Egy nem túl következetes pasas, aki az egyik kezével a simogat, a másikkal meg bunkó és anyagias. Persze az éremnek két oldala van, de már az első parszt sms gyanús lehetett volna.

22 éves nő vagyok, ex 29éves. Az egyik közösségi oldal csajozós-pasizós alkalmazásán keresztül ismerkedtünk meg. (Tudom, vascső). Nagyon szépen indult minden, hamar lett szerelem, tervezett velem, hogy majd családi ház, szép autó, nyaralás, gyerekek sorolhatnám. Csak a szokásos. Nem tudtunk sok idő együtt tölteni mivel ex kamionsofőr, de hála az égnek olyan munkahelyem volt, ahol mindenki az én magánéletemhez igazodott csak hogy találkozni tudjunk. Nehezítette adolgokat, hogy 120km-re lakunk egymástól, de mindig meg volt oldva minden.

Nagy volt a boldogság, végre egy rendes pasas aki komolyan vesz stb. Aztán nekem szeptember végén megszűnt a munkahelyem, majd megműtöttek. Ex mondta, hogy ne dolgozzak még, járjak ki vele aztán majd ha lesz rendes munkalehetőség, akkor vállaljam el azt, nem kell nekem egyből akármibe beleugranom. Majd ő segít.

Decemberben aztán egyszer nagyon kiborította a bilit, kint volt én meg itthon. Derült égből sms: hogy én aztán hogy nézek ki rövid hajjal, szar se lesz belőled, nincs rendes ruhás, szobád stb. Sikerült totálisan belém taposnia. Megjegyzem: rövid hajú vagyok, mert így érzem jól magam és jól áll, rendes ruhám mindig is volt, szobám is. Túlléptünk rajta.

Szó volt arról, hogy én majd felköltözök hozzá, mindig mondta, hogy majd ha itt leszel stb. Amikor lett volna egy lehetőség, egyből nem akarta, mert az nem úgy megy ám, hogy én kényelmesen beteszem a lakásba a popsimat és ott élek amíg ő kint dolgozik. Pf. Kössz, hogy hitegettél. Nagy veszekedés volt ebből, persze mikor máskor, amikor ő éppen kint van. Hazajött, próbáltam megbeszélni vele, nagyjából sikerült is. Pár nap múlva megint borult a bili, megint megkaptam a magamét, a sértegetést, a lenézést. Mert majd ő keres olyat aki előrébb tart, mint én. Keress. Nem tudtam hazajönni, így maradtam.

Mindezek 3 hét alatt lementek. És nyomot hagytak, bennem legalábbis. Nem tudtam már úgy nézni rá, hogy igen Ő az, de azért együtt maradtunk. (minek is???) Ritkultak az üzenetek kintről, nem úgy beszéltünk már...Gondolom értitek miről van szó.

Lényeg, hogy sajnos vagy nem sajnos, egy olyan anyagi problémával kerültem szembe amit most nem tudok egyedül megoldani, a szüleimnek nincs pénzfája, bár természetesen mellettem állnak. Elmeséltem neki(szokás szerint kint volt), gondoltam, hogy mivel velem tervez, szeret stb tud annyit mondani, hogy: Drágám, ne aggódj, segítek amiben tudok, hazamegyek megbeszéljük Te csak ne aggódj. Hát nem így történt. Oldd meg, ahogy akarod. köszi. Itt döntöttem úgy, hogy én befejezem, mert az nem partner aki másikat szarban hagyja. Másrészt, természetesen nem 100ezrekről volt szó, meg nyilván vissza is adtam volna. De ha nem, hát nem. Két nap múlva elhoztam a dolgaimat, volt olyan "kedves" és még meg is köszönte.

Pár napja pedig, minden a szememre lett vetve, hogy etetett, lakhattam nála (pár napokat voltam ott), felöltöztetett (igen, kaptam pár felsőt meg egy nadrágot) stb. Persze, amikor ő volt nálam, ugyanúgy kapott enni-inni sorolhatnám. Ő egy kapcsolatot ajándékokban mér, rá kellett jönnöm. A vége az lett, hogy adjak vissza neki mindent amit kaptam, mert a ruhák csak addig álltak jól amíg az ő csaja voltam. Egyébként szokás szerint szar se lesz belőlem. Meg kaptam sok durvaságot szintén. Még az is az én hibám, hogy neki elromlott a kocsija és szerelnie kellett:D

A legszebb: megkaptam, hogy egy lehúzós zsidó vagyok...Na ott szakadt meg a vonal.

Mellékes információ, hogy sose bízott bennem, mert csak azzal volt elfoglalva, hogy nekem hány pasim volt és az, hogy volt előtte faszim az azt jelenti, hogy meg is csalom. Mert neki ugyebár csak szűz csajai voltak:D Én nem fogok magyarázkodni, olyan dolgokért, amiket nemhogy nem tettem meg, meg se fordultak a fejemben. Valahogy soha nem voltunk egy hullámhosszon, ha már én nem tudok valakivel elbeszélgetni az gáz. sokszor volt, hogy nem tudtunk. Nekem fontos ez is. Csak nem akartam észrevenni. És nem tisztelt.

Nem vártam volna persze segítséget, ha nem azt hitette volna el velem, hogy bármikor számíthatok rá. Én az utolsó pénzemből is felutaztam, hogy lássam, hiszen az utolsó hónapokban nem igen jött, mindig én mentem. Ami munka nélkül, pénz nélkül kicsit megterhelő. Ő elég jól keresett, egyszer nem ajánlotta fel, hogy kifizeti az utam, de nem problémáztam ezen sem. Ha nem volt pénze, nekem meg max 5ezrem, akkor is bevásároltam úgy, hogy haza is tudjak utazni.

Sose kértem semmit, csak most kellett volna egy kis segítség.

Tanulság? Ezentúl hallgatok a körülöttem lévő emberekre, jobban látják a dolgokat kívülről. Könnyebb feldolgozni egy szakítást, ha ilyen szinten kiábrándulok, bár nem szeretnék több ilyet. Férfi nem beszélt velem így és nem sértett vérig.

Katona volt, de pszicho volt és leszerelték, gumit vettünk közösen, gyógyszert meg én egyedül. Nem sokat tescoztunk.

További jó blogozást Nektek, szép napot:)

D.

Ui.: nekem is meg vannak a magam hibái, de minden energiámat beleadtam és soha nem hitegettem. És nem hagytam volna fordított esetben szarban.