A fiúk persze mindig megrémülnek, ha a szóbakerül a gyerekvállalás, de azért 17 évesen, két hónap után rákérdezni, majd egy pillantás miatt pánikszerűen elmenekülni vagy kamu, vagy soha egy le nem vetkőzhető megapara.

Az én sztorim rövid, és azóta se jöttem rá, mi a tanulsága. Akkoriban elég rosszul érintett a dolog, de ma már csak nevetek rajta.

16 éves voltam, az akkori barátom 17, és nagyjából 2 hónapja jártunk. Egy délután épp a parkon sétáltunk át (már nem emlékszem, hová mentünk), amikor szembejött velünk egy babakocsis anyuka. Elhaladtunk egymás mellett, mire a barátom rám nézett, és megkérdezte, én őtőle akarok-e gyereket. Eléggé meglepődtem, hogy hogy lehet 2 hónap után ilyet kérdezni, és mondtam, hogy még nem tudom. 

Ennyiben maradtunk, legalábbis én azt hittem, de még aznap este msn-en előadta, hogy én nem vagyok őszinte, ő igenis látta, hogyan néztem arra a babára, de ő még legalább 15 évig nem akar gyereket, úgyhogy jobb lenne, ha szakítanánk. Mondtam, hogy szerintem ez kifogás, ha szakítani akar, szakítsunk, de mondja meg az igazi okot. Teljesen kiakadt, hogy ő nem szokott hazudni, és ne sértegessem. Másnap beadta anyukám munkahelyére (látványpékségben dolgozik) azt a pár cuccomat, ami nála volt. Ennek egy éve, azóta nem köszön, és tudomásom szerint azóta sincs barátnője.

Tescóban nem voltunk, a szexig nem jutottunk el, de valószínűleg nem vettünk volna gumit, mert a pattanásaim miatt fogamzásgátlót szedek.

Üdv:
Zizi