Adott egy 30 éves nő, aki mikor elkezdi magát jól érezni a bőrében, már csak szexre kell a pasiknak. Amíg baj volt az önbizalmával, minden jól ment, nem érti. Mondjuk mi sem, de majd hátha ti.

Azért ide írok, mert a környezetemben senki nem érti miért „végzem” mindig ugyanúgy, tehát kíváncsi vagyok a ti pártatlan, véleményetekre. 

Szóval, 30 éves nő vagyok és elégedett az életemmel. Még annak ellenére is, hogy a párkapcsolataim az utóbbi időben rosszul alakulnak (természetesen ez néha elkeserít, de nem tart sokáig). Úgy vettem észre ez azóta van, mióta jól érzem magam a bőrömben. Pedig állítólag ennek fordítva illene működnie…Amíg önbizalomhiánnyal küszködtem normális, tartós kapcsolataim voltak, de az utolsó két év kellemetlen meglepetéseket okozott. Megismerkedtem Gáborral, minden jól ment, soha semmi vita, rendszeres találkák, a szex csúcs –főként erről szólt minden. Érzelmekről sosem beszéltünk, de én ezt nem is tartom fontosnak, úgyis alakul - kikényszeríteni szavakkal nem lehet. Minden téren megértettük egymást, ám 3 hónap múlva bejelenti, hogy összeismerkedett egy nővel, köztünk vége mindennek, gyereket akarnak (1 hónapja ismerték akkor egymást). Hagytam, menjen ha akar. Rá pár hónappal találkoztam Zsolttal. Ő a főnököm volt az új munkahelyemen (munkaidő alatt nem találkoztunk, külön épületben volt). Isteni volt vele minden egyes pillanat amit együtt töltöttünk, persze itt is a szexé volt a főszerep (amit nem bánok, mert imádom). Én belészerettem, hiszen úgy láttam ő is jól érzi magát velem. Meg hát a forró balatoni éjszakák, séta a mólón, vacsi a parton esténként…csodás. Viszont sosem aludt nálam, hajnali kettő körül legkésőbb mindig eltűnt, mint a kámfor. Nyár vége felé beleuntam ebbe, és mikor elkezdett vetkőztetni ultimátumot ajánlottam neki: csak akkor kezdjük el, ha több időt is szán rám alkalmanként pár óránál. Nnna, azóta csak munkáról esik szó köztünk ha találkozunk. Ja és ezután kiderült, hogy a déli parton minden jó nő megvolt neki.

Az utolsó – Norbi- nős, hónapokig nem adta fel mire belementem egy találkába. És újra a régi nóta: tökéletes összhang, ugyanaz az érdeklődési kör, hobbi, habitus, és a kihagyhatatlan: fergeteges szex.

Érzelmekről itt szó sem lehetett. Ő néhányszor beszélt arról, hogy mennyire hiányzok neki és fél, túlságosan is belém szeret. Én nem akartam újra beleszeretni valakibe (és megégetni magam) aki ráadásul még családos apa is, így megkértem: érzelmekről köztünk ne essék szó többé. Az utolsó alkalommal mikor beléptem a lakásába furcsán- üresen és ijedten nézett rám. Egész éjszaka hozzám sem ért, csak amíg szeretkeztünk (előjáték nuku, csak „rámfordult” hirtelenjében).

Reggel kifakadtam, ha egy kis gyengédséget sem képes adni szóljon, keressek mást és azonnal eltűnök, mert ez így nekem nem jó. Ő bocsánatot kért azzal, hogy hiszen fogtuk egymás kezét filmnézés alatt (pár percig, hűha!) és ő soha nem bántana meg engem. Nem is érti mi bajom van- rebegi ártatlanul bámulva. Nekem ez a viselkedés nagyon is tudatosnak tűnt, csak azt nem értem hogy egyik napról a másikra mi változhatott meg…Elvitt az irodához és azóta nem hívott- ennek két hete. A villám itt is három hónap elteltével vágott be- véletlen lehet csupán?