsi-Csillag és Tündérkirálylány (a negédes szavak is gyanúsak, most már tudom).!
 
Győzőt kenyérre lehetett kenni, megbízhatónak tűnt, folyton keresett, feltételeztem, hogy ő már komolyabban gondolja a dolgokat, elvégre krisztusi korban van, ki ne akarna ennyi idősen komolyabb kapcsolatot... Én minden randira -mint mindig- körültekintően felöltöztem, hajmosás, smink, minden ami kell, 150%osan néztem ki, persze ő lazán, néha szakadt farmerben, mindig ugyanúgy...
A randik helyszíne az első öt alkalommal ugyanaz a pláza volt, ugyanaz a kávézó, kicsit furcsállottam, hogy ennyire hiányzik belőle a kreativitás, de gondoltam, hogy aki hűséges a helyekhez, valószínűleg a nőkhöz is, így ezt a hiányosságát is inkább pozitívnak tartottam.
Kábé a harmadik randin csókolt meg, igazából ez csak ilyen szájra hintett puszi volt inkább, gondoltam, romantikus a lelkem, de majd csak fölbátorodik idővel.
Pedig ezt is vehettem volna intő jelnek, ahogyan a többit.
Magamhoz is alig tudtam becsalni, hogy megmutassam a gitáromat, és ott sem történt semmi előrelépés, csókügyileg is változatlan maradt, és nem is ért hozzám. Gondoltam nem akar nyomulni, de alamuszi nyuszi nagyot ugrik, volt már ilyen a világtörténelemben...
 
Egyik XCaféban történő randink során megemlítette, hogy kimehetnék az óbudai rezidenciájára, megnézhetném a kutyáját is, akit Tökinek neveznek (jah, és a tesójával egymást Fütyőnek, gondoltam beszédes név, biztosan nem véletlenül adták egymásnak, és vártam a pozitív fejleményeket)...
Akkor nem adtam be a derekem, másnap korán kellett kelnem, de a kábé a hetedik randink során gondoltam, hogy elmegyek hozzá, és el is mentünk.
Persze előtte sms-ben megkérdezte, hogy ott alszok-e, és még hozzátette: "Persze, ha nem lesz szex". Micsoda poén, gondoltam, meg hogy aludjunk külön ágyban, és még hasonló fölvetései voltak. 

Aztán minden csodásan alakult, bevágtunk két üveg egri vöröset, vacsorázgattunk, úsztunk a nagy látszat-boldogságban. Fürdés után befeküdt az ágyba, én meg levettem a nadrágomat és mellé ugrottam, persze még akkor is "poénkodott", hogy külön alszunk, ez hülye - gondoltam én, a kis naív... Aztán szinte letépte a bugyimat és minden előjáték nélkül csak úgy bedugta, amin eléggé meglepődtem, korábban sohasem történt még hasonló eset. Persze a meglepetés nem tartott sokáig, a boldog végkifejlet elmaradt mindkettőnknek, mert félúton lekonyult, aztán már a jóisten sem tudott életet lehelni belé. Gondoltam, hogy a bor lehetett az oka, nem csináltam belőle tragédiát, majd legközelebb jó lesz, működni fog, persze reggel nem is próbálkozott, de azért még továbbra is jó hangulatban telt a reggel, sms-ek hada továbbra is, aztán egy nap elteltével ismét találkoztunk.

Mondtam, hogy kimegyek, mert kicsit unom az XCafét, meg ugye hajtottam a beteljesülésre, mert ez az évkezdet sajnos ilyen szempontból nem volt túl sikeres... Mivel péntek volt, gondoltam, hogy milyen jó lesz, hogy reggel nem kell fölkelni olyan korán, és még lesz bőven időnk egymásra is. Fura volt, hogy mikor beültem a kocsijába, megkérdezte, hogy van-e kedvem moziba menni, ugyanabba a plázába természetesen, normális pasi szerintem egyből vinne magához, nem azzal töltene még 3 órát, hogy bámul egy filmvásznat helyettem!...
 
-Ok -, mondta, csak be kell vásárolnia, mert minden kifogyott otthon, így családiasan vásárolgattunk, mintha ez mindig így lett volna, mióta világ a világ...
Aztán megint vacsorázgatás, kínosan ügyeltem arra, hogy nagyon keveset igyak, így egy-két belga sörnél tovább már nem is mentünk.
Kedves volt velem, nagyon, még mindig ment a tündérkirálylányozgatás, de a kanapé másik felére ült. Elmentünk sétálni is, de a levegőben volt valami feszültség a felszín alatt. Ez is időhúzás volt. Aztán végre lefeküdtünk...

Azt mondta, hogy fáradt, hiába próbálkoztam nála mindennel, a 8000 Ftos szatén fehérneműszettemben feküdtem csábosan, de őt hidegen hagyta, hozzám sem ért egy ujjal sem. Úgy feküdt az ágyban, mint egy darab fa, aztán elkezdtem vele beszélgetni erről, hogy miért nem csinál semmit, aztán teljesen kiakadt, hogy ő kimerült, meg ne kérdezősködjek annyit, legyen nekem annyi elég, hogy ő fáradt és ezt fogadjam el.
Ez mind oké, elfogadom, de én ha fáradt vagyok, nem találkozok senkivel, főleg meg nem hívom meg magamhoz. A falat kapartam kétségbeesésemben, persze magamban kerestem a hibát a hárításra, így az önbizalmam eléggé csorbát szenvedett.
 
A reggel fagyos volt, de azért elbeszélgettünk az időjárásról... Neki persze sürgősen be kellett mennie a munkahelyére, a reggeli elmaradt, nemhogy a reggeli hancúr... Kirakott a lakás előtt és én ott álltam, megsemmisültem, egész nap alig ettem valamit, majd szinte az összes ismerősömet fölhívtam telefonon, és kiöntöttem a szívemet, én meg csak zokogtam a telefonban, hogy itt a világvége... Aztán fogadott bátyókám, Jani, annyira aggódott értem, hogy át is jött négy körül, eközben én már elkezdtem egy üveg vörösbort felbontani, amiből Janit nem tudtam megkínálni, mivel kocsival volt, így jobb híján, egyedül ittam.

Rendesen lerészegedtem, közben Jani lelkisegélyt tartott, úgy mint Al is, mivel fölhívott telefonon, úgy látszik a bajban mindenkire lehet számítani... Fél hat körül már gondoltam, hogy ebédelek egyet, elmentem, majd hajat mostam és kicsit elnyomott az álom, de fél kilenckor már keltett is Attila haverom, hogy megyünk buliba (előzőleg még megbeszéltem, hogy jöjjenek át hozzám). Hozta Robi barátját is, iszogattunk, és legfőképpen az én nagy problémámat boncolgattuk, ahol a legképtelenebb ötletek kaptam szárnyra az alkoholittas bréjnsztormingban, de arról már a fiúk sem tudtak megegyezni, hogy hibáztam-e azzal, hogy franciabugyit vettem föl és nem tangát...
 
A buli elment egynek, de eléggé letört voltam még így is, csak Győzőre tudtam gondolni, meg a szégyenletes esetre. Vasárnap fölhívtam, mivel gondoltam lehet én voltam igazságtalan, de csak hebegett-habogott, és sétálni sem jött velem, pedig az első tavaszi anpsugaraknak igen nehéz ellenállni.

Hétfőn aztán sms-ben megbestzéltük a dolgokat, én már nem bírtam cérnával. Azt mondta, hogy most már tényleg elhiszi, hogy nem illik össze a Halak és a Vízöntő... Azt hittem leszédülök a székről, impotenciát asztrológiával magyarázni eléggé bizarr ötlet...
Meg hogy nem volt meg a szikra... Miii? Akkor miért randizgatott velem annyiszor? Ártatlan kis pofimból és kezdeti távolságtartásomból biztosan azt olvasta a kis hülyéje, hogy frigid vagyok, és azt sem tudom mi az a szex... És így nem fogok kiakadni, ha csődöt mond.
Meg hogy igaz, hogy fáradt volt, de ez általában nem okoz nála problémát, "ha tetszik neki a lány, és elég ügyes", akkor lett volna eksön, szóval mindenképpen azt akarta kihozni belőle, hogy velem van a baj... Szerinte meg kellett volna elégednem annyival, hogy sétálgatunk, vacsizgatunk, iszogatunk, beszélgetünk, ő jól érezte magát és neki ez elég... Mindig újra kiderül, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter...
 
Levonom a konzekvenciákat, kerülni fogom a randizgatást, úgyis minden hosszú kapcsolatom csak szexnek indult, és lehet, hogy ezen a folyamaton a jövőben sem kellene változtatnom, így legalább ki lettek próbálva rendesen, nem úgy csalódik az ember, hogy belefeccölt egy csomó energiát...
 
Itt a történet vége:
Győző, nem győzött, de én sem veszítettem.